- február 12.
Oroszországnak sohasem volt olyan kötelessége, hogy Ukrajnának egy részét erővel benn tartsa az országban. A Biztonsági Tanácsnak a minszki megállapodások aláírásának 6. évfordulója alkalmából tartott ülésén (1)Vaszilij Nyebenzja, Oroszország állandó ENSZ-képviselője ezzel válaszolt német kollégájának, Christoph Heusgennek a vádjaira.
Felszólalásának nagy részét Heusgen Oroszország lépései bírálatának szentelte. Így azt állította, hogy „Oroszország betört Ukrajna területére és elfoglalta a Krímet”.
„Christoph eljátszódott olyan fogalmakkal, mint hogy «ki kit száll meg». Oroszország szállta-e meg Ukrajnát, vagy netán Ukrajna Oroszországot? – kérdezte Nyebenzja szarkasztikusan. Erre a kérdésre van egy egyszerű válasz: sajnos Ukrajna szállta meg Ukrajnát, és folytat háborút a saját területén”. (2)
Amikor Heusgen fölvetette a budapesti memorandum kérdését (3), az orosz állandó képviselő emlékeztette: a dokumentum alapján „Oroszország nem vállalt olyan kötelezettséget, hogy Ukrajna bármely részét, a helyi lakosság akaratának ellenére, erővel az országban tartsa” (4)
A budapesti memorandumot 1994 decemberében írta alá Ukrajna, Oroszország, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia. Annak fejében, hogy Ukrajna ott csatlakozott az atomstop egyezményhez, a memorandum garanciákat adott az ország biztonságára. A megállapodás értelmében Ukrajna megsemmisítette nukleáris fegyver-készletét (5), Oroszország, az USA és Nagy-Britannia pedig garantálták biztonságát. A dokumentum aláírását követően Ukrajna leadta rakéta tölteteit és szárnyasrakétáit, felrobbantotta kilövőállásait, 43, TU-160-as és TU-95MC típusú stratégiai bombázóját pedig megsemmisítette.
Megjegyzések:
(1) A Minszkben 2015. február 12-én aláírt fegyverszüneti megállapodást, illetve a Donyec-medencei konfliktus békés, politikai rendezésének „útitervét” az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy erről szóló határozatban fogadta el. Ennek értelmében a megállapodás nemzetközi jogi érvényű, ENSZ-dokumentummá vált. Mely ENSZ-nek – a szovjet vezetésnek köszönhetően (az igazából nem is önálló) ukrán szovjetköztársaság (Belorussziával együtt) – az 1945. június 24-i San Francisco-i (alapító) konferencián a 62 alapító tagállam egyikévé lehetett.
Napjainkban Ukrajna már többször is megpedzette, hogy Oroszországot meg kellene fosztani vétójogától az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Sőt, (azzal a hazugsággal, hogy nem jogutódja a Szovjetuniónak) Oroszországnak még az ENSZ-ből való kizárását is szóba hozták.
(2) Nem kevesen pedig úgy értékelik: a 2014. február 22-i fordulattal voltaképpen Galícia – az ukrán nacionál-fasizmus fészke szállta meg Ukrajnát. (Az tény: a „Majdan” néven ismertté vált zavargásokra háromezer szélsőséges galíciai suhanc érkezett Kijevbe. Átvéve a hatalmat Nyugat-Ukrajna szerte, ők hoztak aztán már lőfegyvereket is Kijevbe. Azután pedig alaposan kivették a részüket a puccs ellen országszerte kirobbant tiltakozások leveréséből is.
(3) Az 1975-ben, a helsinki európai biztonsági konferencián megalakult Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) 1994 decemberében Budapesten tartotta csúcstalálkozóját. A téma a leszerelés volt. Az összeurópai értekezlet résztvevőit erősen foglalkoztatta, hogy a széthullott Szovjetunió nukleáris arzenáljának egy része a Szovjetunió jogutódjaként elismert Oroszország határain kívülre került. Jelesül Ukrajnába, ahol az egykori szovjet nukleáris fegyverarzenál (és a gyártó kapacitás egy része is ottmaradt). Ezért kötötte meg Ukrajnával a három nagy nukleáris hatalom a budapesti memorandum néven elhíresült dokumentumot.
Amit ma Ukrajnában szeretnek úgy értelmezni, mint az országnak „a nemzetközileg elfogadott határain belüli területi integritásának a szavatolását”. Így azt, hogy a Krím-félsziget népe (kétségtelen orosz támogatással: orosz csapatok biztosították ugyanis, hogy ukrán fegyveres erők, szélsőséges nacionalista szabadcsapatok jelenléte, félelemben tartva, terrorizálva a lakosságot, ne korlátozhassák annak döntési szabadságát) kiharcolta a félsziget hovatartozásáról megrendezett népszavazást. És azon, csaknem egyöntetűen arra szavaztak, hogy – hat évtizednyi, akaratuk ellenére történt elszakítottság után, visszatérnek Oroszországhoz. A történelmi igazságszolgáltatásnak ezt az aktusát A TELJES NYUGATI VILÁG a nemzetközi jogot sárba tipró OROSZ ANNEXIÓNAK KIÁLTJA KI, ÉS BÜNTETI AZÓTA IS, ÚJABB ÉS ÚJABB SZANCIÓKKAL. (E mögött valójában az Egyesült Államok dühe és bosszúja húzódik, hogy kudarcot vallott a szevasztopoli orosz haditengerészeti támaszpont megszerzésével. Ami a törvényes ukrán elnök megbuktatására éveken át irányuló aknamunka egyik legfőbb célja és értelme volt, 5 milliárd dollárt költve rá.)
Valójában arról van szó ebben a dokumentumban, hogy, de facto létező határain belül, egyetlen nukleáris hatalom sem csorbíthatja, nukleáris fenyegetéssel Ukrajna szuverenitását, területi integritását. Az „UKRAJNA NEMZETKÖZILEG ELISMERT HATÁRAI” kitétel korunk nemzetközi diplomáciájában, forgalomban lévő egyik legnagyobb hazugság. Ennél már csak az „OROSZORSZÁG (a három garantáló ország egyike) KÖTELES BETARTANI A MINSZKI MEGÁLLAPODÁSOKAT” kitétel a nagyobb hazugság. A teljes nyugati világ, annak vezetői pedig kerge birkákként hagyják magukat az orruknál fogva vezetni ezektől a szemenszedett hazugságoktól, és a bárgyúság automatizmusával engedelmesen bégetik azokat a vezérürü után.
(4) Talán még Moszkvában, az államfő környezetében sem ismert, hogy 1994/95-ben a Donbasszban mozgalom jött létre, a régió autonómiájának követelésével. Egyik vezéralakja Andrej Purgin volt, aki utóbb megfogalmazta a Donyecki Népköztársaság 2014. április 6-án kihirdetett szuverenitási nyilatkozatát. A Donyecki Népköztársaság (DNR) kikiáltása után Purgin a parlament elnöke lett, ám a következő évben, egy moszkvai utazása idején megpuccsolták, egy ideig nem is engedték hazatérni. A parlament elnöke akkor addigi helyettese, Gyenyisz Pusilin lett. Akit Alekszandr Zaharcsenkó államfő meggyilkolása után államfővé neveztek ki, és aki a novemberi „rendes” elnökválasztást megnyerve lett hivatalosan is a DNR vezetőjévé. Andrej Purgint sokáig háttérbe szorították, míg aztán megtették a „Novorosszija” hírügynökség vezérigazgatójává.
A Donbassz 1994/95-ös autonómia mozgalmát az egyébként „oroszbarátként” számon tartott Leonyid Kucsma, Ukrajna második elnöke letörette. Putyin orosz elnök akkor tartana legitimnek egy, az Oroszországhoz való csatlakozásról ott megtartandó népszavazást, ha azt A DONBASSZ, UKRAJNÁN BELÜL AUTONÓM STÁTUSZT ÉLVEZVE ÍRNÁ AZT KI. (Így magyarázza azt, ami a legtöbb ember számára érthetetlen: miért támogatta a Krím, és miért nem támogatja a Donbassz csatlakozását Oroszországhoz.) Az orosz elnököt ebben az álláspontjában az a tény sem zavarja, hogy noha a Krím tökéletesen megfelelt ennek az ő kritériumának, a NYUGAT A KRÍM NÉPSZAVAZÁSÁT SEM ISMERI EL LEGITIMKÉNT. Így az idők végezetéig el lehetne nyűglődni azon, hogy valamit az egyik fél jogi kérdésnek tart, míg a másik számára az merőben (geo)politikai ügy.
(5) A kijevi vezetés ma is nosztalgiával emlegeti, hogy a 90-es évek elején Ukrajna – az USA és Oroszország után – a világ harmadik legnagyobb nukleáris fegyverkészletével rendelkezett. El is kezdték már pedzegetni, hogy, egyrészt, a budapesti memorandumot át kell dolgozni. Másrészt pedig a kiüresedett minszki megállapodások és annak tárgyalási fóruma helyett élesszék föl a budapesti négyhatalmi fórumot. Egyszersmind szavatolják ténylegesen Ukrajna integritását a 2014-es események előtti határain belül.