2021. 04. 14.
A kijevi rezsim kizárta egy offenzíva lehetőségét a Donbasszban (kiemelés a fordítótól). Ezt azzal indokolták, hogy ott „a mi embereink” élnek. Érdemes megjegyezni, hogy alig pár hete az ukrán kormányban még arról beszéltek, hogy Kijev kész teljes értékű offenzíva megindítására, illetve a Donbassz erőnek erejével történő „de-okkupálására”.
„Az ukrán hadsereg különböző változatokra készül – így, természetesen, az offenzívára is. Kiképző központokat hozunk létre, és ebben partnereink segítenek minket. Minthogy ez másképpen nem megy. Ha azt kérdezik, hogy készen állunk-e? – nos, igen, készen állunk” – mondta a készülő háborúról március végén Ruszlan Homcsak, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka.
A főparancsnok elmondta az új háborúról azt, ami a legfontosabb: az ukrán katonák „felkészültek – és, legfőképpen, morálisan”.
Már csak néhány apró, technikai részletet kellett tisztázni.
„Donyeck – sokmilliós város. (1) Egy offenzíva esetén azt kockáztatjuk, hogy sok civil esik áldozatul. Föl kell tehát mérni a kockázatokat. Ha most azokkal kerülünk szembe, akik ott vannak, akkor, persze jó esélyünk van arra, hogy elérjük célunkat. De azt is tudjuk, hogy ki az, aki szembeszáll velünk… Láttuk ezt, ’14-ben” – mondta Homcsak.
Ez egyenes beszéd, semmi hamis mellébeszélés. Ha Oroszország a Donbassz segítségére jön, úgy az ukrán hadsereg győzelmes hadjáratára, igen nagy valószínűséggel, megsemmisítő kudarc vár. Ha hős ukrán katonáinkkal csupán civil lakosok és a helyi népfelkelők szállnak szembe, anélkül, hogy keletről komolyabb támogatás érkezne, úgy el lehet majd háborúzgatni egy kicsinység.
Megjegyezzük, hogy a Kreml, szavakkal és tettekkel, értésre adta: egy nagy háború esetén Oroszország végez Ukrajnával, mint állammal. A tétek ilyen növekedésére sem Kijev, sem a Nyugat nem volt felkészülve. Moszkva közölte az új játékszabályokat: nem fogja eltűrni határaihoz közeli térségekben az olyan „győztes kis háborúkat” (2), amelyek célja: erősíteni az utódállamok lakosságában a hazafiasságot, illetve amelyek révén igazolni lehet „Oroszország feltartóztatásának” a stratégiáját.
Majd, hetekkel az ilyen kétségbeesett önvallomások után a hivatalos Kijev kinyilvánítja: esze ágában sem volt semmiféle ilyen háború. És szó sem lehet bármiféle offenzíváról is a Donbasszban.
És most ugyanaz a Homcsak bizonygatja, hogy Kijev számára elfogadhatatlan a Donbassz felszabadításának katonai változata, minthogy a katonák és a civilek között várható veszteségek mértéke elfogadhatatlanul nagy. Amúgy az ukrán hadseregparancsnokság képviselője újra és újra hangoztatja, hogy ő csak egy beosztott. Ha a főparancsnok (3) neki azt parancsba adja, akkor indul a háborúba.
Megjegyzések:
(1) Egész pontosan: a 2014-es ukrán támadás előtt a város lakossága valamivel meghaladta az egymilliót. Ennél ma jóval kevesebb, mivel sokan, akik a háború miatt elköltöztek a városból, még nem tértek vissza.
(2) Megfigyelők határozták meg így a háborús konfliktus – amerikai és ukrán részről történő – szításának okát és célját. Miszerint egy méreteiben csupán korlátozott háború robbanjon ki Oroszország határai mentén. Ebben a háborúban nem fontos komoly, nagy célokat kitűzni és megvalósítani. Az sem fontos, hogy ki nyeri a háborút. A LÉNYEG: LEGYEN EGY HÁBORÚ Oroszország tőszomszédságában. Ami állandó feszültség forrása lesz Moszkva számára. Ami állandó nyugtalanság oka és forrása lesz a közvéleményben – végsősoron hozzájárulva az oroszországi rendszer destabilizálásához. Előkészítve ezzel az áhított végcélt: a liberálfasizmus nemzetközi nyomulásával szembehelyezkedő, azzal szemben alternatívát kínáló rendszer megdöntését.
(3) Ez a „főparancsnok”: (a mindenki által lenézett, bohócnak, paprikajancsinak tartott) Zelenszkij bábelnök. Aki általános értékelés szerint (hogy mentse hivatalát), engedelmeskedve a washingtoni héják (közöttük Biden új elnök) parancsainak, a Donbasszban szorgalmasan szította a háború lángját.