https://rusplt.ru/policy/vpervie-v-istorii-rossiya-60f92.html
- 07. 22.
Oroszország történelme során először nyújtott be először nyújtott be államközi panaszt Ukrajna ellen az Emberi Jogok Európai Bíróságánál (EJEB). Moszkva azzal vádolja Kijevet, hogy az megsértette az emberi jogokról és alapvető szabadságjogokról elfogadott Európai Egyezményt.
Az orosz Legfőbb Ügyészségnél hangsúlyozták: a panasz tárgya elválaszthatatlan az Euromajdan (1) nyomán az országban végbement eseményektől. Oroszország véleménye szerint az ukrán hatóságok számos alkalommal megsértették az állampolgárok emberi és szabadságjogait. Ezért azokat, akiknek szerepük volt a végbement eseményekben, felelősségre kell vonni. Egyebek mellett meg kell büntetni azokat, akik vétkesek civil lakosok halálában, embereknek szabadságuktól való önkényes megfosztásában, az állampolgárokkal szembeni kegyetlen bánásmódban, egyebek mellett amire 2014-ben a kijevi Függetlenség terén (Majdan), illetve az ogyesszai szakszervezeti székházban (2) – továbbá a Donbasszban, az un. «terrorellenes művelet» (3) során került sor” – áll a tárca közleményében.
Az EJEB címére benyújtott keresetével Oroszország – a demokrácia eszményei mellett síkra szállva – kifejezésre juttatta azon törekvését, hogy békét teremtsen Ukrajnában.
Emlékeztetőül: az idén februárban Ukrajna részéről kereset érkezett. Ebben Kijev politikai ellenfeleinek meggyilkolásával vádolta Oroszországot.
Megjegyzések:
(1) 2013. november végén, a tervek szerint, csúcstalálkozóra került volna sor Vilniusban, az Európai Unió, illetve az un. Keleti Partnerségi Viszonyban részes államok részvételével. Ezen írta volna alá a társulási szerződést Ukrajna, Moldávia és Grúzia. A szerződés elválaszthatatlan része volt az Unió illetve az adott ország közötti szabadkereskedelmi megállapodás.
Viktor Janukovics akkori ukrán elnök az utolsó pillanatban észrevette: a szabadkereskedelmi megállapodás több olyan pontot tartalmaz, ami végképp tönkreteszi mindazt, ami az ukrán gazdaságból addig még megmaradt. Ezért néhány nappal tervezett elutazása előtt bejelentette: addig nem írja alá a megállapodást, amíg a kérdéses pontokat újra nem tárgyalják. Ezt sokan úgy értelmezték (és a Janukoviccsal szemben ellenséges sajtó is úgy tálalta), mintha az elnök VISSZALÉPNE AZ UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSTÓL. Mivel ettől milliós tömegek várták sorsuk jobbra fordulását, elemi erővel tört ki az elkeseredés, a düh. Mind véresebb, erőszakosabb, HÁROM HÓNAPIG tartó zavargások robbantak ki, ami „Majdan” néven vonult be a történelembe. (Majdan Nezalizsnyisztyi – a Függetlenség tere, Kijev főtere). Mivel a fő követelés az Európai Unióhoz való csatlakozási folyamat folytatása volt, ezért Eurómajdannak is hívták ezt a zavargás-sorozatot. Az orosz diplomácia egy az elnök és az akkori ellenzék között aláírandó megállapodással próbált véget vetni az ukrajnai belpolitikai válságnak. 2014. február 20-án Kijevbe várták a német, a francia, a lengyel (és az orosz) külügyminisztert, akik kézjegyükkel ellenjegyezték volna a megállapodást. Azon a napon azonban ismeretlen fegyveresek lőni kezdték a főtéren, a főutcán közlekedőket. Mintegy száz ember vesztette életét. Másnap a megállapodást ugyan még aláírták, de a fővárosban pogromhangulat uralkodott el. Janukovics elnök így menekülésre fogta a dolgot. Másnap, február 22-én, távollétében, az elnököt megfosztották hatalmától: azt egy, a tüntetés-sorozat főkolomposaiból álló csoport (junta) vette át.
(2) 2014. április végére az ogyesszai tiltakozó mozgalom már erősen leszálló ágban volt. Mintegy 300 ember sátorozott még a szakszervezetek megyei tanácsa előtti Kulikovó pólje téren. Őket szemelték ki áldozatul azok, akik a megtámadandó Donbassz lakossága számára elrettentő példát akartak statuálni. Minden előre ki volt dolgozva, az akció irányítására már egy héttel előbb a városba érkezett Andrej Parubij, a nemzetbiztonsági kabinet titkára. (Aki a Majdannak egyszerre volt katonai parancsnoka és biztonsági főnöke. Utóbb pedig az ukrán parlament elnöke lett.) Május 2-t tűzték ki az akció napjául (ugyanazt a napot, amikor az ukrán hadsereg, teljes erőbedobással, megindult a Donbassz ellen). Egy futballmeccs után, a helyi csapat szurkolóinak ultrái megindultak a városban. Itt is történt egy fegyveres provokáció, hat halottal. A megvadult szélsőségesek (akik addigra már háromezren lettek), a Kulikovo pólje felé indultak, és nekiestek a téren sátorozó békés tüntetőknek. Akik a vad roham elől a mögöttük lévő székházba menekültek. Nem sejtve, hogy, a megbeszélt terv szerint, ott már várják őket gyilkosaik. Akik a kapuk bezárása után nekik estek. A mészárlásnak hivatalos adatok szerint 42 áldozata volt, a túlélők azonban legalább 116 halottról tudnak (ami a 300-as számhoz viszonyítva reálisnak tűnik). A gyilkosok közül még senkit sem találtak meg, a túlélő áldozatok közül azonban vagy százat bebörtönöztek. Volt aki négy-öt évet is ült, előzetesben, ártatlanul, hivatalos vádemelés nélkül. Az utolsók csak a közelmúltban szabadultak. Nemzetközi szervezetek, közöttük az ENSZ is, többször is felszólították az ukrán hatóságokat a történtek kivizsgálására, a bűnösök megbüntetésére – mindhiába.
(3) A 2014. február 22-i kijevi fordulat – különösen pedig az orosz nyelv státuszának visszaszorítása, az orosz lakosságnak szóló fenyegetések (amiket tettek is követtek) kiváltották az oroszok lakta vidékek tiltakozását. Az új rezsim nem volt hajlandó tárgyalni, ehelyett szélsőséges nacionalistákat küldött az elégedetlenség lefojtására. A mozgalmakat lassan mindenütt leverték, egyedül a Krím és a Donbassz „maradt talpon”. A Krím kérdése megoldódott, ám folytatódott Kijev és a Donbassz szembenállása. Ennek két megyéje, azok– Donyeck és Luganszk – közgyűlése április 6-án megtagadta az engedelmességet a kijevi rezsimnek, amely másnap, április 7-én katonai büntető hadjárat indítását határozta el. Mivel a hadsereg bevetése saját népük ellen visszás volt, így azt a fedőtörténetet találták ki, hogy orosz területről bűnözők, terroristák hatoltak be, akiktől meg kell szabadítani a Donbassz népét. Így lett a katonai büntető expedícióból „terrorellenes művelet”.