A megfigyelő véleménye változatlanul az: mindazokat a lépéseket, amelyeket a katonai szakértő most felsorolt, már 2014. március-áprilisában meg lehetett és meg is kellett volna tenni. (Főleg amikor a puccsista rezsim „ügyvezető államfője”, Alekszandr Turcsinov 2014. április 7-én – tárgyalások helyett – egyből meghirdette a „Terrorellenes Művelet (ATO)” nevű KATONAI büntető expedíciót, egy joggal forrongó országrész békés lakossága ellen.
Az erőviszonyok azóta kedvezőtlenül változtak Oroszország számára. Az akkor még gyenge lábakon álló junta időközben berendezkedett, megszilárdult – már csak katonai erővel dönthető meg. Az USA, a NATO már régen magához tért a Szevasztopol „elvesztése” utáni sokkos állapotból, összeszedte magát, konszolidálódott, nagy erőkkel felvonult az orosz határokhoz. Talpra állították, kistafírozták az ukrán hadsereget – amelyik mára szintén nem az a demoralizált, éhes, lerongyolódott csürhe, mint ami volt 2014-ben. És amely gazdag harci tapasztalatokat szerzett – jóval többet, mint a Donbassz gúzsba kötözött, tétlenségre kárhoztatott, még ki tudja, emiatt mennyire demoralizálódott fegyveres erői. Amelyeket Minszkben ráadásul „Novorosszija Fegyveres Erőiből” „milíciákká” minősítettek vissza, a két hadsereg jogi státusza közötti kirívó egyenlőtlenséget sugallva. Ami egyáltalán nem lényegtelen a külvilág megítélése szempontjából sem. Mint ahogy az sem mindegy, hogy „a terrorizmust (egyébként is) támogató” Oroszország (mintegy törvénytelen, fegyveres) milíciákat segít. És minthogy jogilag el sem ismeri a Donbassz hatóságait, az agresszor formális jogi logikájából kiindulva, illegálisan.
Amerika, a Nyugat ma sem kész a világháborúra. Még Szíria miatt sem, ahol Oroszország megjelenése konkrét amerikai – gazdasági! – érdekeket fenyegetett, és fegyveres összetűzésekre is sor került orosz és amerikai katonák között. Míg a Donbasszban – bizonyos geopolitikai, geostratégiai érdekeken kívül – semmilyen konkrét amerikai (gazdasági) érdekeket nem fenyeget semmi.
Azokat a szankciókat pedig, amiket megkapott volna a 2014-es segítségnyújtás esetén, megkapta így is. Sőt: „a minszki megállapodások NEM TELJESÍTÉSÉNEK” ürügye el is esett volna. Minthogy ha idejében elejét veszi az akár százezerre is tehető emberéletet követelő (1) tragédiát, az eleve halva született minszki megállapodásokra sem lett volna szükség.
Oroszország erőt fog alkalmazni abban az esetben, ha az ukrán hadsereg részéről valami komolyabb veszély fenyegetné a Donbassz lakosságát – jelentette ki, a Nation News c. kiadvánnyal folytatott beszélgetésében Alekszandr Perendzsijev a „Plehanov” Közgazdaságtudományi Egyetem politológiai és szociológiai tanszékének docense, az „Oroszország Tisztjei” szakértői tanács tagja.
A Donbasszban az emberek ma tömegével kapnak orosz útleveleket. Mint Artyom Olhin, a DNR Tájékoztatási Minisztériumának miniszterhelyettese elmondta, a Donyecki Népköztársaságban már mintegy 300 ezer orosz állampolgár él.(1)
A donyecki tisztségviselő szerint az orosz útlevelek megvédik a Donbasszt az ukrán hadsereg támadásával szemben. Hangsúlyozta: azzal hogy növekszik az orosz állampolgárok száma a Donbasszban, Ukrajna nem fog tudni büntetlenül támadó hadműveleteket végrehajtani.
A Nation News c. kiadvánnyal folytatott beszélgetésében Alekszandr Perendzsijev a „Plehanov” Közgazdaságtudományi Egyetem politológiai és szociológiai tanszékének docense, az „Oroszország Tisztjei” szakértői tanács tagja megjegyezte: minthogy a Donbasszban már nem kevés orosz útlevelet adtak ki, Kijev agresszív lépései esetén ez lehetővé tenné, hogy – a Donbassz lakosainak védelmében – Oroszország válaszlépéseket tegyen, beleértve katonai jellegűeket is.
„Oroszország csakugyan erőszakhoz folyamodhat, ha a Donbassz lakosait valami komolyabb fenyegetné. És ehhez nem feltétlenül kell csapatokat bevetni. Megvan a lehetőségünk, hogy nagy távolságból rakétacsapást mérjünk. Le tudjuk zárni a Donbassz fölötti légteret. Oroszország részéről, természetesen, katonai-módszertani segítséget is nyújtunk. Kijev agressziója esetén Oroszország haditechnikával is segíteni fog. Oroszország még nem állt harcban Ukrajnával. Ám ezúttal megmutathatjuk az öklünket – méghozzá meglehetősen keményen” – vélekedik Perendzsijev.
Amellett, véli a szakértő, az ukrán hadsereg egy újabb agressziója esetén egyértelműen föl fog merülni: szó sem lehet a Donbassz Ukrajnába, egy olyan országba való visszatéréséről, amelyik állandóan fenyegetőzik, és nem akar megállapodni.
Perendzsijev arra is emlékeztetett, hogy az LDNR (Luganszki és Donyecki Népköztársaság) hadseregei már egyáltalán nem azok, amilyenek 2014-ben, a háború kezdetekor voltak. A köztársaságok katonái, mostanra elég erősek, elég képzettek ahhoz, hogy az ukrán hadsereg támadása esetén megvédjék a népüket.
„Mostanra a köztársaságok fegyveres erői megerősödtek. Amellett megvan bennük az, ami a legfontosabb: a motiváció – az, hogy megvédjék a földjüket. Ezért egyedül is képesek szétzúzni az ukrán hadsereget” – mondta a katonai szakértő.
Perendzsijev korábban kijelentette: egy, a Krím és Kalinyingrád elleni amerikai agresszió esetén Oroszország kész lesz egy ellencsapásra.
Megjegyzés:
(1) Az áldozatok számáról egy valamiféle, az ENSZ, illetve az EBESZ által mintegy öt éve forgalomba hozott, 10 és 15 ezer közötti, évek óta változatlan adat van érvényben. Amelyik egészen biztosan nem tartja számon, például sem az ukrán terror civil és hadifogoly áldozatainak, sem a börtönökben elhunytak – krematóriumokban megsemmisített, folyó és állóvizekbe, mocsarakba vetett, tömegsírokban, repülőterek betonjai alá temetett földi maradványait. Három éve immár, hogy Zaharcsenkó néhai elnök százezernyi áldozatot említett, ami egyáltalán nem tűnik túlzásnak.
(2) A Donyecki Népköztársaság lakosainak száma mintegy négymillió