- 12. 01.
Kárpátalja megismételheti az 1991-es népszavazást, amikor a választópolgárok 72,8 %-a a régió autonómiájára szavazott – figyelmeztetett a „Nation News”-nak adott kommentárjában Anton Bregyihin politikai szakértő.
Ukrajnában újabb „zrádára” (1) került sor. A szürtei önálló területi közösség (2) képviselői, esküjük letételekor az ukrán helyett a magyar himnuszt énekelték el. Erről az egyik helyi netező számolt be a Facebook-on. Ennek során az írás szerzője azon ijedezett, hogy Kárpátalján netán megvalósulhat a „krími forgatókönyv”. (3)
(A szürtei képviselők Magyarország Himnuszát éneklik.)
Mint Anton Bregyihin politikai szakértő, a Moszkva kormánya (4) mellett működő nemzetiségügyi tanácson belüli tudományos és oktatási bizottság tagja kommentárjában megjegyezte: teljességgel elképzelhető, hogy hamarosan helyi nyilatkozatoknak leszünk fültanúi arról, hogy egy bizonyos kárpátaljai város Ukrajna nélkül is csatlakozhat az Európai Unióhoz.
Emlékezzünk csak, hogy is történt meg ez már Lvov megyében. Amellett ilyen nyilatkozatokat nem csak magyarok, de ruszinok is tehetnek – véli a szakértő.
„Ők is mondhatják, hogy minket itt gyötörnek, európai uniós útleveleink vannak, a nyugdíjunkat már régen onnan kapjuk, a gyerekeink ott tanulnak. Mi külön megyünk az Unióba, minek nekünk ez az Ukrajna. Ilyen kijelentések minden további nélkül elhangozhatnak mind magyarok, mind pedig ruszinok részéről. Ukrajnának egy bizonyos régiója megismételheti az 1991-es népszavazást, amikor is az emberek 72,8 %-a Kárpátalja autonómiáját támogatta. Egy ilyen variánsba belemehetnének, nem?” – mondta Bregyihin.
Korábban szó volt arról, hogy Kijev mindinkább kezdi elveszíteni ellenőrzését Kárpátalja területe fölött. Az állandó személycserék nem tesznek jót az ország fennmaradásának.
Megjegyzések:
(1) A „zráda” ukránul „árulást” jelent. Az orosz politikai szóhasználatban ennek az ukrán szónak az átvételével, gunyoros használatával kárörvendenek Ukrajna, vagy vezetésének valami kudarcán. Főként, hogy az ukrán vezetés mindenféle balsiker mögött azonnal árulást orront.
(2) Önkormányzat.
(3) A Krím visszatérése Oroszországhoz két szálon futott. A félsziget „annektálását” valójában a helyi lakosság harcolta ki. A 2014. február 22-i államcsíny után az ország 25 megyéje közül 16-ban robbantak ki tiltakozások (főleg persze az oroszok lakta vidékeken). A lakosság mindenütt tiltakozott a törvénytelen hatalomátvétel ellen. Az orosz közösség tiltakozott az újsütetű junta szinte legelső intézkedése ellen, amellyel vissza akarták vonni a 2012 végén elfogadott új nyelvtörvényt, mely visszahelyezte jogaiba – második államnyelvnek – az oroszt.
Látva pedig a fizikai leszámolásokra elkezdődött uszítást, a lakosság népszavazás kiírását követelte Ukrajna föderatív átalakításáról. Erről a junta hallani sem akart (nem akar ma sem). Az új, törvénytelen rezsim mindenféle tárgyalástól, kompromisszumtól elzárkózott. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Kijevben járt krími tüntetők hazafelé tartó autóbusz konvojára szélsőséges fegyveresek támadtak rá az országúton. Az utasokat hosszú órákon keresztül bántalmazták, alázták, hét embert (zömben a nyolc autóbusz sofőrjei közül hetet pedig, pisztolyaikkal, agyon is lőttek.) Elemi erővel tört fel akkor a kiáltás (a Krímben és a Donbasszban is) EGY ILYEN FASISZTA ÁLLAMBAN MI TÖBBET NEM TUDUNK ÉS NEM IS AKARUNK ÉLNI! A Krímben és a Donbasszban is az emberek immár az Ukrajnából való kiválásról, az Oroszországhoz történő visszatérésről követelték a népszavazást.
Ez volt, tehát az egyik szál. A másik: az orosz hadsereg bevetése. Putyin, természetesen, nem hagyhatta, hogy a kijevi junta az amerikaiak kezére játssza a létfontosságú szevasztopoli orosz támaszpontot. De amiért a beavatkozás mellett döntött: aggasztó hírek érkeztek arról, hogy az ukrán hadsereg, szélsőséges nacionalisták rohanják le a félszigetet. Putyin egy titkos felméréssel előbb kipuhatolta a krímiek szándékait. És mivel a döntő többség támogatta az orosz beavatkozás gondolatát, így lépett. A támaszpontról szóló államközi szerződés értelmében 25 ezer orosz katona tartózkodhatott ott, a támaszpont védelmében. Az adott pillanatban 16 ezer orosz katona állomásozott a támaszponton. A háromezer orosz katonával együtt, akiket az orosz elnök küldött oda, még mindig bőven az engedélyezett létszámkereten belül voltak. A félszigeten addig húszezer ukrán katona állomásozott. Ezek nem tanúsítottak érdemi ellenállást. Egy alkalommal szükség volt az orosz egységek közreműködésére. Azon a napon, 2014. február 26-án, amikor a krími autonóm parlament a népszavazás kiírásáról döntött, mintegy kétezer ukrán és krími tatár szélsőséges nacionalista ostromolta meg a parlament épületét. A város több száz, főként orosz lakosa próbálta a puszta testével védeni az épületet, de még a délután érkezett háromszáz szevasztopolival együtt is kisebbségben voltak, vesztésre álltak. A helyzetet estefelé egy orosz egység mentette meg. Puszta megjelenésük elég volt ahhoz, hogy az agresszív támadók gyáva nyulakként szaladjanak szét. Másnap pedig az autonómia parlamentje nagy többséggel elfogadta a népszavazás kiírásáról szóló határozatot.
(4) Moszkva (és jó pár város) önkormányzatát illetik olyan fellengzős elnevezésekkel, mint „kormány”, „parlament” („duma”). Moszkva Kormányának ugyanúgy vannak „minisztériumai”, „miniszterei”, mintha egy ország kormánya lennének. Természetesen csak helyi – Moszkva városához kötődő – ügyekkel foglalkozhatnak.