https://donbasstoday.ru/putin-ponimaet-chto-s-ukrainoj-pora-konchat/
- 07. 27.
A kijevi hatalomnak nem sikerült totálisan ruszofóbbá tennie az ukrán társadalmat. Fennáll azonban annak a komoly veszélye, hogy az ország oroszbarát lakosai csalódottak lesznek amiatt, hogy Moszkva részéről nem látnak határozott tetteket.
Mint arról a „Donbassz Szegodnya” munkatársa tudósít, ezt Artyom Olhin, donyecki történész, egyetemi oktató, a Donyecki Népköztársaság (DNR) információs miniszterének helyettese beszélt az „Itt a Donbassz beszél” elnevezésű televíziós műsor adásában.
„Ha bekapcsoljuk az ukrán televíziót: amit ott látunk, az maga a skizofrénia. Szerencsére azonban a fiatalok nem néznek tévét. Így nem hiszem, hogy ott át tudták volna mosni mindenki agyát.
Én mástól tartok. Egyszer valahogy, pusztán kíváncsiságból, rámentem dnyeszter-melléki internet csatornákra, és beleolvastam helyi lakosok kommentárjaiba. Ők már harminc éve élnek ilyen ex-lex állapotban (1), és már mindenkit gyűlölnek: Moldovát, a PMR vezetését. Gyűlölik Oroszországot is, mivel, szerintük, már régen tennie kellett volna valamit annak érdekében, hogy befogadják őket. (2)
Ez az, amitől valójában tartanunk kell. Nem attól kell félnünk, hogy már mindenkinek átmosták az agyát, és ezért már megrögzött hoholokká (3) lettek volna. Megrögzött, meggyőződése nacionalistákká ott csak azok válnak, akik, saját szívükre hallgatva tagjaivá lettek valamilyen nacionalista szervezetnek. Ilyen a társadalom két-három százaléka. Vagy pedig azok, akiknél ez pénz, valamilyen juttatások kérdése. Ukrajnában azonban az emberek alapvető része mentes az ilyesfajta befolyástól” – állapította meg Olhin.
Ennek kapcsán a szakértő megjegyezte: az orosz vezetés, élén az államfővel, tisztában van azzal, hogy e téren vannak kockázatok.
„Nem hiszem, hogy ez okot adhatna a lazításra, és hogy úgy gondolhatnánk, hogy várhatunk még 10-15 évet. Ezt a problémát már meg kellett volna oldani. Minden, a szó szoros értelmében, már ez után kiált. Úgy gondolom azonban, hogy ezzel Oroszország éppen úgy tisztában van, ahogy Putyin is” – tette hozzá Olhin.
Mint emlékezetes, korábban a miniszterhelyettes úgy nyilatkozott, hogy Ukrajna nem áll készen egy offenzívára a Donbasszban. Artyom Olhin azt is megjegyezte, hogy Oroszország lépéseinek köszönhetően nem szabadult el a pokol a Donbasszban. Egyszersmind leszögezte, hogy a rengeteg destabilizáló dologgal együtt is a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság úgyis az Orosz Föderáció része lesz.
Megjegyzések:
(1) 1940-ig a Dnyeszter volt a határ a Szovjetunió (Szovjet-Ukrajna) és Románia között. A folyó bal partján, Ukrajnában 1924 óta létezett a moldáv autonóm köztársaság. Miután a Szovjetunió 1940 júniusában, ultimátumban visszakövetelte a Románia által 1918-ban tőle elszakított és annektált Besszarábiát, az újonnan megalakult moldáv szovjetköztársasághoz átcsatolták a balparti autonóm moldáv autonóm köztársaságot is.
A 80-as évek legvégén megindult a Szovjetunió felbomlása. 1989-ben, Moldáviában egy jobboldali, (román) nacionalista tudatú vezetés került hatalomra, amely programjába vette az ország „újraegyesítését” Romániával. A döntően szlávok (ukránok, oroszok) lakta balpart azonban nem volt hajlandó követni Moldova többi részét Romániába. 1990-ben ezért kiváltak Moldovából, önálló szovjetköztársaságot kiáltottak ki. Miután a következő évben a Szovjetunió megszűnt, Tiraszpol székhellyel megalakították a Dnyeszter-melléki Moldáv Köztársaságot (PMR).
1992 nyarán Moldova, katonai és rendőri erők küldésével, megpróbálta katonai erővel visszatéríteni a Dnyeszter-melléket – de csúfos kudarcot vallott. A helyi önvédelmi erők segítségére volt az a néhány száz orosz katona, akik a korábban ott állomásozó 14. szovjet (majd orosz) hadsereg hadianyag és lőszerraktárát őrizték és őrzik mindmáig Kolbászna településen. (Oda szállították aztán a kelet-európai országokból kivont szovjet egységek fegyverzeteit is. Mindezen fegyverzetek szavatossági ideje időközben lejárt – ezért veszélyesek.) Ellentétben a Donbasszal, Oroszország békefenntartókat küldött a Dnyeszter-mellékre. Az együttesen mintegy kétezer fős orosz csapatkontingens jelenléte nyilván hozzájárult ahhoz, hogy – 1992 óta, eddig legalábbis – nem érte újabb fegyveres támadás az országot. Az ország korábban sem könnyű helyzetét drámaian súlyosbította a 2014-es kijevi hatalomváltás, illetve az, hogy a legutóbbi moldovai elnökválasztást az USA-ból néhány éve hazaszármazott, román nacionalista tudatú (és román állampolgársággal is rendelkező) Maia Sandu nyerte meg. Az ukrán és a moldovai elnök már több alkalommal is egyeztetett egymással a PMR katonai erővel történő felszámolásáról. Az aprócska, hosszú, keskeny ország két, ádázul ellenséges szomszédjának a harapófogójába került.
(2) A Dnyeszter-melléken már kétszer is volt népszavazás az ország függetlenségéről, majd az Oroszországhoz történő csatlakozásáról. Mind a kétszer (1996-ban, majd 2006-ban is) a lakosság 96-97 százaléka erre szavazott. Egyéb, a közember számára ismeretlen geopolitikai megfontolások mellett Oroszország kelletlenségének alighanem az is oka, hogy nem akarja fölvállalni még egy, a határaitól sok száz kilométerre lévő „Kalinyingrád” gondjait.
(3) „Hoholok” – a primitív, szűklátókörűen nacionalista, provinciális ukránok gúnyneve.