https://donbasstoday.ru/rossija-ne-pomozhet-zhiteljam-ukrainy-terpjashhim-kievskuju-vlast-miheev/
- 02. 09.
Moszkva nem tudja Ukrajna oroszajkú lakosságának a segítségére lenni, ha továbbra is csendben eltűrik a kijevi hatalom ténykedéseit – jelentette ki Szergej Mihejev orosz újságíró, politológus és politikus.
Mint arról a „Donbassz Szegodnya” tudósításában beszámolt, Mihejev emlékeztetett: az ukránok harminc éven keresztül elhitték az európai életről szóló ígéreteket, és elfordultak legfőbb, északi szövetségesüktől.
„Komolyan csalódtam Ukrajna lakosságában. Méghozzá azon egyszerű okból, hogy az, újra és újra, hagyja magát becsapni azoktól a meséktől, hogy milyen édes lesz az élet Európával. Ebben az értelemben nincs semmi új Janukovics, illetve Kucsma (1) időszaka óta. 1991 óta mindig az a politika, miszerint Oroszország rossz, Európa pedig jó. Az ukrán polgárok pedig harminc éven keresztül erre szavaztak” – jegyezte meg Mihejev.
Ezzel összefüggésben a szakértő kifejtette: Oroszország pontosan azt követően nyújtott támogatást a Donbassznak és a Krímnek, hogy e régiók lakossága kiállt az országban hatalomra jutó rezsim ellen, és segítségül hívták Oroszországot. (2)
„Amikor azt mondják: «de hát hol marad Oroszország?», akkor fölvetődik a kérdés: de hát hova jöjjön? Ahol teljes a csönd és az egyetértés ezekkel a vámpírokkal? Donyeck, Luganszk, a Krím – ott volt valami ellenállás. Oroszország pedig, így, vagy úgy, eljött, segített, stb. Ám ahol teljes a csönd, ott nem lehet bármiféle csodát is várni” – összegezte Mihejev.
A minap Sztanyiszlav Aszejev, a Donyeckből fogolycsere keretében szabadon engedett ukrán blogíró nyilvánosan elismerte: Kijevnek, a belátható jövőn belül, esélye sincs arra, hogy visszaszerezze a Donbasszt.
https://donbasstoday.ru/v-moskve-zajavili-o-neobhodimosti-jekonomicheskoj-blokady-ukrainy/
Mihejev szerint gazdasági blokádra lett volna szükség Ukrajnával szemben
- 02. 09.
Oroszországnak véglegesen meg kell szakítania minden gazdasági kapcsolatát az ellenséges Ukrajnával. Ilyen véleményének adott hangot Szergej Mihejev orosz újságíró, politológus és politikus.
Mint ahogy arról a „Donbassz Szegodnya” c. kiadvány munkatársa beszámolt, a politikus szerint az orosz vezetésnek ezt a lépést még 2014-ben, a konfliktus legelején meg kellett volna tennie.
„Úgy gondolom, hogy minden – de minden – gazdasági kapcsolatot már régen le kellett volna állítani Ukrajnával. Az orosz hatóságok részéről azonban tapasztalható egyfajta kétértelműség. Akik úgy okoskodnak: azzal igazolhatják önmagukat, hogy formailag nem állunk katonai konfliktusban Ukrajnával. Ezért lehet velük például kereskedni, és egyebek. Ez azonban hamiskodás és manipuláció. Mert az igaz, hogy formálisan nem állunk hadban Ukrajnával, ám gyakorlatilag mégis” – jegyezte meg Mihejev.
A velünk szemben ellenségesen viselkedő országgal szembeni ilyesfajta lojalitásban a szakértő az üzleti köröknek azokat a lobbizásait látja, aminek elejét kell venni.
„Azzal, hogy kereskedelmi, gazdasági kapcsolatokat ápolunk Ukrajnával, közvetve szponzorálunk egy velünk szemben barátságtalan politikai rezsimet. Jó, rendben, a földgázszállításokkal kapcsolatban még kész vagyok meghallgatni ilyen-olyan érveket. Noha e téren is sok a hamisság. Nagyon sok más területen azonban a kapcsolatok ápolásának az értelme nem más, mint egyes emberek vagy cégek profitja, akik, vagy amelyek ezzel pénzt keresnek.
Aztán olyasmik is elhangoznak, hogy nem szabad teljesen megszakítani a kapcsolatokat, hiszen azzal elveszítjük sok ukrajnai hívünket, illetve Ukrajnában akkor sokan elveszítik munkahelyüket. Mindez azonban egyszerűen olyan mesebeszéd, amivel leplezni igyekeznek olyan valakik üzleti érdekeit, akik vagy itt élnek Oroszországban, vagy akiknek ukrajnai kapcsolataik vannak. Más okokat én erre nem látok” – állapította meg Mihejev.
Megjegyzés:
(1) Leonyid Kucsma, Ukrajna második elnöke, 2004-ig. A 2004-ben kirobbant első Majdan nem engedte hivatalba lépni az elnökválasztást eredetileg megnyerő Viktor Janukovicsot. A szavazatoknak a tömegtüntetések nyomására történt újraszámolása azután Nyugat-barát ellenfelét, Viktor Juscsenkót hozta ki győztesnek. Aki bár Nyugat-barát fordulatot ért el az ukrán politikában, a mindenható oligarchia fosztogatásain, az ország minden gazdasági életerejét elszívó korrupción azonban ő sem változtatott. Így ugyanolyan csúfosan megbukott a következő elnökválasztáson, mint elődje. És 2010-ben Janukovics került hatalomra. (Az újabb elnökválasztás eredetileg 2015-ben volt esedékes. Ezt nem bírták kivárni a „Majdan” szervezői – élükön az Egyesült Államokkal. Akik a 2013. november végén kezdődött és ÉPPEN HÁROM HÓNAPIG TARTÓ, a „Majdan” néven elhíresült véres zavargásokkal, erőszakkal megdöntötték az eltávolítani kívánt elnök hatalmát.)
Mind Kucsma, mind Janukovics „oroszbarát” elnöknek számított. Valójában azonban mindkettő eltűrte az ukrán nacionalizmus erősödését, sőt hagyták magukat általa sodortatni. Janukovics maga is cselekvő részese volt az oroszbarát erők gyengítésének, háttérbe szorításának – még adminisztratív eszközök igénybe vételével is.
(2) A Donbassz esetében az orosz segítségnyújtásról szóló kép korántsem ilyen idillikus. Noha az ottani emberek hazafiassága semmivel sem maradt el a krímiekétől (legföljebb politikai felkészültség dolgában bizonyultak sutábbaknak, bárdolatlanabbaknak), és, ellentétben a Krímmel, ennek egy közel hét éve tartó fegyveres szabadságharcban való hősies helytállással is tanújelét adják, Oroszországban csaknem olyan lesújtó kép alakult – alakítottak – ki róluk, mint Mihejev Ukrajna lakóiról. Hiába hívták oda is: MOSZKVA ÉRDEMBEN NEM SEGÍTETT A DONBASSZNAK. A neki nyújtott segítségekor Moszkva láthatóan gondosan ügyelt arra: éppen csak annyira segítse a Donbasszt, hogy az össze ne roppanjon a minden szempontból túlerőben lévő ukrán hadsereg csapásai alatt. Katonai vereségével ugyanis borult volna a moszkvai vezetés geopolitikai játszmáinak a kártyaasztala.
A Krímmel, illetve a Donbasszal kapcsolatos moszkvai hozzáállás szembeötlő, irritáló eltérése magyarázható azzal is, hogy az ukrán nacionál-fasiszta, az amerikai és nyugati expanzió a Krímben sértette az orosz oligarchia érdekeit is. A Donbasszban történtek azonban az addig az orosz oligarchia számára nagyon is megfelelő status quo-t borították fel. Putyin elnöknek, az orosz oligarchák emberének ezért minden erőfeszítése arra irányul, hogy, a Donbasszt visszaterelve Kijev fennhatósága alá, RESTAURÁLJA ott a 2014 előtt fennállt status quo-t.