https://www.kp.ru/daily/21712096.5/4333311/?utm_referrer=https%3A%2F%2Fzen.yandex.com
Szergej Zavdovejev, a Donyecki Népköztársaság egyik aktív tisztje (fedőneve: „Francia”) nem adták meg az orosz útlevelet – minthogy Ukrajnában „terroristának” számít. Dmitrij Sztyesin, a Komszomolszkaja Pravda (KP) különtudósítója megpróbált annak utánajárni, hogy miként fordulhatott ez elő.
Az egyetlen jó ebben a hírben, hogy a „Franciát” nem adták ki Ukrajnának, bár megtehették volna. 2016 és 2019 között egy egész sor kísérlet történt arra, hogy – az ukrán erőszakszerveknél dolgozó „kollégák” kérésére – Oroszország területéről népfelkelőket adjanak ki Ukrajnának. Újságírók, vagy egyszerűen csak nem közömbös egyszerű emberek hihetetlen erőfeszítéseinek eredményeként, az Állami Duma képviselői megkereséseinek, felszólalásainak, nyilvános botrányoknak köszönhetően majdnem mindegyiküket sikerült megmenteni. Voltak, akiket már Belgorodnál, egyenesen a határon sikerült leszedni a vonatokról.
Ukrajnában, a Donbasszban végbement felkelés gyakorlatilag minden résztvevőjének személyét kiderítették, számba vették és adataikat bevitték a „Mirotvorec” (1) adatbázisába. Európai politikusok hangos méltatlankodásai nyomán ezt az adatbázist már régen be kellett volna zárni. De, mint ismeretes, az változatlanul él és virul. (2) Az ukrán Határőrség, minden további nélkül betáplálja ebbe az adatbázisba minden, az országba belépő személy adatait. És akinek az adatait a „Mirotvorec” kidobja, arra, jobb esetben, az SZBU-nál komoly vizsgálódás vár. Rosszabb esetben a milicistákra Ukrajnában komoly, tíz évtől kezdődő szabadságvesztés jár – kivétel nélkül, mindegyikükre.
Amennyire ezt a „Franciának” a történetéből meg lehet ítélni, a téma ismét fölvetődött. Egy évvel ezelőtt, amikor alkalmazni kezdték az orosz állampolgárság megadásának könnyített rendjét, Szergej Zavdovejev beadta a papírjait, és várt. Várakozásának eredménye a DNR (Donyecki Népköztársaság) Bevándorlási Hivatalától kapott alábbi papír lett:
„Közöljük, hogy a Rosztov megyei Rendőr-főkapitányság határozata értelmében az Orosz Föderáció állampolgárságára benyújtott kérelmét az erről szóló, 2002. május 31-én kelt, 62 –F3 sz. törvény első része 16. cikkelye A pontjának alapján elutasítjuk. (A kérelmező síkraszáll az Orosz Föderáció alkotmányos rendje alapjainak megváltoztatásáért, illetve egyéb cselekményeivel veszélyezteti az Orosz Föderáció biztonságát).” (3)
No, helyben is volnánk.
Voltak némi kétségeim. Ezért megvizsgáltam azon milicisták sorsát, akiket kiadtak Oroszország területéről. Különböző esetekkel találkoztam. Volt, akit olyan banális köztörvényes bűntett miatt helyeztek vád alá, ami jóval 2014 előtt történt meg. Egy másik olyan esetben, amivel találkoztam – a milicistát Moldáviának adták ki. A vele való beszélgetés során kiderült, hogy Oroszországban kábítószer-ügyben ült… De Szergej Zavdovejev… A Donbassz tősgyökeres lakosa, nagyon ismert parancsnok, aki 2014 tavaszán az elsők között fogott fegyvert. Három sebesülés, egy csomó kitüntetés, közöttük oroszok is…
Felhívtam hát a DNR-ben a „Franciát”
– De hát hogy történt ez? Hogy került az a záradék a papírra, hogy „a kérelmező síkraszáll az Orosz Föderáció alkotmányos rendje alapjainak megváltoztatásáért?” A „Francia” nem lepődött meg:
– Gondolod, hogy én vagyok az egyetlen ilyen? Egyáltalán – egy ukrán állampolgárnak a frontvonal túlsó oldalán – aki sehol sem szerepelt, semmiben nem vett részt – egyszerűbb megkapnia az orosz állampolgárságot. Eljön Donyeckbe, beadja a papírjait, és egy pár hónap múlva megkapja az állampolgárságot.
– És te mitől lettél nem kívánatos?
– Ukrajnában bűnvádi eljárás indult ellenem, „terrorizmusért” és „törvénytelen fegyveres alakulatok szervezéséért”. (4) Amellett Ukrajnában a távollétemben ítélkeztek fölöttem. 16 évet kaptam, és körözést adtak ki ellenem az Interpolnál. Ez még 2015-ben, a debalcevói művelet után történt után történt – amikor bevettük Logvinovót és a velünk való tűzharc során elesett a „Terrorellenes Művelet” (ATO) törzsfőnöke. Akkor egy egész köteg bűnügyet varrtak a nyakamba. Még SMS-eket is küldözgettek: „Jelenjen meg Kijevben, a bíróság előtt”. Feltételezem, hogy ez lehet az elutasítás oka. Olyan személy, aki ellen bűnvádi eljárás van folyamatban, nem kaphat orosz állampolgárságot. Ez fehéren-feketén benne van a törvényben.
Vagyis, ebben az esetben Oroszországot Ukrajna érdekei vezérlik?
– Igen. Gondolom, ott a bevándorlásinál ülnek valamiféle irodisták. Rámentek az Interpolra, ahol ott állt: „Körözés alatt”. Tehát: elutasítandó! Ami a leginkább érdekes és érthetetlen, hogy egy éve a gyerekeim és a feleségem, az én nevemmel, egy hónap alatt megkapták az orosz állampolgárságot – együtt adtuk be a papírokat. Engem megnyugtattak. Hogy, úgymond, téged ellenőriznek – a katonákat és tiszteket sokáig szokták ellenőrizni. Hát, tessék! Ellenőriztek. Csak akkor azt nem értem, hogy adhatták meg az állampolgárságot egy „terrorista” családjának…
De van itt egy kellemetlen apróság. Jött egy telefon az oroszországi bevándorlási hivataltól, annak a Pokrovszkoje faluban lévő kirendeltségétől (a DNR állampolgárainak többnyire ott adják ki az orosz útleveleket). Ahogy beszélek a bevándorlásival, egy női hang mondja nekem körülbelül ezt – nem pontosan idézem, de a lényeg ez volt: „Mi a fenének árulta el a hazáját, fogott fegyvert a saját ukrán honfitársai ellen – most megkaphatná az útlevelet”. Amúgy normális dolog az, hogy ilyet hall az ember a Rosztov megyei bevándorlási hivataltól? A hideg futott végig rajtam! A bátyám harc közben esett el, én magam háromszor is megsebesültem. Mi ez?! Most az van, hogy a családtagjaim orosz állampolgárok, nekem van egy ideiglenes útlevelem a DNR-től, Ukrajnában engem lecsuknak, bármely más országból kiadnak. Ez a nagy büdös helyzet…
Ez volt erre a helyzetre a legjobb szó. Megígértem, hogy – mint mindig – utánanézek a dolognak. A lapunk segítségével megnézem, mi lesz az ügy visszhangja. Vajon most fordult ez elő először?
Megjegyzések:
(1) A „Mirotvorec” („Béketeremtő”) nevű honlapot röviddel a 2014. februári fordulat után hozta létre Anton Gerascsenkó, Arszen Avakov belügyminiszter tanácsadója. Erre önkéntesnek mondott munkatársak csapata viszi be, majd teszi nyilvánossá az „Ukrajna ellenségének” kikiáltott egyén személyi adatait. Az ilyen „ellenségek” száma mára a százezret is elérheti: Ukrajnán, a Krímen, a Donbasszon, Oroszországon (a „közel-külföldön”) kívül a „távol-külföldön” is. Utóbbiak számára ez különösebb következményekkel nem jár – ukránok esetében azonban ez halálos ítélettel is felérhet. 2015 áprilisában az Ukrajnában élő népek barátsága mellett síkra szálló Olesz Buzina írót és közírót – mindjárt másnap, hogy rákerült a spicliportálra – a háza előtt, a nyílt utcán lelőtték. Gyilkosait nemcsak hogy fölmentették, de az Ukrán Biztonsági Szolgálat, az SZBU (az ukrán gestapó) munkatársai lettek.
(2) A „Mirotvorec” kétszer hívta ki maga ellen a külföld haragját. Egy alkalommal, amikor Gerhard Schröder volt német kancellár rákerült a feketelistára (azért, mert a Krímben – „az ukrán hatóságok engedélye nélkül” – részt vett egy befektetési konferencián), Németország hivatalosan tiltakozott, és követelte a honlap bezáratását. Még nagyobb vihar támadt, amikor egy, a Krímben járt, 50 fős amerikai újságíró csoport minden tagja rákerült a listára. Ezt követően a honlapot egy időre bezárták (pontosabban: más néven folytatta működését). Ám a vihar mindkét esetben gyorsan elült, és a „Mirotvorec” folytathatta „áldásos” működését.
A spicliportálra rákerült Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is. Amikor egy kárpátaljai látogatásán szóba hozta a honlapot partnerének, amaz letagadta, hogy ukrán hivatalos személynek köze lenne hozzá. (Miniszterünket egyébként fölvették egy másik, eléggé fenyegetően hangzó feketelistára is; a listán, melynek nevében a „Kreml ügynöke” kifejezés is szerepel, Magyarországról összesen heten szerepelnek. Közöttük az Önöket tudósító megfigyelő is)
A „Mirotvorec”, kétségkívül legillusztrisabb „ügyfele” Dmitrij Medvegyev korábbi orosz miniszterelnök volt, aki a 2014 óta Oroszországhoz tartozó félszigeten munkalátogatást tett (anélkül, hogy ehhez kikérte volna Ukrajna beleegyezését)
A honlap, minden egyes rá kerülő új ember esetében készít egy záradékot, amely felhívja „az illetékes szervek figyelmét az illető „állampolgárnak” az ukrán állam biztonságát fenyegető tevékenységére. Adott esetben ez a záradék kiinduló pontul szolgálhat nem csupán a vád összeállításához, de az ítélet kiszabásához is.
(3) Időközben a sajtó két további olyan esetről is beszámolt, amikor a Donbassz védelmében fegyvert fogó harcos, illetve egy közéleti személyiség orosz állampolgársági kérelmét – az egységparancsnokhoz hasonlóan – azzal a váddal utasították el, hogy Oroszország társadalmi rendjének felforgatására készültek. Az utóbbi személyt, az első parlament képviselőjét – aki egy orosz bíróságnál megfellebbezte a döntést – ismeretlenek egy délután elrabolták, és valami garázsfélében egész éjjel tevékenységéről faggatták. Az áldozatra, zsákkal a fején, reggel bukkantak rá járókelők egy parkban, egy tó partján.
(4) Többnyire hadifoglyokkal fordul elő, hogy – noha csupán egyszerű, beosztott harcos – az ukrán bíróság törvénytelen fegyveres alakulat SZERVEZÉSÉÉRT is elítéli.