MEGJEGYZÉS:
(1) A maláj utasszállító gép 2014. júliusi lelövésének történetében van egy mellékszál. E verziót egyelőre semmi sem bizonyítja – ám több apró részletét tekintve, érdemes számolni vele is. Mint ahogy az újra és újra felbukkan (legalábbis korábban felbukkant) – ám valahogy e változatot mindig valakik érzékelhetően lepisszegték.
E verzió szerint a merénylők igazából nem a szerencsétlen utasszállítót akarták lelőni, hanem Putyin különgépét – csak éppen messziről nézve a kettő összetéveszthető. E változat mellett szól az utasszállító lelövésének dátuma is. Hiszen a gonosz oroszbarát szakadárok és még elvetemültebb támogatóik, az oroszok bármilyen másik napot kiválaszthattak volna a gép lelövésére. A maláj légitársaság MH17-es számú, Amszterdam-Kuala Lumpur járata ugyanis minden nap arrafelé repült. Nem ARRA, csak ARRAFELÉ. Aznap, 2014. július 17-én ugyanis szokásos repülési útvonalától jelentősen eltérítve, az UKRAJNAI dnyepropetrovszki repülésirányítási központ a Donbassz felé vezérelte a gépet – ahol harcok folytak, és ahol, minő véletlen, aznap az ukrán légierő éppen gyakorlatozott.
És hogy, mégis, miért éppen július 17-én? Mert aznap tért haza latin-amerikai körútjáról Vlagyimir Putyin orosz elnök. Ahol, egyebek mellett, HALÁLOSAT VÉTETT: orosz támaszpont létesítéséről állapodott meg a venezuelai elnökkel. Volt továbbá egy kósza hír akkortájt: az orosz elnök különgépét a hazafelé útjába eső Varsó repülésirányítási központja – a kézenfekvő, nyílegyenes keleti, moszkvai irány helyett, jókora délkeleti kitérővel, a Donbassz irányába terelte. Ám a maláj gép 20 perccel hamarabb ért oda, amint, ahol – e változat szerint – PUTYIN GÉPÉT TERVEZTÉK LELŐNI. És messziről összetévesztve a két gépet (mindkettő Boeing volt, a maláj gép külső festésén pedig az orosz nemzeti színek – fehér, kék és piros – domináltak) az utasszállítót lőtték le.
Szintén akkori, egyszer használatos hír volt: másnap Obama akkori elnök (a mostani főnöke) rátelefonált Porosenkó bábelnökre, és magából kikelve ordított vele, amiért elcseszte KETTEJÜK GONDOSAN KITERVELT AKCIÓJÁT.
(Az épületes telefonbeszélgetést a német titkosszolgálat lehallgatta – amely viszont lehallgatásokkal törlesztett azért, amiért a jenkik lehallgatták Merkel mobiltelefonjait.) Mit ronthatott el annyira a bábelnök – hiszen végülis a maláj utasszállítót lelőtték, és mindmáig lehet fújni a passzátszelet „a tömeggyilkos, háborús bűnös Putyin” ellen? (Amely ügyben, Hágában tavaly márciusa óta tart egy koncepciós kirakatper, lényegében maga Oroszország ellen.) Attól gurult volna be annyira Obama, hogy – noha a gépet helyi idő szerint 16.20-kor lőtték le, az ezzel kapcsolatos legelső hírügynökségi jelentések pedig csak 17.15-kor jelentek meg – a gép lelövése miatt Porosenkó MÁR 17.00 ÓRÁRA ÖSSZEHÍVTA A NEMZETBIZTONSÁGI KABINET ÜLÉSÉT? Utólag lett gyanítható: Obamaki tomboló haragját nem az ukrán bábelnök kapitális pancsersége, hanem valószínűleg az váltotta ki, hogy NEM AZT a gépet lőtték le.
Utóirat. Mivel a maláj repülőgép 282 utasa közül 106 holland állampolgár volt, e jogcímen Hollandia (a minket emberi jogokból, jogállamiságból folyamatosan kioktató Hollandia) magának vindikálta a jogot, hogy a vizsgálatot ő vezethesse. A „VIZSGÁLAT” ABBÓL AZ ELŐFELTÉTELEZÉSBŐL INDULT KI, HOGY A GÉPET AZ OROSZOK LŐTTÉK LE. És öt éven keresztül kutatták – hiába – ennek bizonyítékait. Ennyi idő elteltével azonban valamivel már elő kellett volna tudni állni. Mivel nem tudtak mit kitalálni, utolsó mentőötletként fölmerült: egy nyilvános pert kell indítani. Vagyis (jogállamiság, óh!) A NÉLKÜL ELINDÍTANI EGY PERT, HOGY A VÁDNAK KÉZZELFOGHATÓ BIZONYÍTÉKAI LENNÉNEK. De hátha majd egy tanú vallomása…
2019. június elején a holland ügyészség elhatározta: 2020. március 9-i kezdettel bírósági pert kezdenek. A holland titkosszolgálat pedig közben kiszemelte a „koronatanút”: a donyecki néphadsereg egy nyugalmazott légvédelmi tüzérezredesét. Akiről úgy tudták (rosszul tudták), hogy a gép lezuhanásakor a helyszínhez közeli Sznyezsnoje város légvédelmi parancsnoka volt. És mint olyan, közreműködött annak a Kurszk mellől a Donbasszba átcipelt „BUK” légvédelmi rakétarendszernek az oda-, vissza szállításában, aminek az egyik rakétájával az utasszállítót lelőtték. (Időközben kiderült, hogy nem az orosz hadsereg fegyverzetéből még 2011-ben kivont rakétával lőtték le a gépet). A holland titkosszolgálat ezért megbízta ukrán kollégáit: rabolják el és vigyék Kijevbe ezt az általuk kiszemelt koronatanút (ott pedig, a megfelelő vallomás érdekében dolgozzák meg alaposan). Ez június 27-én meg is történt. Miután magatehetetlenné tett áldozatukat sikerült átcipelni a frontvonalon, az elfogó csoport jelentette a sikeres műveletet a főnökségnek. Az pedig a holland kollégáknak.
Másnap, június 28-án Mark Rutte holland miniszterelnök, a G20-ak oszakai csúcstalálkozóján sürgős, bizalmasan kezelendő találkozót kért Putyin elnöktől, „a lelőtt maláj gép ügyében”. Az összefüggések ismeretében nem nehéz kitalálni: nyilván azzal akarta „sarokba szorítani” az orosz elnököt, hogy „kezünkben van az az ember, aki majd elmond mindent”.
Hogy mi történt, arról nem írnak a források. Legföljebb annyit: az orosz államfő kezében igen hathatós ütőkártyák voltak. Mondhatni: nála volt a terített durchmars. Ami után az elbizakodott hollandus alighanem leforrázva, fülét-farkát behúzva húzta el a csíkot. Hogy Putyin válaszul valami olyat közölhetett vele, hogy onnantól kezdve bizonyos ügyek észrevehetően felpörögtek, mások pedig hirtelen, meglepő fordulatot vettek. Közvetett bizonyíték az is, hogy a két gép összetévesztésének verzióját valahonnan megint lepisszegték. A dolgok mostani állása szerint annak a bizonyos bombának majd máskor, egy kedvezőbb, vagy éppen olyan pillanatban kell robbannia, amikor arra Oroszországnak hamarjában nem lesz más hatékonyabb eszköze, hogy elhárítsa a politikai, erkölcsi – netán katonai – megsemmisítésére neki szánt csapást.
* * *
Az Egyesült Államoknak két fő problémája van. Az egyiket Kínának, a másikat Oroszországnak hívják. Oroszországgal az amerikaiak nem katonai eszközökkel fognak – mivel katonai téren nincsenek fölényben –, hanem politikaiakkal. Ezt Jakov Kedmi, izraeli katonai szakértő, politológus fejtette ki a „Rosszija 1” tévécsatorna „Vasárnap este Vlagyimir Szolovjovval” nevű politikai vitaműsorának egyenes adásában.
Eközben nem az a fontos, hogy mi történik a propaganda terén. Ennél sokkal nagyobb a jelentősége annak, hogy mit mondanak az amerikai hadiipari komplexum vezetői, illetve az Egyesült Államok vezetője. Márpedig az egyik amerikai tábornok szavai szerint a putyini Oroszország létében fenyegeti az Egyesült Államokat, annak az ellensége – jegyezte meg a szakértő.
Az USA-nak, Navalnijon kívül, nincs kiben reménykednie. Ő azonban már a börtönben ül. Így ezt Amerikában belátták. És addig nem szándékoznak bármiben is egyezkedni Oroszországgal, amíg Vlagyimir Putyin van hatalmon – vélekedik Kedmi.
A politológus véleménye szerint azonban a két ország között háború nem lesz. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy az amerikai védelmi tárca most űrprogramját akarja erősíteni, hogy sikerrel vehesse föl a versenyt az orosz űrprogrammal.
Ők most fegyveres erőiket akarják fejleszteni, hogy szembeszállhassanak a maguk erejével. És jó pár évre szükségük lesz ahhoz, hogy lecseréljék rendszereiket. Ehhez pedig óriási pénzre lesz szükségük, amiről egyelőre nem tudják, honnan teremtsék elő.
„Oroszország elleni katonai támadás nem lesz. Katonai konfliktus nem lesz. Minden egyéb azonban lesz – kiváltképpen propagandatámadás. Minthogy az Egyesült Államok legfőbb ellensége nem egyszerűen Oroszország – hanem a putyini Oroszország. És ezért Putyintól meg kell szabadulni” (1) – zárta szavait Kedmi.