- 05. 24.
(…)
Roman Protaszevicset a KGB csakugyan fölvette azon személyek listájára, akiknek terrorista tevékenységhez lehet közük. Ám ez csak a tömeges rendbontások szervezésével összefüggő vád. (6) Protaszevics csakugyan koordinálta a tiltakozó akciókat, megadta a vonulások útvonalát, irányította az ütemesen kiáltozandó jelszavakat, összehangolta a felvonulók mozgását.
Van itt azonban valami, amit az ügyészek és a nyomozók egyelőre nem közölnek. Roman Protaszevicsnek, az ukrajnai fegyveres konfliktusban játszott szerepéről van szó. 2014 nyarán Protaszevics a Donbasszban, a Terrorellenes Műveletben (ATO), az ukrán hadsereg oldalán, részt vett a harci cselekményekben. Belépett az „Azov” nevű neonáci zászlóaljba, ahol különleges kiképzést kapott kézitusából, kézi lőfegyverrel történő lövészetből, roham közbeni teendőkből, diverziós aknamunkából. 2015 telén a 2. rohamszázad parancsnok-helyettesévé léptették elő. Segített az „Azov” szükségleteihez lengyel és amerikai pénzügyi segítséget szerezni.
(…)
Egyébként mennyiben példátlan a Ryanair gépével történt rendkívüli esemény, és Protaszevics lefogása? Egyáltalán nem példátlan! 2004: Andrej Vavilov, a Szövetségi Gyűlés tagjának, volt pénzügyminiszter-helyettesnek a Moszkva, Barbados és Aspen között közlekedő magán repülőgépét Észak-Kalifornia megye főügyészének követelésére, leszállásra kényszerítették Palm Beach repülőterén, az orosz állampolgárt pedig kihallgatásnak vetették alá. 2013: Bécsben, kényszerrel leszállították Bolívia elnökének gépét. A gép fedélzetén keresték Edward Snowdent, de nem találták. 2014: Románia és Bulgária megpróbálta leszállíttatni Dmitrij Rogozin gépét, és őrizetbe akarták venni az akkoriban orosz miniszterelnök-helyettesi posztot betöltő politikust, aki szerepelt az USA és az EU személyes szankciós listáján.
Ám van még egy precedens. A leginkább kulcsfontosságú.
Az SZBU és a „Belavia”
Míg az EU országainak parlamenti elnökei hisztériáztak, Ukrajna bábállam gyanúsan hallgatott. Kijevben rendszerint az átlagnál élesebben szoktak reagálni. Csakhogy most nem. Csupán három és fél órával az után, hogy megjelentek az első tudósítások Protaszevics őrizetbe vételéről, tette közzé az ukrán külügyi szóvivő I-Phone-járól a Twitteren a hivatalos reagálás szövegét.
Ebben a szövegben egy szó sem volt a „légi terrorizmusról”, „a repülőgép kalózmódra történt elfoglalásáról”, „túszul ejtett utasokról”. Az ukrán változat szerint „újabb támadás érte a szólásszabadságot”. És ennyi. Egyetlen betű a repülőgép elfoglalásáról. Erről Kijev mélyen hallgat. De miért?
A helyzet az, hogy 2016-ban a „Belavia” Kijevből fölszállt gépének az ukrán diszpécserek továbbították az SZBU (Ukrán Biztonsági Szolgálat) parancsát, hogy térjen vissza a Zsuljani repülőtérre. Mindezt azért, hogy őrizetbe vehessék az egyik utast. Az utasítás végre nem hajtásának esetére az ukrán légierő egyik vadászgépének a bevetésével fenyegetőztek.
A „Belavia” gépe akkor már a belorusz határ fölött járt. Ám engedelmesen visszafordult. Fedélzetéről leszállították az Armen Martiroszjan nevű utast. Őmiatta fordították vissza a repülőt, vadászgépekkel fenyegetőzve. A „Belavia” járata elment, Martiroszjan maradt.
Akit örmény útlevele mentett meg. Az örmény nagykövetség fellépése nyomán Armen Araratovicsot szabadon engedték. A Nyugat hallgatásba burkolózott, a füle botját sem mozdította. A „Belaviának” és utasainak álláspénzt senki sem fizetett. Azt senki sem ismerte be, hogy kit terhel az elsődleges felelősség: az SZBU-t-e, vagy a diszpécsereket – akik egymásra mutogattak. Az ukrán bíróság elutasította Armen Martiroszjan keresetét. Ezért van az, hogy az incidensnek a levegőben zajló részével kapcsolatban Kijevnek nincsenek észrevételei. Kívülről nézve, a mostani helyzet – egy az egyben a 2016-os történet!
És ha Protaszevicset csakugyan „vitték”, akkor láthatóan jó tanítványok hasznosították a repülőgépek visszafordításának ukrajnai tapasztalatait.
A teljes – némileg szintén rövidített – írás az alábbi hivatkozáson olvasható: