- 02. 25.
Ukrajna legközelebbi célja: megkapni a NATO-tól a Tagsági Akciótervet (MAP). Ezt Zelenszkij, az ország elnöke azt követően jelentette be, hogy telefonon beszélt Jens Stoltenberggel, az Északi-Atlanti Szövetség főtitkárával.
„Örömmel hallottam Jens Stoltenbergtől, hogy a NATO kapui nyitva állnak Ukrajna előtt. Legközelebbi célunk: a MAP. Mi komolyan vesszük a reformokat, mivel ez elsősorban védelmi szektorunk erősítését jelenti” – írta az ukrán vezető a Twitter-ben.
Zelenszkij szavai szerint a NATO-val való együttműködés Ukrajna számára rendkívül fontos. Mint kifejtette: „A szövetség követelményeihez igazodva erősítjük hadseregünket, megosztjuk gyakorlati tapasztalatainkat, elmélyítjük stratégiai partnerségünket és barátságunkat”.
Korábban a „Mezsdunarodnaja Zsizny” nevű folyóirat közölte: Vlagyimir Zelenszkij első alkalommal a Stoltenberggel való legelső találkozója után szólt külpolitikai prioritásairól. Eszerint „Ukrajna stratégiai célkitűzése: a teljes jogú tagság elnyerése az Európai Unióban és a NATO-ban. Ezt az ukrán alkotmány rögzíti, és ez mindig is változatlan külpolitikai prioritásunk lesz”. És bár az ukrajnai szakértők véleménye ebben megoszlott, az irányvonal ki lett jelölve.
Ruszlan Bortnyik, az Ukrán Politikai Elemzés és Menedzsment Intézet igazgatója kifejtette, hogy korai még ebből messzemenő következtetéseket levonni. „Brüsszelben, a NATO székhelyén Zelenszkij azt mondtam, amit ott hallani akarnak. Azt, amit ott mondani szokás. Ez egy jelképes retorika, nem érdemes túlértékelni. Ezek a brüsszeli NATO-központban érvényes játékszabályok” – mondta akkor a szakértő. (1)
Alekszandr Ohrimenko, az Ukrán Elemző Központ elnöke megjegyezte, hogy Zelenszkij nem kíván változtatni Kijev külpolitikai prioritásain. „A NATO-ba és az Európai Unióba való törekvés célja egyértelműen megmarad, arról egyetlen ukrán politikus sem fog lemondani. (2) Zelenszkij sikeres választási kampányt folytatott: sokat beszélt, de semmit sem ígért… Valójában nem sok minden különbözteti meg őt Porosenkótól.”
Megjegyzések:
(1) Az Ukrajnában még ellenzéki politikusokra is jellemző, hogy mindenkor igyekeznek mentegetni „az ukrán mundér” becsületét. Még kirívó bűntettek esetén is igyekeznek hazájuk felelősségét elkenni, mentegetni. Így volt ez, például, annak a szörnyű videónak az esetében is, ami bejárta az egész világot. Arról a videóról van szó, amit az „Azov” nevű hírhedt terrorbrigád készített egy hadifogoly keresztre feszítéséről és elevenen történő megégetéséről. Még ellenzéki politikusok, újságírók is jobb ügyhöz méltó buzgalommal bizonygatták, hogy a felvétel miért hamisítvány. Pedig nem volt az, minden nagyon is élethű volt rajta. A videó nyomán még az amerikai Kongresszusban is fölvetődött: az „Azov” miért nincs még mindig a terrorszervezetek listáján.
(2) Pedig Putyin elnök abban bízik, hogy egy korrekt, lojális elnök vezetésével Ukrajna lemond a NATO-tagságról. Eddig két elnökben is csalódva, most immár a nyilvánosság előtt sem titkolja: Viktor Medvedcsukot, az (igen mérsékelt) ukrán ellenzék vezéralakját látná szívesen az ukrán elnöki székben, akitől e cél megvalósulását reméli. Hogy maximálisan segítse jelöltjét, ezért igyekszik a Donbasszt (lakosságának akarata ellenére) minden áron Ukrajnán belül tartani. (Cserében a Donbassz gyakorlatilag konföderatív státuszt kapna, aminek birtokában – az orosz államfő elképzelése szerint – a régió megvétózhatná Ukrajna NATO-csatlakozását.)
Ugyanakkor nem egy ukrajnai megfigyelő figyelmeztette már az orosz elnököt: ne bízzon túlságosan Medvedcsukban, annak vélt oroszbarátságában (sem).