https://donbasstoday.ru/rossija-gotovit-donbass-k-juridicheskomu-vyhodu-iz-ukrainy/
- 03. 19.
Konsztantyin Koszacsov orosz szenátor szerint a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság teljes joggal tekinthető függetlennek, mivel katonai agresszió érte őket Ukrajna részéről.
Véleménye szerint a hasonló vitás esetek többségében a területi integritás elve elsőbbséget élvez a népek önrendelkezési jogával szemben. Kivétel ez esetben, ha az országban államcsíny ment végbe, ami érvényteleníti a területi integritás elvét.
„A társadalom azon részének, mely nem fogadja el az alkotmányellenes hatalomváltást, meg kell adni az önrendelkezés jogát” – fejtegette Koszacsov.
Egy másik olyan körülmény, ami lenullázza egy ország területi épségét – amikor az állam katonai agressziót követ el civil lakosok ellen.
„Mindaz, ami addig történik – tárgyalások, gazdasági eszközök, a rendfenntartó szervek tevékenysége – megengedhető. Ám amikor a fennálló hatalom saját társadalmának egy részét nem tudja meggyőzni arról, hogy lehetséges az együttélés egy közös államban, és a hadsereget bevetve kezdi oda beterelni az embereket – akkor ez az a vörös vonal, amin túl a társadalom e részének joga lesz majd az önrendelkezésre” – fejtegette Koszacsov.
A szenátor emlékeztetett: gyakorlatilag ez volt a helyzet Oroszországban is a Csecsenföldön dúló fegyveres konfliktus idején, amivel az ország a szétesés küszöbére jutott.
„És hála legyen az égnek, hogy – eltérően attól, ami Ukrajna délkeleti részén folyik – mi megálltunk e vonal, a szakadék pereme előtt. Az ukrán vezetés gyakorlatilag most ugyanazokat a hibákat követi el, mint mi akkor, amikor erőnek erejével próbáltuk megoldani a csecsenföldi konfliktust” – véli Koszacsov.
A parlament felsőházának a tagja arra is emlékeztetett, hogy a konfliktust csak akkor sikerült megoldani, amikor az orosz hatóságok felhagytak azzal, hogy Csecsenföld minden lakosát szélsőségesnek tekintsék. És, mint civil személyekkel, párbeszédet kezdtek velük. Véleménye szerint az ukrán vezetés, amikor eltolja magától ezt a tapasztalatot, a széthullás felé viszi országát. Ennek kapcsán Koszacsov elmondta: a Szövetségi Tanács dolgozik azon, hogy a népek önrendelkezési jogának a nemzetközi jogban történő alkalmazásakor minél inkább ez a megközelítési mód érvényesüljön.
Mint emlékezetes, korábban Konsztantyin Szivkov katonai szakértő megjelölte azokat a pontokat, ameddig, a Donbassz ellen megindítandó ukrán offenzíva esetén, az orosz csapatoknak el kell jutniuk. Ugyancsak a minap Rosztyiszlav Iscsenkó oroszországi politológus kijelentette: amikor Vlagyimir Putyin és Szergej Lavrov a háború kiújulásának a veszélyére figyelmeztetett a Donbasszban, szavaikat igazából a Nyugatnak címezték. Megjegyezzük, hogy ezt megelőzően Nyikolaj Sztarikov orosz politikus és publicista azt fejtegette: Zelenszkij csak az Egyesült Államok parancsára vár, hogy a Donbasszban megindítsa a háborút, vagy vegyi támadást intézzen. Ezzel egyidejűleg Igor Sztrelkov, a Donyecki Népköztársaság (DNR) első honvédelmi miniszterének előrejelzése szerint az ukrán hadsereg már áprilisban megindítja támadását.
A katonai szakértő megnevezte azt a végső pontot, ameddig az orosz csapatoknak, a Donbassz elleni ukrán támadás esetén, el kell menniük
- 03. 18.
Konsztantyin Szivkov katonai szakértő szintén elmondta prognózisát. Ha Kijev megindítja támadó hadműveletét a Donbasszban, erre, szerinte, az lesz az orosz válasz, hogy a konfliktusövezetben – el egészen a Dnyeszter-melléki Moldáv Köztársaságig (PMR [1] ) – be fogják vetni a csapatokat. Erre azonban csak akkor kerül majd sor, ha a civil lakosság körében megjelennek az áldozatok.
A „Roj-TV”-nek adott interjújában Szivkov kijelentette: „Hadseregünknek ez esetben már nem lesz szabad megállnia félúton. A támadást folytatni kell majd, Harkovon, Ogyesszán keresztül (2) egészen a PMR-ig.”
A szakértő kifejtette: annak érdekében, hogy ezekre a fejleményekre operatívan lehessen majd reagálni, Putyinnak már most elő kell terjesztenie kérelmét az Állami Dumához 3), hogy az, az első áldozatok megjelenése esetén, hivatalosan is járuljon hozzá az orosz fegyveres erők bevetéséhez a Donbasszban. (4)
A szakértő, ugyanis, úgy véli: ha az ukrán hadsereg sikeres hadműveletet hajt végre a Donbasszban, ugyanez megismétlődhet a Krímben is – feltéve, hogy Kijev megpróbálkozik a félsziget erővel történő visszaszerzésével is.
Az események ilyetén alakulása természetesen más problémákat is fölvetne Oroszország számára. Ilyen lenne a Dnyeszter-mellék teljes elszigetelődése. Ugyanakkor veszélybe kerülne a Krím vízellátásával kapcsolatos problémák békés rendezésének a lehetősége is. (5)
Megjegyzések:
(1) Besszarábia 1918-as román annexiójával a Dnyeszterből határfolyó lett. A Dnyeszter bal partján, 1924-ben az ukrán szovjetköztársaság keretein belül létrehozták a moldáv autonóm köztársaságot. Miután 1940-ben a Szovjetunió helyreállította fennhatóságát Besszarábia fölött, ott megalakult a moldáv szovjetköztársaság. Aminek területéhez hozzácsapták az addig Ukrajnához tartozó, nagy részben szlávok (ukránok, oroszok lakta) moldáv autonóm köztársaságot.
A változó idők jeleként (már) 1989-ben Kisinyovban román tudatú, románbarát erők kerültek hatalomra, akik napirendre tűzték Moldova (Besszarábia) és Románia újraegyesítését (Unirea). A Dnyeszter-mellék közel kétharmad részben szlávokból álló lakossága azonban hallani sem akart a Romániával való egyesülésről (keserves emlékeik voltak az 1941 és 1944 közötti román megszállásról). Ezért 1990-ben kinyilvánították kiválásukat Moldovából, és önálló szovjetköztársaságot alakítottak. Miután a következő évben a Szovjetunió megszűnt, a Dnyeszter bal partján kikiáltották a Dnyeszter-melléki Moldáv Köztársaságot (PMR). Az új (senki által el nem ismert) állam a következő évben (orosz segítséggel) sikerrel verte vissza a kisinyovi hatóságok katonai-rendőri akcióját a PMR visszakényszerítésére a Romániába tartó Moldovába.
A 2014. februári kijevi fordulattal vészterhes idők köszöntöttek a PMR-re, amely az ukrán fenyegetések árnyékában kénytelen élni. A bajokat tetézte, hogy a közelmúltban megtartott moldovai elnökválasztást – erős nyugati hátszéllel – a román tudatú (és román állampolgárságú) Maia Sandu nyerte meg. A Nyugat két kegyence Zelenszkij és Sandu hamar egymásra talált. A közelmúltban kilátásba is helyezték, hogy közös fellépéssel legázolják a parányi államot.
(2) Ogyessza nem lesz könnyű. Időközben az amerikaiak már hozzáláttak az Ogyessza illetve a tőle keletebbre húzódó Ocsakov város közötti haditengerészeti támaszpont komplexum kiépítéséhez. A Szevasztopol „elvesztése” miatt máig dühöngő USA nyilván nem egykönnyen fog lemondani erről a támaszpontjáról is.
(3) Krími akciójára készülve, Putyin elnök 2014 februárjában megkérte (és villámgyorsan meg is kapta) az orosz parlament hozzájárulását, hogy az orosz fegyveres erőket az ország határain kívül is bevethesse. Ezt a felhatalmazást az orosz elnök június elején önmagától visszaadta a parlamentnek, jóllehet nem volt világos, hogy a május 25-i ukrán elnökválasztáson győztes Petró Porosenkó meghosszabbítja-e az elnökválasztás miatt meghirdetett fegyverszünetet. (Meg is hosszabbította, július 1-ig, mivel június végén vált esedékessé a társulási szerződés aláírása.) Sokan remélték, hogy július 1 után is érvényben hagyja a fegyverszünetet, de nem hagyta. Maga jelentette be a fegyverszünet végét. Az ukrán hadsereg megindult. Néhány napon belül felmorzsolta a több mint 80 napja hősiesen védekező Szlavjanszk ellenállását. A város elestével összeomlott az ország északi katonai körzete. Az ukrán hadsereg gyors ütemben termett a főváros, Donyeck, valamint Gorlovka alatt, az orosz határnál.
(4) Adott esetben kemény figyelmeztetés lehetne az agresszornak az orosz parlament felhatalmazása.
(5) Az elmúlt közel hét év megmutatta: nincs esélye a Krím szomjaztatását célzó ukrán agresszió békés rendezésének. Ha a Krímet ukrán agresszió érné, utána szigorúan tilos újra tárgyalgatni az ukrán vízszállításokról. A zsilipet – akár erőszakkal is – meg kell nyittatni, az épülő ukrán gátat felrobbantani, a zsilipet övező területet pedig véglegesen meg kell szállni: oda ukrán többé be nem teheti a lábát!
