- 03. 03.
Az ukrán hadsereg mind ádázabb tüzérségi tüze a Donbasszban annak a jele, hogy Kijev támadásra készül az ország délkeleti részén. Az ukrán vezetők két területen tervezik a csapást: katonailag, illetve a tájékoztatás területén. Mindkét esetben ez több mint valós veszély Oroszország számára – jelentette ki a „WarGonzo” nevű, elemző műsorokat készítő projekt ötletgazdája.
Egy nagyszabású ukrán támadásnak két kiemelt csapásiránya lehet: Gorlovka és Novoazovszk. (1) Erről Szemjon Pegov, a „WarGonzo” nevű Telegram-csatorna működtetője beszélt, azzal összefüggésben, hogy felerősödtek a Donbassz elleni tüzérségi támadások.
„Az első esetben megszakad a mindmáig stratégiai jelentőségű összeköttetés Luganszk és Donyeck között. A második esetben az ukrán hadsereg maximális gyorsasággal megteremtheti magának a lehetőséget, hogy kijusson az orosz határhoz. Ez adna lehetőséget arra a különleges műveletre a tájékoztatáspolitikai terén, amivel Oroszországnak, az orosz katonaságnak lehetne szegezni azt a vádat, hogy részük van a Donbassz eseményeiben” (2) – magyarázta az újságíró.
Pegov határozottan abszurditásnak tart egy támadást a déli fronton, illetve egy hadjáratot Novoazovszk ellen. Már csak azért is, mert a tájékoztatáspolitika terén egy ilyen támadás semmit sem hozna a konyhára. Kijev anélkül is azzal vádolja Moszkvát, hogy beavatkozik a konfrontációba. Egyébként Ukrajnában azt mondhatják majd, hogy a Donbasszban működnek az orosz titkosszolgálatok – de ezt tagadni butaság is lenne.
„A szolgálatoknak ott kell majd lenniük, és ott is lesznek – hogy őrködjenek Oroszország határainak a biztonságán. Nincs ebben semmi szenzáció” (3) – tette hozzá Pegov.
Ugyanakkor Gorlovka továbbra is stratégiai irány marad. Éppen itt kell majd számítani a masszív kijevi csapásra.
A március 3-ra virradó éjjel az ukrán hadsereg nehéz aknavetőkből lőtte a Donyecki Népköztársaság (DNR) területét. Mint Andrej Rugyenkó riporter mondta: ez „már nem egyszerűen a helyzet éleződése”.
Telegram-csatornáján Rugyenkó hírül adta, hogy, éjjel háromtól kezdve, az ukrán hadsereg tüzet nyitott a DNR déli részén, Leninszkoje településre. 82 mm-es kaliberű aknavetőből tüzeltek – a településre több mint száz aknát lőttek ki. Ukrán tüzérségi tűz érte Donyeck külterületeit is.
Mint Rugyenkó mondta: „ezt már nem lehet a helyzet kiéleződésének nevezni”. Ez már maga „a teljes értékű háború”.
https://donbasstoday.ru/vsu-popytajutsja-pojti-na-proryv-i-otrezat-dnr-ot-lnr/
Az ukrán hadsereg áttöréssel próbálkozhat, hogy elvágja egymástól a két népköztársaságot.
2021. 03. 03.
A DNR Népi Milíciájának készen kell állnia arra, hogy az ukrán hadsereg Gorlovka felé támad majd – idézi a „Donbassz Szegodnya” Szemjon Pegov orosz haditudósítót.
Véleménye szerint egy ilyen áttöréssel az ukrán hadsereg lezárhatja a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság közötti, stratégiai fontosságú közúti összeköttetést.
„Megkockáztatják? És megbirkóznak vele? A DNR-nek mindenre föl kell készülnie. És a Donbassz egyszerű harcosának tudnia kell, föl kell ismernie, hogy az ő fontossága nem névleges, hanem tényleges. És az már a vezetőség feladata, hogy magabiztossá tegye a harcosokat. Minden lehetséges módon. Úgyhogy most a vezetésé a szó. Várunk. Reménykedünk. Bízunk a Győzelemben” – jelentette ki Pegov Telegram-csatornáján.
Ennek során megjegyezte: kevésbé valószínű az a forgatókönyv, ami szerint az ukrán déli irányban támadna, hogy így jusson ki az orosz határra.
„Ez a megoldás a tájékoztatás szempontjából valójában semmit újat sem ígér” – állítja az újságíró.
Mint emlékezetes, az utóbbi hetekben jelentősen fokozódott az ukrán hadsereg aktivitása Gorlovka és Jelenovka irányában – a front közeli településeket állandóan hevesen ágyúzzák. Ma pedig közzétették azt a hivatalos közleményt, amelynek értelmében a donyecki Népi Milíciát felhatalmazzák arra, hogy megelőző csapásokat mérjen az ukrán hadsereg állásaira. (4)
Megjegyzések:
(1) Gorlovka – nagyjából Tatabánya méretű bányász- és iparváros, Donyecktől északkeletre, kb. 30-35 km-re. Egyike a Donbassz azon kevés városának, amelyik az Orosz Tavasz 2014 tavaszi kezdete, a kijevi adminisztráció akkori elzavarása óta nem volt ukrán kézen. A város közelében halad el a Donyeck és Luganszk, majd a legnagyobb határátkelőhely, Izvarinó felé vezető autóút. Az arról lekanyarodó út vezet egyfelől Gorlovka, más határállomások, illetve az ország déli fele is. A város, a környező utak birtokában hozzá lehetne kezdeni a Donyecket kelet felől átkaroló ostromgyűrű kiépítéséhez. (2014 nyarán ez a szakasz hiányzott ahhoz, hogy az ukrán hadsereg teljes gyűrűbe fogja Donyecket, a fővárost.
Novoazovszk, Oroszország, az orosz határ felől jőve az első város az Azovi-tenger (korábban) ukrajnai partszakaszán. 2014. szeptember elején, a város felszabadításával a Donyecki Népköztársaság újra kijutott az Azovi-tenger partjára. A DNR hadserege ezt követően gyors ütemben nyomult nyugat, a 47 km-re lévő, mintegy 450 ezer lakosú Mariupol kikötő- és iparváros felé. Mielőtt azonban bevonulhattak volna a városba, az első minszki fegyverszünet, és az azt irgalmatlan szigorral betartató moszkvai vezetés leállította az előrenyomulást. Amit nem volt szabad megtennie a DNR néphadseregének, minden további nélkül megtehette az ukrán hadsereg, amely néhány hónap után lassan, óvatosan, de következetesen megkezdte a néphadsereg visszaszorítását. Ebben segítségére voltak Lavrov külügyminiszter zseniális találmányai, a fegyverszüneti („szürke”) zónák is. Amelyeket mindig és kivétel nélkül a népi erők által ellenőrzött területekből hasítottak ki. Ezekre aztán, kis idő elteltével, az ukrán csapatok egyszerűen bevonultak – többek között az előzőleg súlyos, véres harcok árán felszabadított Sirokinó faluba is. (Annak a határában végzett ki 2015 Szent György napjára virradó éjszaka az „Azov” terrorbrigád egy elfogott donyecki harcost: mobiltelefonra vették áldozatuk kínhalálát – keresztre feszítését, majd elevenen történt megégetését). A déli fronton a népi erőkkel nyolc települést üríttettek ki – ezek egyszer már felszabadult lakossága így visszazuhant a kijevi junta rémuralma alá, és ott is maradt mind a mai napig. Ahogy a hős város, Mariupol is. A nyolc településből egyet – Kominternovót – a lassan néphadsereggé átalakuló népfelkelők nem voltak hajlandók átadni. Bosszúból-e, vagy azért, mert ott tudnának áttörni – az ukránok mostanra rommá lőtték a falut. A Novoazovszk és Mariupol közötti 47 km-es távolság nagyobbik felét az ukrán hadsereg mostanra újra elfoglalta.
(2) Ez nem újdonság. Az ukrán hadsereg a háború első napja óta azt bizonygatja (a nyugati világ pedig – még a valós tények ismeretében is – ezt el is hiszi nekik), hogy a Donbasszban ők valójában a helyi népet mentik meg az oda betört orosz hadseregtől. Így próbálják elleplezni, hogy saját állampolgáraik egy része ellen szabályosan háborút indítottak. Ukrajnát az orosz agresszió áldozataként mutatják be, így fejve folyamatosan a nyugati államokat (az így kikunyerált hadi segélyek egy jelentős része az ukrán vezetést gazdagítja). Az orosz „beavatkozás” meséjével próbálták magyarázni az ukrán hadseregnek a képzeletlen népfelkelőktől kezdetben elszenvedett súlyos vereségeit. Politikai okokból letartóztatott emberekből, hadifoglyokból, nem egy esetben a Donbassz kifejezetten, állásaikból e célból elrabolt harcosaiból igyekeznek (kín)vallatások során kicsikarni, hogy ők a hivatásos orosz hadsereg tagjai, diverzánsok, ügynökök.
(3) A határőrség Oroszországban hagyományosan az állambiztonsági szervek felügyelete alá tartozik.
(4) Ez jelentős fordulatot jelez orosz részről. Eddig szigorúan megkövetelték a Donbassz néphadseregeitől, hogy még saját védelmükben se nyissanak tüzet – a lakosságról nem is beszélve. Amely mind nagyobb értetlenséggel és felháborodással fogadta, hogy hadserege nem védi meg őt.