Arra, ami a minap Riga központjában történt, nehéz magyarázatot találni. Martins Stakis, Riga főpolgármestere, és Edgar Rinkevics lett külügyminiszter letekerték a zászlórúdról Belorusszia zászlaját, és a helyébe kitűzték a fehér-piros-fehér zászlót. (1) Mindezt újságírók követték, akiket jóelőre értesítettek a készülő provokációról. Aztán mindkét tisztségviselő kitette a világhálóra a megörökített jelenetet.
A zászló ott lobogott a jégkorong világbajnokságon részt vevő többi állam zászlaja között. A reakció nem váratott sokat magára. A belorusz vezetés döntése értelmében a lett nagykövetség munkatársait, teljes létszámban, kiutasították. Lettország, válaszul, kiutasította az ország nagykövetét, és a nagykövetség valamennyi diplomatáját. Bár hivatalos megnyilatkozásokra nem került sor sem az egyik, sem a másik részről, teljes információs csend közepette, gyakorlatilag a diplomáciai kapcsolatok megszakítására került sor – adta hírül a RuBaltic.ru.
A külügyminiszter kijelentette: Belorusszia lobogójának Lettország fővárosában nincs helye. A főpolgármester ehhez hozzátette: kötelességük volt felhúzni az alternatív lobogót, ily módon fejezendő ki támogatásukat „a rezsim áldozatainak”. Noha még a Lukasenkó politikájával egyet nem értő beloruszok is többnyire tiszteletben tartják az állami jelképeket.
Ki hatalmazta föl a lett politikusokat azzal a joggal, hogy meghatározzák: milyen lobogó alatt él és létezik „a szabad Belorusszia”? Senki sem akadályozta, hogy az ellenzék zászlaját kifüggesszék bármelyik hivatalnok dolgozószobájában, vagy a rigai közgyűlés épületében.
De más volt a cél. A kiadványnál biztosak abban, hogy az akció szervezői nem annyira az ellenzéki mozgalom iránti szeretetüket akarták kimutatni, hanem inkább a belorusz népet akarták megsérteni. Ez az akció kiváltképpen cinikus volt a jégkorong világbajnoksággal a háttérben. A bajnokságot szervező, fogadó fél kötelessége, hogy gondoskodjon a közrend fenntartásáról – kiváltképpen pedig arról, hogy a résztvevőket megvédjék a külföldi provokációkkal szemben,
Esetünkben azonban a vandalizmust nem egyszerűen az ország lakosai követték el, hanem annak vezetői. Még René Fasel, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség elnöke is levelet írt Rigába, amelyben követelte: arról a helyről, ahol a többivel együtt ott volt a belorusz zászló, távolítsák el a többi zászlót is. Ennél többet azonban nem tudott tenni. Belorusszia sokkal élesebben reagált – udvariasan kitessékelve az egész lett nagykövetséget.
Az Európai Unió vezetői siettek szolidaritásukat kinyilvánítani Rigával, „a lett diplomaták indokolatlan kiutasítása miatt”. De mit éreztek volna ők maguk, ha egy másik ország képviselői, újságírói kamerák kereszttüzében, meggyalázták volna az ő országuk jelképeit? Ennek ellenére az Európai Unió nem fűzött ehhez kommentárt. (2)
Egyfelől, tehát, adott egy helyzet, ami nyilvánvalóan kívül esik a jómodor határain. Másfelől pedig sehogy sem akarózik a sajátjainkat büntetni.
A beloruszok méltóságot tanúsítanak. A minszki lett nagykövetségnél tiltakozó megmozdulásra került sor. Semmiféle provokációra, bármiféle agresszív cselekedetre nem került sor, senki sem próbálta letépni, bosszúból, az országukat megsértők zászlaját. Az állampolgárok, ahogyan azt kell, megmutatták: hogyan kell megőrizni az elemi jómodort.
Emlékeztetőül: a jégkorong világbajnokság idején, Stakis rigai főpolgármester utasítására Belorusszia lobogóját lecserélték a fehér-piros-fehér zászlóra. Ez után az incidens után a főpolgármester megkapta René Fasel, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség elnökének a levelét, amelyben az követelte: vagy helyezze vissza Belorusszia zászlaját, vagy akkor távolítsa el a jégkorong szövetség lobogóját is. Stakis válaszában megüzente: a szövetség zászlaját fogja eltávolítani. Mindez azt követően történt, hogy a Ryanair gépe – megkapván azt az üzenetet, hogy bomba van a gépen – kényszerleszállást hajtott végre Minszkben.
Egy lett parlamenti képviselő a belorusz jégkorong csapat túszul ejtésére szólított föl
Aigars Bikse lett parlamenti képviselő kezdeményezte: a belorusz jégkorong válogatott tagjait „túszul kell ejteni” és addig nem adni ki őket Minszknek, amíg Alekszandr Lukasenkó szabadon nem engedi a politikai foglyokat. (3) Javaslatát Facebook posztján tette közzé.
Úgy véli, ha a jégkorongozókat nem engedik ki Lettországból, akkor Minszket sikerülni fog rászorítani arra, hogy engedjék szabadon a politikai foglyokat. Bikse annak a véleményének adott hangot, hogy Lukasenkó kormánya teljes közönyt tanúsít akkor, amikor az emberi jogok valamint az érvényben lévő nemzetközi jogi normák tiszteletben tartásáról van szó. Minszk legutóbbi lépéseit a képviselő „Európa arcul csapásaként” értékelte. A képviselő kifejtette: ragaszkodik ahhoz, hogy az európai vezetők tegyenek határozottabb válaszlépéseket. A lett politikus szerint az olyan kísérletek, hogy a lobogók eltávolításával vagy szankciók bevezetésével próbáljanak nyomást gyakorolni Belorussziára, nem járnak eredménnyel. A képviselő mindezeket azt követően mondta, hogy Minszkben őrizetbe vették a Telegram-csatornán üzemelő Nexta ellenzéki portál korábbi főszerkesztőjét.
Forrás: www.mk.ru
Megjegyzések:
(1) A fehér-piros-fehér trikolór az 1918-as, majd az 1941 és 1944 közötti német megszállás idején létezett belorusz fasiszta bábállamnak volt a zászlaja.
A Szovjetunió felbomlása után az új állam jobboldali vezetése ezt a zászlót tette meg Belorusszia lobogójának. A Nyugat-barát rezsim néhány év alatt szétprivatizálta az országot, nyomorba döntve annak népét. A soron következő, 1994-es választásokon ezért elsöprő győzelmet aratott Alekszandr Lukasenkó korábbi kolhozelnök. Aki, egyebek mellett (a volt szovjetköztársaságok közül egyedül) a korábbi Belorusz SZSZK zászlaját tette meg az ország lobogójának. Míg a Nyugat-barát, egyaránt kozmopolitákból és nacionalistákból összeálló ellenzék zászlaja, jelképe ez a nacionál-fasiszta múltú trikolor. E zászló alatt küzdenek a Donbassz népe ellen a belorusz nacionál-fasiszták is. (Ez itt a „harci banyák” osztag)
(2) Miért is fűzne az az EU bármihez kommentárt, amelynek ahhoz sincs egy szava sem, hogy a rég elfeledettnek hitt apartheid rendszer 1991 után újjáéledt – a Baltikumban? Ahol a másodrendűvé tett orosz nemzetiségű állampolgárokat jogaik többségétől – többek között elemi jogoktól is – megfosztják. Ez az apartheid évtizedekkel megelőzte az utolsó egy évben – BLM néven – szárnyakat bontott fekete apartheid mozgalmat, sőt annak Afrika déli részén kicsírázott előfutárait is.
Politikai foglyok pedig, igenis, a Baltikumban is vannak, csak róluk nem szokás tudomást venni.
(3) Különös, hogy ez a terrorcselekményre szóló felhívás (túszok ejtése) nem akadt fönn a máskor oly finnyásan érzékeny, un. “Facebook-közösség” politikai szűrőjén. Ahol azt, hogy valaki fasiszta lenne, nem szabad leírni.