AZ ÜGY HÁTTERE
2014. június közepén elkeseredett harcok dúltak a luganszki repülőtér birtoklásáért az ukrán hadsereg, illetve a helyi népfelkelők között: az utóbbiak bekerítették és ostrom alá vették a repülőteret.
Az akkori híradások szerint egy nap három ukrán KATONAI SZÁLLÍTÓGÉP közeledett a repülőtér felé. A népfelkelők jó fülest kaptak: a három közeledő gép közül a középsőt lőtték ki. Ezen a negyven ukrán katona között volt néhány NATO-főtiszt is, közöttük az az amerikai NATO-tábornok, aki a népfelkelők elleni harc irányítására érkezett a Donbasszba.
E gép lelövése után kb. egy hónappal lőtték le a Donbassz fölött a maláj légitársaság Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó utasszállítóját. Egy ilyen cselekedet olyan háborús bűntettnek számít, ami egyrészt feljogosította volna a NATO-t, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának hozzájárulása nélkül is beavatkozzon a népfelkelők elleni hadműveletbe. (Ami a leghőbb vágya volt Porosenkó akkori ukrán bábelnöknek.) Másrészt pedig Oroszországot a világ színe előtt meg lehet vádolni, ki lehet közösíteni, mint háborús bűntettet elkövető, terrorista államot.
Ennek „bizonyítására” tart Hágában egy per tavaly március óta. Ahol, ez idő szerint, a vád szénája rosszul áll. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy embereket rabolnak el “tanúnak”. Akikből kínzásokkal, tudatmódosító injekciókkal igyekeznek kicsikarni a szükséges információkat, illetve „tanúvallomásokat”. Két éve, június végén, a DNR területén lévő otthonából rabolták el és vitték Kijevbe a néphadsereg egy, már nyugállományú légvédelmi tüzérezredesét. Akit azonban, két és fél hónap elteltével, egy fogolycsere miatt, kénytelenek voltak elengedni. Az ukrán titkosszolgálat tavaly július végén megpróbált Kijevbe eltéríteni 33, venezuelai munkára induló orosz fegyveres vagyonőrt. Nagyjából ezzel egy időben – szintén sikertelenül – megpróbáltak elrabolni valakit Moszkva környékéről. A törzszászlósi rangú Roman Voljanyukot az esetről tudósító sajtó a 2014-es donyecki népfelkelők egyik parancsnokának nevezi.
A 33 orosz egy részét szintén meg akarták vádolni a maláj gép lelövésében való részvétellel. Gondosan előkészített elfogásuk már sínen volt, ám az akció váratlanul kisiklott – kétszer is. A hivatalban lévő Zelenszkij ellenfelei állítják: belső árulók szivárogtatták ki a tervet: Andrej Jermakot, az elnöki iroda vezetőjét, sőt magát Zelenszkijt is emlegetik. Aki Washingtonnál több szempontból is kihúzta már a gyufát. Sikertelensége, hozzá nem értéséből eredő balfogásai miatt pedig Nyugat-Európában is kegyvesztett lett. És aki most a Donyec-medencei feszültségnek a végletekig való kiélezésével próbálja visszaszerezni magát a kollektív Nyugat kegyeibe.
Az ukrán televíziónak, illetve titkosszolgálatnak egyszerre dolgozó sztárriporter és agent provocateur, Dmitrij Gordon március 15-re ígérte föltálalni a nagy szenzációt: a Bellingcat nevű, enyhén szólva kétes hírű sajtóügynökségnek az árulást leleplező nagy dokumentumfilmjét, amely azonban még nem készült el.
A hivatalos Kijevnek jó ideje fixa ideája, hogy a Donbasszban a „Wagner” nevű orosz fegyveres biztonsági magáncég emberei – zsoldosai – is harcolnak, háborús bűntetteket is követve el. Állítólag már 2018-ban – még elnökként – Porosenkó kiadta az utasítást, hogy a külföldön (Oroszországban) rejtőző zsoldosokat föl kell kutatni, el kell fogni, és Ukrajnába kell hozni, ahol majd (kellő „megdolgozás” után) egy látványos kirakatperben nyerik el „méltó büntetéseket”. Ennek keretében sikerült, úgymond, felkutatni a 33 oroszt is. Az „árulás” miatt elszúrt akcióval azonban a monstre kirakatper lehetősége is elúszott.
A katonai gép Luganszknál történt lelövését is összefüggésbe hozták a „Wagnerrel”. Így az ukrán titkosszolgálat, ezúttal is „bravúros munkával”, Asztrahany megyében (mélyen Oroszország belsejében) nyomára bukkant Gyenyisz Haritonovnak, a luganszki akció egyik résztvevőjének (aki két évtizede az orosz különleges erők egyik rakétaegységénél szolgált).
Az eddigi információk alapján az ukrán titkosszolgálat által felbérelt személyek december elején elrabolták Haritonovot és elkábítva őt, az ukrán határhoz vitték. Ott egy helyen letették. A tervnek megfelelően, a határ túlsó oldalán várakozó három ügynök behatolt orosz területre, hogy a még mindig kábult, magatehetetlen embert fölnyalábolják, és átvigyék az ukrán oldalra. Ekkor azonban orosz határőrök észrevették őket. A kitört tűzpárbajban a három ügynök egyike elesett, a másik kettő, zsákmányuk nélkül, visszamenekült ukrán területre. Az áldozat utóbb elmondta: tisztában van azzal, hogy mi várt volna rá. Mint ahogy azt is sejtette: a Lugansznál lelőtt katonai gép mellett (kínvallatások, injekciózás kíséretében) ráhúzzák majd a maláj utasszállító ügyét is.
Amely, mint tudjuk, kiemelt helyen szerepel az Oroszország lejáratását, a nemzetközi közösségből történő kiátkozását célzó nemzetközi propaganda hadműveletben
* * *
- március 16.
Az ukrán hadvezetést terheli a teljes felelősség az IL76-os 2014-es lezuhanásáért (1) – jelentette ki Andrej Marocsko, a Luganszki Népköztársaság Népi Milíciájának egykori szóvivője.
Dnyepr város (2) Krasznogvargyejszkij kerületének bírósága távollétében életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte Igor Plotnyickijt,(3) a Luganszki Népköztársaság (LNR) egykori vezetőjét ama repülőgép lezuhanásának ügyében, amelynek során 49 ember vesztette életét.
Andrej Marocsko elmondta: a köztársaság akkori vezetője, Valerij Bolotov (4) még 2014-ben bejelentette: az LNR légterét lezárták. Ezért bárki, aki megsérti az ország légterét, megkapja a megfelelő választ.
A Novosztyi Tájékoztatási Ügynökség tudósítása szerint Marocsko hozzátette: a Luganszki Népköztársaság akkorra már megtapasztalta az Ukrán Fegyveres Erők légitámadásait (5), amelyeket ezért el kellett hárítania. Amellett az IL76-os veszélyt hozott az ország civil lakosságára.
Megjegyzések:
(1) A részletesebb megjegyzést: lásd a bevezetőben
(2) Korábbi nevén: Dnyepropetrovszk. Ukrajnában az un. „de-kommunizálás” immár nem csak a „szovjet, kommunista” múltra, de az Oroszországgal való több évszázados együttélésre utaló elnevezésekre is kiterjed. Érintve nem csak helyi közterületek, de immár egész települések neveit is.
(3) Igor Plotnyickij, a Luganszki Népköztársaság korábbi elnöke. 2017-ben eddig tisztázatlan körülmények között, azzal vádolták meg, hogy az ukrán titkosszolgálat ügynöke, és Luganszk átadására készül az ukrán csapatoknak. Hagyták távozni Oroszországba, jelenleg is ott él. Helyére Leonyid Paszecsnyik, addigi közbiztonsági miniszter került.
A távollétében meghozott ítélettel nemzetközi körözés is kiadható ellene, Kijev kérheti a kiadatását – illetve az ukrán szervek, elvileg, felhatalmazást kaptak, hogy akár erőszakkal is (Ukrajnában vigyék és) előállítsák.
(4) Valerij Bolotov – a Luganszki Népköztársaság első miniszterelnöke. 2014 előtt a helyi hazafias, orosz nemzeti mozgalom egyik ismert vezetője volt. 2014 nyarának furcsa, nyugtalanító eseményei között volt az ő váratlan elmozdítása is. Őt Igor Plotnyickij követte a hivatalában, akit a 2014. novemberi elnökválasztás során az ország vezetőjévé választottak. Bolotov, 47 éves korában, váratlan szívroham következtében vesztette életét. Sokan nem természetes halálra gyanakodtak, noha a politikus kétségtelenül szív rendellenességben szenvedett.
(5) A légitámadások között a legemlékezetesebb a 2014. június 2-án, a kormány épülete ellen, kazettás bombákkal végrehajtott támadás volt. A célpont Valerij Bolotov miniszterelnök irodája volt, aki azonban pár pillanattal korábban kiment a szobából (ám így is megsebesült). A kazettás bombából ezrével szerteröpködő borotvaéles repeszszilánkok nagy pusztítást végeztek nem csak az épület előtt, de a szemközti parkban sétálók között is. Nyolc ember életét vesztette, több tucat megsebesült.