Arról, hogy a január 6-i eseményekkel – amikor tüntetők tömege Washingtonban elfoglalta a Capitoliumot – Oroszországot fogják vádolni, én már írtam. Merthogy ebben nem is kételkedtem. Minden azzal kezdődött, hogy a sajtóban egy olyan hír jelent meg, miszerint a Capitolium ostroma közben előállított személy orosz tolmácsot követelt. És ahogy az már lenni szokott: a világközvélemény izgalomba jött: hát tessék, itt van! A Kreml keze, amelyet „az egész világ demokráciájára emel”.
Az amerikai demokráciával kapcsolatban minden világos. Amikor 2014-ben, Kijevben a tömeg elfoglalta a kormányépületeket – nos, az a szabadságért és a demokráciáért vívott küzdelem. Ám amikor ugyanezt Amerikában teszik, akkor a tüntetőkből egyből csőcselék és terroristák lettek, akik – figyelem! – „a világ demokráciáját” fenyegetik.
A hírt felkapta egy bizonyos Michael MacKay nevű kanadai professzor, az ukrajnai „kemény mag” kedvence. Noha a helyzet úgy áll, hogy az előállított „orosz” egy ukránnak – Szergej Dubinyinnek, az ukrán „Inter” tévécsatorna haditudósítójának – bizonyult.
És, lám, milyen következtetésre jutott a kanadai professzor:
„Íme, az összefüggés az Ukrajnába való orosz betörés, illetve az Egyesült Államokban történt felkelés között. Szergej Dubinyin az információs háború harcosa, az „Inter” tévécsatornától. Mely névleg Firtasé, a szökésben lévő oligarcháé, ám amelynek tényleges tulajdonosa Medvedcsuk, Putyin barátja. A donyecki repülőteret pedig az orosz fegyveres erők döntötték romba.” (1)
MacKay logikája – egyszerűen vaslogika. Dubinyin – Medvedcsuk tévécsatornájának tudósítója, Medvedcsuk pedig nagy barátja Putyinnak. És a kör már be is zárult. Vagyis Putyin fölhívta Medvedcsukot: te, figyusz! Küldd már oda a tévéd tudósítóját, csináljanak már ott, Washingtonban egy forradalmat! Hát, persze – hiszen ez ilyen egyszerű.
A helyzet azonban az, hogy a kanadait professzor egész egyszerűen egy tuskó. Először is, az „Inter” nem Medvedcsuké. Másodszor is: Dubinyinról azt állítani, hogy „a Kreml keze”, vagy hogy „szepar” (2) – ez még a leginkább fafejű ukrán „hazafiak” (3) számára is elképzelhetetlen. A helyzet, ugyanis, az, hogy Dubinyin, ahogy kollégája, Ruszlan Szmescsuk is, Luganszkban körözés alatt vannak. Mi több, ezt a két haditudósítót érdemrenddel tüntették ki a donyecki repülőtér védelméért (4), illetve egy állítólag megsemmisített „orosz tankért”. 2017-ben Dubinyin kiötlött egy olyan akciót, aminek keretében anyagiakat einstandoltak (5), az ATO (6) veteránjainak a javára.
Dubinyin volt az, továbbá, aki örvendezett egy, a DNR (Donyecki Népköztársaság) területén kigyulladt templom hírén, „fafejnek” festette ki magát – és még sok minden egyéb.
Így Dubinyinról elég nehéz azt állítani, hogy „a Kreml keze” lenne. Ilyet még a legmegátalkodottabb ukrán hazafiak sem mernének állítani. De hát akkor – csak nem az derül ki, hogy ez „Kijev keze” volt?
Ám mit tesz isten! Azok a nyugati tömegtájékoztatási eszközök, amelyek felkapták „az orosz tolmáccsal” kapcsolatos hírt, nagy hirtelen elhallgattak. Rájöttek, hogy ezt nem lehet elsütni. Arról meg nem jött parancsolat, hogy bármit is „az ukrán demokrácia” szemére vessenek.
Megjegyzések:
(1) Az elején látható iker fotó baloldali képén látható rom: a donyecki repülőtér romjai. A kanadai nyilván sosem járt Donyeckben. Így nemcsak hogy nem tudhatja azt, hogy Donyeck északi elővárosaiban – Peszkiben, Avgyejevkában – 2014 nyara óta ukrán csapatok állomásoznak, akik onnan lövik Donyeck, Gorlovka, Jaszinovataja városát, és a közelükben lévő településeket. De – ellentétben e cikk fordítójával – nem járt a repülőtérhez közeli, súlyosan megrongálódott kertvárosban sem. Mert az ő saját logikájával nemigen tudná megmagyarázni, hogy a donyecki repülőtér mellett (ami csakugyan stratégiai fontosságú létesítmény), az orosz hadsereg miért ágyúzna egy békés kertvárost, közöttük jómódú polgárok házait is.
(2) „Szepar” – az ukránok körében a „szakadár” („szeparatista”) szóból eredő becsmérlő kifejezés – amit nemcsak a Donbassz néphadseregeinek harcosaira, de a polgári lakosságra is alkalmazni szoktak.
Donyeckben csupán pár éve nyílt ez, az öniróniából „Szeparnak” elnevezett, kávéház, mely a néhai Alekszandr Zaharcsenkó donyecki vezetőnek volt a törzshelye.
2018. augusztus 31-én éppen egy társaság – közöttük az államfő – készült ott tort ülni a nem sokkal korábban elhunyt, a Donbasszból származó hajdan ismert és népszerű táncdalénekes, Joszif Kobzon emlékére.
Az államfő éppen belépni készült a kávéházba, amikor egy hatalmas robbanás következett be. Személyében a Donbassz utolsó olyan magas rangú politikusa esett ki, aki – a Donbasszt Ukrajnába visszatoloncolni készülő moszkvai tervekkel szemben – mindhalálig következetesen ragaszkodott az Ukrajnától való teljes és végleges függetlenséghez, illetve az 1922-ben onnan kiszakított Donbassz visszatéréséhez Oroszországba.
(3) „Hazafiakon” Ukrajnában a nacionál-fasizmus legkövetkezetesebb, legelvakultabb híveit értik. Közülük kerülnek ki a Donbasszban vérengző, kegyetlenkedő félkatonai alakulatok és terrorkülönítmények tagjai.
(4) Dacolva a „Minszk-1” „fegyverszünet” tilalmával, a donyecki vezetés 2014 októberében – megelégelve, hogy az ukrán tüzérség a repülőtér betonjáról lövi a várost – parancsot adott a légikikötőnek a megszállóktól való megtisztítására. Mivel a minszki fegyverszünet elvileg tiltotta tüzérség bevetését a ki-kirobbanó összecsapások során, a donyecki néphadsereg tüzérségi támogatás nélkül volt kénytelen nekilátni a feladatnak. A hosszú, véres (142 napig) elhúzódó csatában a néphadseregnek sikerült ugyan kiűznie az ukránokat (óriási, fölösleges véráldozatok árán) – de arra már nem maradt erejük, hogy a támadást folytatva a várostól lőtávolságon kívülre szorítsák ki az ellenséget. A 142 napos ostrom alatt az ukránok szabadon használhatták a tüzérségüket. Aminek folytán mostanra kő kövön nem maradt a két évvel korábban 750 millió dollárért felújított és kibővített repülőtérből.
Ha Nyugaton nem zárolnák előre megfontolt szándékkal a Donbasszból, az ukrán hadsereg viselt dolgairól szóló híreket, akkor talán még a kanadai professzor is tudná: szívüknek oly kedves ukránjaik lőtték szét ripityára Donyeck „Szergej Prokofjev” nemzetközi repülőterét. Amit alaposan megszenvedtek Donyeck környező peremkerületei és elővárosai is.
(5) Amit mi a „Pál utcai fiúkból” „einstandolásként” ismertünk meg (vagyis az erősebb, a nagyfiúk egyszerűen lefoglalták a kisebbek, a gyengébbek üveggolyóit) – nos, az ehhez hasonló jelenségek rendkívül elterjedtek a széthullott Szovjetunióban: nagy, befolyásos érdekcsoportok, az „üzletember” fedőnévvel ellátott gengszterek kiforgatják vagyonukból a kisebbeket, gyengébbeket. Az orosz erre az „otzsim” szót használja: ezzel a szóval illetik a mosógépeknek azt a programját, amikor a gép kifacsarja a nedves ruhából a vizet. A Vadkeleten erre szakosodott gengszterbandák rohanják le a megkopasztásra kiszemelt vállalkozót, akit addig ütnek-vernek, kínoznak (olykor el is hurcolnak), amíg az oda nem adja a követelt váltságdíjat – sőt alá nem írja azt a papírt, amivel „átengedi” vállalkozását a bandita vetélytársnak.
(6) ATO – „Terrorellenes Művelet”. Ezen a néven indult meg 2014. április végén – május elején a kijevi puccs ellen a Donbasszban kirobbant tiltakozó mozgalom vérbe fojtását célzó katonai büntetőhadjárat.
