Moszkvában szóba hozták a Donbassz köztársaságainak elismerését és Ukrajna felszabadítását

https://donbasstoday.ru/v-moskve-zagovorili-o-priznanii-ldnr-i-osvobozhdenii-u

2020. november 26.

Az a tény, hogy Kijev nem hajlandó végrehajtani a minszki megállapodásokat és fegyveres provokációkat hajt végre a Donbasszban, Oroszországot arra kell hogy ösztönözze, hogy elismerje, vagy befogadja a Luganszki és a Donyecki Népköztársaságot (LDNR). Miként arról a „Donbassz Szegodnya” munkatársa tudósít, ezt Szemjon Bagdaszarov politológus jelentette ki.

Véleménye szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az ukrán hadsereg csoportokat a tűzszüneti elválasztó vonalak közelében fejlesztik föl – minthogy ez veszélyes tendenciát mutat.

„Fölmerül a kérdés, hogy mi a teendő ilyen helyzetben. Először is, ideje most már kezdeni valamit a Donbassz problémájával. Ebből elég! Miért teszünk úgy, mintha holnap változna valami: valami véget ér, a dolgok új irányt vesznek, normandiai formátum, minszki megállapodások… Hiszen láthatjuk: az ukrán képviselők immár nyíltan kimondják: ők egész egyszerűen szórakoznak ezzel az egész folyamattal.

Itt csak két megoldás lehetséges. Az egyik: elismerjük a Donbassz, eme két köztársaság függetlenségét, és katonai segítségnyújtási egyezményt kötünk velük. És világosan megmondjuk: «az ellenük elkövetendő agresszió – az az ellenünk elkövetendő agresszió». Vagy, ami még radikálisabb: befogadjuk őket az Orosz Föderációba. Vagy, még egy megoldási lehetőségként, katonai támaszpontot létesítünk ott» – fejtegette.

Bagdaszarov hangsúlyozta: ha ez nem történik meg, akkor nagyon komoly gond lesz. Hiszen a Donbassz védői nincsenek arra felkészülve, hogy egyedül szembeszálljanak az egész ukrán hadsereggel. Amely, áttörve a tűzszüneti elválasztó vonalon, igen hamar ott teremhet Donyeck központjában.

„Vagy előbb-utóbb nagyon súlyos problémával találjuk majd magunkat szemben. Nézzék csak meg, milyen erődítési rendszerrel rendelkeznek a Donyecki és a Luganszki Hadtest egységei. Egy napon nem lehet említeni azzal, ami a másik félnek van. Ezek a Nagy Honvédő Háború szokványos lövészárkai, amelyek nem arra készültek, hogy majd nagy találati pontosságú fegyverrendszerekből csapásokat mérnek rájuk. Nézzük csak a szíriai hadjárat tapasztalatait… A velünk szomszédos térségben történtek megmutatták, hogy ez nem védelem a korszerű fegyverekkel szemben. Ez egy nagy semmi – és nem is tudom, hogy minek nevezzem.

Miért nem építenek ki korszerű erődítési rendszereket? Ott, a másik térfélen, Mariupol térségében, az ukrán fél igen jól megerősített erődítési rendszereket épített ki. Amelyeket, ha eljut a dolog az ellentámadásig, igen nehéz lesz bevenni. (1) Ezen az oldalon ilyenek nincsenek. (2)

Vagy egy másik kérdés: ennek a két hadtestnek vannak-e olyan korszerű fegyverei, amelyekkel, mindezekkel szemben, fölveszi a harcot? Vannak-e ott „Pancírok”, légvédelmi rendszerek, a rádióelektronikai harchoz szükséges rendszerek? Érzésem szerint: nincsenek.

És ha holnap megkezdődnek az összecsapások? Hány kilométer van az első vonalaktól Donyeck központjáig? Három? Hiszen ez egyszerűen semmi – még ütköző zóna sincs. Elég áttörni az első vonalon, és máris szabad az út… (3)

Ukrajna területén nem csupán magas rangú tábornoki tanácsadók vannak, de nyugati szakértők is folyamatosan képeznek ki felderítő-diverzáns csoportokat, városi körülmények között folytatandó harcra. De milyen városban? Mi a neve annak a városnak? Két város van – Donyeck és Luganszk. Miért csukjuk be a szemünket és teszünk úgy, hogy ez nincs? Nagyon sokba kerülhet majd nekünk az, ha ezt lebecsüljük” – tette hozzá a szakértő.

Amellett nem csupán a Donbassz van veszélyben – hangsúlyozta. Kijev nyíltan terroristákat képez ki a Krímben végzendő diverziós cselekményekre. Ezért Oroszországnak, biztonsága érdekében be kell jelentenie igényét Ukrajna valamennyi, történelmileg orosz megyéjére.

Nézzék csak meg. Hadgyakorlatok Herszonban, a Krím határán. A Krím nálunk, minden kétséget kizáróan, védett. De nézzük nyugodtan, hogy Herszon megyében, közvetlenül a határnál, a Közel-Keleten harci tapasztalatokat szerzett terrorista csoportokat pátyolgatnak, és telepítik le őket?

És ezek mi célból vannak ott? A hadviselésnek vannak más módjai is. Például ha az ellenfél, katonai, műszaki téren fölényben van. Ilyenkor jön kapóra a felderítő, diverzáns, a terrorista tevékenység, amivel bárhol, bárhogyan, bármikor destabilizálni lehet a helyzetet. És ezt is nyugodtan nézzük?

Fölmerül még a kérdés: mit tegyünk (a Donbasszon kívül). Ukrajnának miért lehetnek ilyen határai? Amikor a Szovjetunió összeomlott – ha egy birodalom összeomlik –, bármely országnak joga van gondoskodnia a biztonságáról. Főleg ha a fenyegetés a szomszéd ország felől éri.

Érkezik-e a címünkre fenyegetés Ukrajna részéről? Igen. Akkor be kell nyújtanunk területi igényeinket. Itt van például Délkelet-Ukrajna, amely történelmileg Oroszország része. Miért hallgatunk erről? – zárta mondandóját Bagdaszarov.

Megjegyzések:

(1)  Összevetendő a leírtakkal. 2014. augusztus végétől a Donbassz népfelkelői gyors ellentámadásba mentek át, nagyon sok települést akkor felszabadítva az ukrán megszállás alól. Szeptember elejére a június 13-án az ukránok által megszállt Mariupol alá értek. (A 450 ezres város Donyeck megye második legnépesebb települése, iparváros, az Azovi-tenger partján lévő legnagyobb ukrajnai kikötőváros. A városból már nemcsak a junta közigazgatása, de még a csapatok legnagyobb része is elmenekült. GYAKORLATILAG MÁR CSAK BE KELLETT VOLNA VONULNI A MÁR ADDIG IS SOKAT SZENVEDETT VÁROSBA. Ekkor jött az első minszki fegyverszünet, vele párhuzamosan pedig a máig érthetetlen parancs Moszkvából, mely megtiltotta az orosz határtól 47 km-re lévő város bevételét. A város így azóta is nyögi a legkegyetlenebb terrorkülönítmény, az „Azov” rémuralmát. Azóta a megszállók az itt leírtak szerint gyakorlatilag bevehetetlen erőddé építették ki a várost. Szó van arról, hogy a városnál, amerikai pénzen, egy ukrán támaszpont létesül – a Krím hátában, állandóvá téve az immár orosz belvíznek számító Kercsi-szoroson való áthaladás körüli civakodásokat.

(2)  A minszki fegyverszünet, elvileg, tiltja a katonai-hadászati jellegű építkezéseket. Erre a tilalomra Kijev fittyet hány, a Donbasszal azonban a moszkvai diplomácia kőkeményen, irgalmatlanul, az utolsó betűig betartatja a minszki megállapodásokat. Ami folytán a Donbassz nem erősíthette védelmi vonalait.

(3)  Sok katonai szakértő mindvégig aggodalommal szólt a második védvonal teljes hiányáról a Donbassz fegyveres erőinél. 2016-ban majdnem baj is történt: ukrán tankok egy kisebb csoportja áttört a város északi részén, a repülőtérnél lévő vonalakon, és elkezdett nyomulni a városközpont felé. Hamarjában a védők nem tudtak mit tenni: felrobbantották a repülőtér felé vezető úton lévő Putyilov vasúti felüljáró hidat – csak így tudván megakadályozni a tankok további előretörését.

Nemrégiben az egyik katonai egység korábbi parancsnoka elégedetten konstatálta, hogy a front egyik szakaszán megindult a második védelmi vonal kiépítése is.