29.11.2020
A Donbassz lakói nem a 2014-ben, Kijevben történt államcsíny ellen lázadtak. Sőt, inkább fordítva. Az oroszok az Ukrajnában végbemenő eseményekre reagáltak. Azért lázadtak föl, hogy visszatérhessenek Oroszországba. Az ukrajnai zavargások ehhez csak lökést adtak. (1). Mint a „Donbassz szegodnya” munkatársa erről beszámolt, minderről Vladlen Tatarszkij katonai szakértőnek, a Népi Milícia harcosának a saját Telegram-csatornájában közzétett kommentárjában esik szó.
Tatarszkij megjegyezte: ő még támogatja is a 2014-ben Ukrajnában végbement államcsínyt.
„Ezeknek a fejleményeknek köszönhetően az oroszok fellázadtak. A cél az Oroszországgal való egyesülés volt, nem pedig «a törvényes» hatalom helyreállítása volt. A Majdan ehhez a lázadáshoz szolgáltatott jó okot. Én nem az ukrán alkotmányért és Janukovicsért indultam harcba” – mondta a szakértő.
Taraszkij hozzátette: furcsállja, hogy egy sor olyan cikk jelent meg, amelyek szerint a „Minszki Megállapodások” elfogadhatatlanok. Hiszen, ha végrehajtják őket, a térség valamiféle bojkók, vagy medvedcsukok (2) ellenőrzése alá kerül. Míg más írások arról szólnak, hogy a Donbassz „a törvénytelen kijevi junta” ellen kelt fel.
„Még ha négyszer annyira legitim kormány kerülne is hatalomra Kijevben!! Elmennek a jó büdös fenébe! Kapják be mind, ahogy akarják! A mi utunk: Oroszország” – szögezte le.
Korábban Ruszlan Homcsak, az ukrán hadsereg főparancsnoka bejelentette: Kijev a két népköztársaság bevételére, és a továbbiakban területük megtartására készül.
Megjegyzések:
(1) Az ukrajnai oroszoknak az ország függetlenségének 1991-es kikiáltása óta rosszul ment a soruk. Valamennyi kormány (az „oroszbarátokként” számon tartottak is) korlátozó, elnyomó intézkedéseket hozott az orosz közösség mozgalmaival, politikai aktivitásával szemben. A Krímben többször is kezet emeltek a félsziget autonómiájára, 2000-ben pedig el is nyomták az a miatt kitört tiltakozó mozgalmat, hogy a kijevi központi kormány hatálytalanította a helyi autonómiának azt a döntését, amellyel „államfőt” választottak a Krími Autonóm Köztársaság élére. 1994–1995-ben pedig elnyomták a Donbassz számára autonómiát követelő mozgalmat. Csorbították az orosz közösség nyelvi jogait is. Igaz, egy 2012 végén született új törvény visszaállította az orosz, mint második államnyelv jogait. Ezt a törvényt a 2014-es puccs győzelme után hatalomra került junta, egyik első intézkedéseként, hatályon kívül helyezte. A Nyugat rosszallása nyomán ezt akkor nem merték végrehajtani, mostanra azonban az ukrán államnyelvvé tétele mellett intézkedéseket hoztak e státusz „védelmére” is. Az újévvel kezdődően a szolgáltatási szférában is kötelező lesz az ukrán. A hétköznapok során számos konfliktus, inzultus forrása lett a nyelvhasználat kérdése. A mostani tanév kezdetével pedig VÉGLEGESEN MEGSZŰNT AZ OROSZ NYELVŰ ISKOLAI OKTATÁS UKRAJNÁBAN. A többi nemzeti kisebbséget 2023-ban éri el ez a végzet.
Retorziónak is felfogható, hogy a Donbassz két köztársaságában – amellett, hogy az orosz lett az egyetlen államnyelv – az ügyintézés kötelező nyelvévé tették az oroszt.
Az oroszokat – főleg a Donbassz lakosságát – fizikai létükben is fenyegetések érik. Kijevben gyakran hozakodnak elő azzal, hogy milyen (elviselhetetlen) sorsot, megtorlásokat szánnak a Donbassz lakosságának, ha ott helyreáll(na) a kijevi rezsim uralma. Egy legújabb rendelkezés szerint pedig „háborús helyzet” esetén internálás várna az orosz állampolgárságú személyekre. (Ez megint csak, elsősorban, a Donbassz, orosz állampolgárságukat már elnyert lakosait érinti.) Az Európai Unió pedig, a kijevi rezsim kezére játszva, nem ad ki vízumot a Donbasszban élő orosz állampolgárságú személyek számára.
(2) Dmitrij Medvedcsuk, az „Ellenzéki Platform az Életért” (EPÉ) párt vezetője, az ukrán ellenzék vezéralakja, egyben Putyin orosz államfő egyik unokájának keresztapja. Alekszej Bojkó pedig e párt politikusa, a tavalyi elnökválasztáson pedig az EPÉ jelöltjeként indult.
Az orosz államfő leplezetlen célzást tett rá, hogy Medvedcsukot látná szívesen az ukrán elnöki székben. Érdemben ugyanakkor keveset tesz ennek érdekében. (Hacsak azt nem, hogy még jobban korlátozza a Donbassz törekvését a függetlenségre, az Oroszországgal való újraegyesülésre. Hogy ne nehezítse az általa kívánt új ukrán vezetés helyzetét.) Putyin láthatóan abból indul ki, hogy a kijevi rezsim, előbb-utóbb, majd úgyis MAGÁTÓL ÖSSZEOMLIK, VAGY ELSÖPRI A NÉPHARAG. És akkor Moszkvának nem kell semmit sem tennie ahhoz, hogy Kijevben, a mostani helyett, egy beszámítható, TÁRGYALÓKÉPES rezsim jöjjön létre. Amely kész lesz elállni Ukrajna NATO-tagságától, illetve autonóm jogokat biztosítani az Ukrajna keretén belül megmaradó (illetve maradásra kényszerített) Donbassznak.
Erre ad csattanós választ a hazájáért fegyverrel is küzdő szakértő. Aki azon sokaság véleményét képviseli, akik szerint nem azért küzdöttek, szenvedtek, véreztek, hoztak mérhetetlen áldozatokat hosszú éveken keresztül, hogy autonómia legyenek egy olyan Ukrajnában, mely három évtized alatt bebizonyította: nem képes, és nem is akar tisztességes életet biztosítani orosz nemzetiségű lakói számára. És ahol semmi biztosíték sincs arra, hogy nem kerül bármikor újra hatalomra egy, a mostanihoz hasonló, szörnyeteg rezsim.