- 12. 02.
Nem olyan régen vált ismertté, hogy a NATO csapatai jelenlétük fokozását tervezik a Fekete-tenger térségében. Amerikai vadászgépek és bombázók állandóan az orosz határok közelében járőröznek (1), az amerikai „John McCain” romboló pedig még azt is megkockáztatta, hogy a Japán tengeren két kilométerre behatoljon orosz felségvizekre.
Szergej Hatilev katonai szakértő – aki 2007 és 2009 között az orosz légierő különleges egységeinek parancsnokságán belül a légvédelmi rakétaegységeket irányította – úgy véli: a Pentagon célja ezekkel az akciókkal az, hogy tanulmányozzák az orosz hadsereg potenciálját, valamint azt, hogy az mennyiben kész megvédeni az ország határait.
Napjainkra mindezek a fejlemények azt jelzik, hogy Oroszország államhatárainál a feszültség, a korábbi évekhez viszonyítva, a két-, háromszorosára nőtt. Ez azzal függ össze, hogy az amerikaiak és a NATO igyekeznek kideríteni az ügyeletben lévő egységek tevékenységének rendjét, próbálják megtalálni légvédelmi rakétaegységeinket, illetve felmérni új fegyverrendszereinket. Különösen azokat, amelyek Kalinyingrád térségében, a Távol-Keleten és Murmanszknál állomásoznak. Harci lehetőségeink szempontjából ezek az egységek érdeklődésre tarthatnak számot – mondta a szakértő.
Az amerikaiak felmérik az orosz csapatok potenciálját, illetve azt tanulmányozzák, hogy egy, az országba történő betörés esetén (2) milyen rend szerint cselekednének az orosz csapatok. Az orosz fegyveres erők parancsnoksága azonban nem ül föl az ilyen provokációknak – hívta fel a „Patriot” („Hazafi”) Médiacsoport vendége. Csak az ügyeletes erők vannak akcióban. Vagyis a titkos egységek továbbra is rejtve maradnak.
„Mi türelmesek vagyunk. Felhívnám azonban a figyelmet, hogy keményebb eszközökhöz is folyamodhatunk. Akkor megfelelő választ adunk majd az amerikai hadsereg esztelen lépéseire. Most nincs szükség részünkről keményebb lépésekre. Jelenleg elegendő erők és eszközök vannak határainknál, és az első vonalakban. Ezek az erők és eszközök mindenütt figyelemmel kísérik az ellenség húzásait: vízen is, a levegőben is, és a szárazföldön is – összegezte Hatilev.
Korábban Viktor Litovkin nyugalmazott ezredes, a TASZSZ katonai szemleírója ismertette, hogy az amerikai hadsereg, Romániával közösen, miért hajtott végre lőgyakorlatot a Krím-félsziget közelében. Az Észak-Atlanti Szövetség számára Románia stratégiailag fontos hídfőállás a Fekete-tenger partjainál. Erről a hídfőállásról hozzá lehet fogni a Krím-félszigetre való betörés forgatókönyvének a végrehajtásához. (3)
Megjegyzések:
(1) Nemrégiben, az ukrán parlamentben, az „Ellenzéki Platform az Életért” nevű ellenzéki párt kérdés formájában szóvá tette amerikai nehézbombázók repüléseit az ukrán légtérben, melyek ennek során megközelítik az orosz határokat. Ezek a bombázók, többek között, nukleáris fegyverek hordozására is alkalmasak – hangsúlyozta a (mérsékelten) ellenzéki párt képviselője.
(2) Oroszországban mind több írás jelenik meg arról, hogy a NATO, az amerikai hadsereg közvetlenül Oroszország elleni támadásra, az ország területére való betörésre készül. Erre utal, egyebek mellett, az orosz határok közelében megtartott hadgyakorlatok jellege, illetve tárgya is. Egyre inkább növekszik az Oroszország nyugtalanítását célzó akciók agresszivitása.
(3) Az Egyesült Államok sehogy sem tud beletörődni abba, hogy 2014 februárjában Putyin elnök – kétségtelenül zseniális húzással – az utolsó pillanatban kivette a kezükből a már-már a zsebükben érzett szevasztopoli orosz haditengerészeti támaszpontot. Melynek geostratégiai elhelyezkedése gyakorlatilag a Fekete-tenger urává teszi annak birtokosát. Ez is magyarázza az amerikaiaknak a Krím „annexiója” miatti szankciós dühét.
Kihasználva a 2014. május 2-i ogyesszai vérengzéssel kapcsolatos általános megrendülést, Igor Kolomojszkij (véres kezű dnyepropetrovszki oligarcha, a tömegmészárlás értelmi szerzője és finanszírozója) saját emberét ültette a városvezető székébe, megkaparintva Ogyessza kereskedelmi kikötőjét. Egyszersmind (még a kijevi központi kormányt is megkerülve) az USA kezére játszotta a város hadikikötőjét. Ahol az Egyesült Államok nagy támaszpont komplexum kiépítésébe fogott hozzá, központjává téve az Ogyesszától 200 km-re lévő Ocsakov városát (mindössze 150 km-re a Krím-félszigettől), így részben kárpótolva önmagát Szevasztopol „elvesztéséért”.
Nemrégiben Ukrajna bejelentette: szándékában áll a 2014 júniusában elfoglalt Mariupol, Azovi-tengeri kikötőváros közelében egy támaszpontot létesíteni. Nyílt titok, hogy a Krím félszigetet szintén hátulról fenyegető támaszpont valójában az amerikaiaké lenne (ők is finanszírozzák megépítését). A támaszpont megépülése a Krím-félsziget miatti nyugati (amerikai) düh újabb forrásává lehet. A Krím „hazatérésével” ugyanis a Fekete- és az Azovi-tenger közötti átjáró, a Kercsi-szoros orosz belvízzé vált, ahol Oroszország szabja meg az áthaladás feltételeit. A Krím, a Kercsi-szoros státusza körüli feszültség, civakodás, provokációk ezzel állandósulnának. Ukrajna máris bejelentette a Kercsi-szorosban, 2018 novemberében végrehajtott provokáció folytatását, amelyekhez a NATO támogatást is ígért.
A támaszpontokkal előtérbe került az annak idején a svájci Montreux-ben aláírt egyezmény (felülvizsgálatának) kérdése – mely egyezmény korlátozza a Fekete-tenger térségén kívüli országok hadihajóinak jelenlétét. Kiskapuként fölvetődött, hogy a külső NATO-tagállamok a partmenti államok lobogói alatt hajóznának. Másfelől megindult az aknamunka a Montreux-i egyezmény ellen. A ravasz, kétszínű Erdogan pedig, a jelek szerint, mostanra egyértelműen Oroszország ellen fordult. A török elnök a nyilvánosság előtt is bejelentette területi igényét a Krími-félszigetre. Egyszersmind lebegteti annak a lehetőségét, hogy az orosz hadihajók számára lezárja a Boszporuszt. Ez az amerikaiak nagy győzelme lenne. A nyugati hatalmak a XVIII. század vége óta igyekeznek megakadályozni az orosz flotta kifutását a Földközi-tengerre. Kiváltképpen törekszik erre az Egyesült Államok. Amely monopolizálni szeretné a térségben a kőolaj kitermelését és szállítását – és amely emiatt fölöttébb zavaró akadálynak tartja az orosz flotta Földközi-tengeri jelenlétét.