Ukrajnában még „a magyar kérdés” is egyre élesebben vetődik fel
Az Ukrán Biztonsági Szolgálat közleménye szerint az SZBU munkatársai házkutatásokat tartottak az Ukrajnai Magyarok Pártjának (sic!) vezetőinél, közöttük Brenzovics Lászlónál, a párt vezetőjénél. Fiktív üzletek megkötésével vádolják őket. Valójában az ukrán hatóságok „Nagy Magyarország” un. népszerűsítőire gyakorolnak nyomást. Akik állítólag célul tűzték ki „Ukrajna területi integritásának megváltoztatását”.
A @rezident_ua Telegram-csatorna által adott tájékoztatás szerint a történtek „nemzetközi botrányhoz vezettek, és tönkretették az elnöki hivatal munkáját, amivel kompromisszumot próbáltak találni Magyarországgal… Szijjártó Péter magyar külügyminiszter tájékoztatta NATO-beli kollégáit az egyik kárpátaljai jótékonysági alapítványnál tartott házkutatásról, és a Budapesttel való szolidaritásra szólította fel őket.”
Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára azonban, – amikor kijelentette, hogy Magyarországnak és Ukrajnának egymás között kell lerendezniük a konfliktust – lényegében Kijev pártját fogta. A „Jevropejszka Pravda” nevű portál értesülései szerint „Stoltenberg leszögezte: a két ország közötti vita ellenére a Szövetség továbbra is erősíteni fogja Ukrajnával való partnerségét, megadva neki maximális támogatásukat”.
Stoltenbergnek ez az álláspontja előrelátható volt. Washington, ugyanis, többször követelte Budapesttől: hagyjon föl azokkal a próbálkozásokkal, hogy a NATO-t bevonja a Kijevvel folytatott vitáiba. A Fehér Ház szerint ezek a viták 2017 óta, egy jelentéktelen kis „nyelvi probléma” miatt folynak. Így Stephanie Grisham, Donald Trump szóvivője kijelentette: „Azt szeretnénk, ha Ukrajnával való problémáival Magyarország nem hozakodna elő nemzetközi szinten.” Vagyis küzdjetek meg egymással magatok, ahogy azt teszik az azeriek az örményekkel, vagy a törökök a görögökkel.
A magyar-ukrán ellentétek lényege, hogy a Beregszász környékén élő néhány tízezer etnikai magyar kategorikusan nem hajlandó ukránul beszélni – miközben Kijev ragaszkodik az államnyelvről szóló törvény betartásához.
A „szeparatistákkal” – a „Jobb Szektor” véreskezű gazfickóinak a közreműködésével – még Porosenkó volt elnök le akart számolni.
A jobbszektorosok egyébként ma is minden lehetséges segítséget megadnak az SZBU-nak. A Brenzovicsnál tartott házkutatás után a banderisták közreadtak egy, az Ukrajnai Magyarok Pártjának címére intézett fenyegetéseket tartalmazó videofelvételt.
Kijevben igyekeznek jó képet vágni az ügyhöz. Dmitrij Tuzsanszkij politológus ismertette Zelenszkij elnök hivatalának véleményét: „Túlzás ezt az incidenst a Donbassz és a Krím helyzetéhez hasonlítani. Én azonban nem kezelném olyan könnyelműen az orosz befolyás és a szeparatizmus importját, amikor bizonyos csoportok pénz, videók, álhírek révén igyekeznek megingatni a helyzetet.”
A helyzet az, hogy az ukrajnai magyar közösségből származó, újonnan megválasztott képviselők az első ülést a magyar himnusz eléneklésével nyitották meg. Tuzsanszkij meggyőződése: Putyin fizetett nekik azért, hogy ne az ukrán himnuszt énekeljék.
És egyáltalán, mint mondta: „Mivel az Európai Unióba és a NATO-ba törekszünk, és a magyarok döntésén múlik, hogy bekerülünk-e mi oda, ezért ne élezzük a viszonyunkat a magyarokkal. Ami nem azt jelenti, hogy nekünk engedményeket kellene tennünk a magyaroknak. De a párbeszédet építeni kell.”
Magyarországon azonban másképpen állnak hozzá – inkább ellenségesen, mintsem partnerekként. Szijjártó Péter külügyminiszter, a Budapest és Kijev közötti ellentéteket kommentálva kijelentette: „Nem akarok egy újabb háborút Magyarország és Ukrajna között”.Ez több mint fenyegetően hangzik. Ha ezt lefordítjuk a diplomácia nyelvéről, ez leplezetlen fenyegetés Ukrajna címére.
Voltak, akik ezt egyenesen az „1939-es magyar-ukrán háborúra” való célzásnak vették. Így például Alekszandr Pagirja, az „Isztoricsna Pravda” („Történelmi Igazság”) munkatársa arról írt egy cikket, hogy az akkori srácok próbáltak hathatós védelmet keresni – először a németeknél, majd az amerikaiaknál.
De térjünk vissza Szijjártó nyilatkozatához, amelyben elhangzott a célzás, hogy Budapest akár meg is ismételheti „1939”-et. Mint mondta: „Kárpátalján magyarok élnek, kb. 150 ezren – és mi meg akarjuk védeni a jogaikat. És, ha kell, meg fogjuk védeni őket bárkivel szemben, legyenek azok akár amerikaiak, akár oroszok, akár új-zélandiak – bárkik”.
De még egy idézet a magyar külügyminisztertől: „Ahhoz, hogy meghatározzuk a magyar kisebbséggel kapcsolatos kisebbségpolitikánkat, nekem nincs szükségem sem Oroszországra sem Ukrajnára, és semmilyen már országra sem. Mi már eléggé felnőttünk ahhoz, hogy önállóan hozzunk meg döntéseinket. Magyarország nem oroszbarát és nem Amerika-barát. Magyarország magyarbarát. A mi politikánkat az a jelszó határozza meg, hogy Magyarország mindenekelőtt – Hungary first”.
Így a szemünk láttára éleződik a nemzeti érdekek közötti konfliktus. Méghozzá, mint az Zelenszkij politikájából is kitűnik: Kijev a kapcsolatok kiélezése felé tart. Megjegyezzük: Szijjártó nem ok nélkül apellál a NATO-ra, noha a dolgok logikájából kiindulva az Európai Unió biztosaihoz kellene fordulnia. Meglehet, hogy Orbán külügyminiszterén keresztül ad jelzéseket arra vonatkozóan, hogy még a katonai megoldásra is kész. Vagyis Budapest a védelme alá veszi a kárpátaljai magyarokat, ha velük is valami hasonló történne, mint ami Ogyesszában, 2014 májusában történt. (1)
Kétségtelen, hogy ma egy ilyen forgatókönyvre nemigen van esély. Az viszont, hogy a Nyugat, mindenekelőtt az USA azt ösztönzi, hogy a területi vitákat katonai úton oldják meg, arra indíthatja Budapestet és Kijevet, hogy négyszemközt küzdjenek meg egymással. Más szóval, követendő példává lett az, ami Arcahban (2) történt.
Ami az érdekes: Szijjártó, amikor burkoltan háborúval fenyegeti meg Ukrajnát, ezzel első látásra a gyengébbik ország nevében jár el így. A Global Firepower-2020 besorolása szerint katonai potenciálját tekintve Ukrajna összehasonlíthatatlanul erősebb, mint a magyarok országa. (NATO szakértők adatai szerint) a kék-sárgák (3) hadserege gyakorlatilag 10-szer olyan erős, mint a fegyveres erők. Orbán 30 tankjával szemben Zelenszkij 2026 tankot, 738 önjáró löveget és több mint 10 ezer páncélos haditechnikát vethet be.
És hát a levegőben is, az ukránok erősebbek, illetve, pontosabban szólva, számbeli fölényben vannak. A magyar légierő 14 svéd „Gripen” SAAB 39-es gépével szemben Kijev 45 MIG29-es, és 35 SU27-es vadászgépet tud szembeállítani. Igaz, hogy a kék-sárgák repülőgépei közül ténylegesen hány képes fölszállni, azt senki, még az ukrán hadsereg vezérkari főnöksége sem tudja.
Egyébként egy ukrán-magyar háború témája máris szóbeszéd tárgya Ukrajna média-térségében. Dmitrij Szuvarov ukrán blogíró egy politikai vitaműsorban kerek-perec kijelentette: Ukrajna szét fogja zúzni a magyar hadsereget, ha az ténylegesen betörne Kárpátaljára (4), hogy megtámogassa annak elszakadási törekvéseit. Véleménye szerint az ukrán hadseregnek elegendő egy hét, hogy térdre kényszerítse a magyarokat. Mit egy hét – egy nap is elég lesz arra, hogy megfutamítsuk nemcsak a magyar katonákat, de orosz szövetségeseiket is – bizonykodik Oleg Zsdanov (5), egy másik ukrán blogíró.
Ezeket a kijelentéseket kommentálva az Alternatív Hírek nevű budapesti újság megjegyzi: Magyarország 1994 óta részt vesz a NATO sok kiképzési programjában, és vannak tapasztalatai az Észak-atlanti szövetségen belüli, saját lobogók alatt való hadműveletekben. Miközben Ukrajna még arra sem képes, hogy pusztán önmaga megfinanszírozza az ukrán hadsereg katonáinak egyenruházatát.
Megjegyzések:
(1) A 2014. május 2-i (a népnyelvben „Ogyesszai Hatinynak” elnevezett) szörnyű vérengzésről van szó. Sokak értékelés szerint a kijevi rezsim, a Donbassz ellen készülő katonai büntetőhadjárat kezdetekor, ezzel a rémtettel akart példát statuálni, a Donbassz lakosságát megfélemlíteni. A szakszervezetek megye székháza előtti téren mintegy 300 békés tüntetőre egy előzetes véres, 7 halálos áldozatot követelő provokációjától feltüzelve, tízszer akkora, fölfegyverzett szélsőséges tömeg rontott rá. A megriadt tüntetők a székházba menekültek a vad roham elől, nem sejtve, hogy előzetes terv alapján ott már lestek rájuk gyilkosaik. A vérfürdőnek hivatalos adatok szerint 48, a túlélők szerint azonban legalább 116 halálos áldozata volt.
(2) Arcah – Hegyi-Karabah örmény neve. (Török-azeri nyelven: Qarabag).
(3) „Kék-sárgák”: az ukránok (az ukrán zászló színei után).
(4) Külügyminiszterünk, a ma már Magyarországon sem ismeretlen „Mirotvorec” nevű mellett rajta szerepel egy másik, ennél fenyegetőbb hangzású („a Kreml ügynöke”) nevű feketelistán is. Ellene a legfőbb vád, hogy Ukrajna területi integritását támadja, és fegyveres betörést készít elő az ország ellen.
(5) Oleg Zsdanov neves katonai szakértőnek számít.