https://donbasstoday.ru/sbu-posadit-ukrainca-za-bjulleteni-o-provozglashenii-nezavisimosti-lnr/
- 06. 24.
Mint azt a „Donbassz Szegodnya” tudósítója jelenti: az ukrán titkosszolgálatok bejelentették, hogy elfogtak egy olyan Luganszk megyei (1) lakost, aki részt vett a 2014-es népszavazáson.
A közlemény beszámol róla, hogy az SZBU, Luganszk megyei határőrökkel közösen, házkutatást tartottak a gyanúsított otthonában. Ennek során az LNR függetlenségéről megtartott referendum (2) szavazócéduláira bukkantak nála.
„Mint kiderült, az orosz világnak ez a híve (3) még annyi év után is magánál tartotta a Donbasszban 2014-ben megrendezett illegitim referendum szavazócéduláit” – közölték az ukrán biztonsági szolgálatnál.
A bejelentés szerint az őrizetbe vett személyre öt és tíz év közötti szabadságvesztés vár.
Emlékeztetőül: korábban Mariupolban körkérdezést tartottak abból a célból, hogy kiderítsék: ki vett részt a Népszavazáson. Az ukrán rendfenntartók őrizetbe vettek egy sor olyan állampolgárt, akiket a népszavazáson való részvétellel vádolnak.
Megjegyzések:
A Donbassznak az ukránok által elfoglalt részében hét év után sem csillapul a megszállók dühe és bosszúvágya, hogy megtorolják, amiért a régió lakosságának elsöprő többsége az Ukrajnától való elszakadásra szavazott. Bár a Donbassz lakossága – a Krímiétől eltérően – nem élvezhette az orosz hadsereg védelmét, és nem kevés személyes kockázatot vállalt a népszavazáson való részvétellel, a részvételi arány, az elszakadást igenlők részaránya nem sokkal maradt el a Krímétől. Mostanság az ukrán megszálló hatóságok már nemcsak a népszavazások helyi szervezőit, de az egyszerű szavazópolgárokat is üldözik, büntetik.
Ha egyáltalán meg is valósulna valami a Donbassz „különleges státuszából”, e szerencsétlen területek lakossága annak áldásaiból már semmit sem fog élvezni: e területek harca, minden áldozata hiábavalónak bizonyult. (Mintegy igazolva az orosz elnök álláspontját, aki mindvégig felelőtlen kalandnak tartotta és tartja ma is azt, hogy a Donbassz orosz lakossága, puszta léte érdekében, a Kijevtől való függetlenségbe próbált menekülni.) Holott Szlavjanszk, a hős város, Kramatorszk, a tragikus sorsú Mariupol, Szeverodonyeck, az ugyancsak tragikus sorsú Krasznij Liman, a Lavrov „fegyvermenetes övezetei” által az egyszer már felszabadult, de az ukránok kezére visszajátszott falvak, illetve a többi település lakói ugyanúgy fellázadtak a puccsista junta ellen, harcoltak, szenvedtek – mint Donyeck, Luganszk, Gorlovka, Alcsevszk, a megszálló ukránoktól még 2015 előtt visszavett Jaszinovataja, Dokucsajevszk, Novoazovszk, Debalcevó, Uglegorszk lakói. Az ukránok kezére került települések számára – ez idő szerint – többé már nincs menekvés: maradnak mindörökre az ukrán nacionál-fasizmus igája alatt. Ami elől 2014-ben ők is menekültek.
(1) A Luganszki Népköztársaságtól (akárcsak a szomszédos Donyeckben) el (vissza) hódított területekből újra Luganszk (és Donyeck) „megye” lett, ahol helyreállt a régi, ukrán világ. Ideiglenesen kijelöltek „megyeszékhelyeket” is a 2014-ben elfoglalt városok közül. Luganszk „megye” székhelye Szeverodonyeck, Donyecké – Kramatorszk.
(2) Mindkét korábbi megyében ugyanazon a napon, 2014. május 11-én tartották a népszavazást. Ezen a választópolgárokat arról kérdezték: egyetértenek-e a 2014. április 6-án mindkét megyében megtartott megyei közgyűlésen kikiáltott szuverén Donyecki, illetve Luganszki Népköztársaság önálló államiságával.
A szavazópolgárok – a Krímhez hasonlóan – eredetileg az Oroszországhoz való visszatérésről szerettek volna szavazni. Moszkvából azonban erről határozottan lebeszélték őket, így kompromisszumként jött létre a népszavazáson fölteendő kérdés. Ehhez képest Moszkvából mindmáig a Donbassz szemére hányják, hogy miért nem a „visszatérésről” szavaztak. Ennek ürügyén pedig olyan megbízhatatlan régiónak nyilvánították a Donbasszt, amely orosz lakossága „nem eléggé tett hitet az Oroszországhoz való hűségéről”. Így úgy tekintenek rájuk, mint lusta, potyaleső népségre, akik csak élősködni akarnak Oroszországon. Ez a felfogás meglehetősen elterjedt az oroszországi lakosság körében, ahol így a Donbassz támogatottsága idővel jelentősen visszaesett. (Valahogy úgy, ahogy nálunk is sokan az erdélyi és kárpátaljai magyarokat románoknak, illetve ukránoknak nevezik.)
(3) „Orosz Világ”. E felfogás hívei szerint a volt Szovjetunió területén élt többi szláv nép is (ukránok, beloruszok) voltaképpen orosz. Akik egy ugyanazon történelmi, kulturális, szellemi közegben élnek. Ebből adódóan, AZ OROSZOKNAK újra egy, közös államban kell élniük. Putyin elnökre pedig „az orosz földek egyesítőjeként” tekintenek. (Aki pedig a nagy cél érdekében még attól is visszaretten, hogy segítse legalább a Donbassz népének kiszakadását Ukrajnából, eredeti határai között.) E felfogás alapján, a Szovjetunió helyreállítása mellett mind több szó esik az Orosz Birodalomról, az egyre gyakrabban használt „BIRODALMI POLITIKA” kifejezés pedig a hazafiság ismérve.