- 07. 26.
Igor Hakimzjanov, a Donyecki Népköztársaság (DNR) első honvédelmi minisztere kész tanúskodni az Oroszország által az Emberi Jogok Európai Bíróságán Ukrajnával szemben benyújtott keresetének elbírálása során.
„Szükség esetén kész vagyok tanúskodni, elmondani, hogy hogyan történt ez az egész. Megvannak nálam az Ukrajna által ellenem indított bűnvádi eljárás periratai” – mondta el Hakimzjanov a Novosztyi tájékoztató ügynökségnek.
Véleménye szerint az ilyesfajta bírósági keresetekre „szükség van”, minthogy „ország-világ elé kell tárni, hogy Ukrajna keleti részén a kijevi hatóságok milyen bűntetteket követtek el a civil lakosság ellen”.
Ugyanakkor ő maga az Európai Unió, illetve Ukrajna szankciós korlátozásai alá esik.
„Ők szankciókat léptettek életbe ellenem, és az Európai Unió öt évre meghosszabbította azokat. Porosenkó (volt ukrán elnök) ugyancsak öt évre hirdetett ellenem szankciókat, majd Zelenszkij mostani ukrán elnök megint csak öt évre, szintén szankciókat léptetett életbe. Az EU 2014-es döntése értelmében az uniós tagállamok, továbbá számos más ország, közöttük Új-Zéland és Ausztrália (az Egyesült Államok kivételével) szintén szankciókat léptettek életbe.
Ha ezen szankciók nem tennék lehetővé, hogy személyesen vegyen részt a kereset elbírálásában, Hakimzjanov kész videokonferencia keretében is tanúskodni.
„Ez teljesen lehetséges. Az internet működik, ezzel nincs gond. A videó összeköttetéssel adódhatnak gondok, de ez a probléma is megoldható” – mondta.
Hakimzjanov 2014. április 10. és május 7 között töltötte be a DNR honvédelmi miniszteri tisztét. (1) 2014. május 7-én, a Mariupolért vívott harcok (2) során az „Azov” zászlóalj – egy, nacionalista politikusok által alapított paramilitáris fegyveres alakulat (3) – fogságába esett. A volt miniszter állítása szerint fogsága idején bántalmazták, kínozták. Elmondása szerint az egyik kihallgatást Oleg Ljasko, a botrányairól hírhedt ukrán politikus személyesen végezte. (4) Az „Amnesty International” nevű nemzetközi jogvédő szervezet ezzel kapcsolatban kijelentette: értékelésük szerint, Ljasko és fegyveres híveinek tettei – közöttük emberrablások, emberekkel való kegyetlen bánásmód – a nemzetközi jogi normák megsértését jelentik. Melyek világosan leszögezik: embereket őrizetbe venni, letartóztatni kizárólag az erre felhatalmazott hatóságok jogosultak.
Július 22-én csütörtökön Oroszország, az ország történetében először, államközi panaszt nyújtott be Ukrajna ellen az Emberi Jogok Európai Bíróságánál. Mint a tárcánál leszögezték: „a panasz tárgyát azok az események képezik, amelyekre a 2014 februári erőszakos hatalomváltás nyomán került sor. Ide tartozik az ukrán hatóságok felelőssége azért, amiért a Donbasszban, az un. „terrorellenes művelet” végrehajtása során embereket jogtalanul megfosztottak szabadságuktól, illetve velük kegyetlenül bántak.
Korábban már közzétették titkos börtönök volt foglyainak a kínzásokkal kapcsolatban tett tanúvallomásait. A tanúvallomásokat alátámasztják a Donyeckben, a szabadulást követően, illetve Mariupolban kiadott orvosi igazolások. Négy népfelkelőnek úgyszintén sikerült elérnie, hogy – a kínzásokkal kapcsolatban benyújtott panaszaik nyomán – az ukrán igazságügyi szervek bűnvádi eljárást indítsanak.
Ugyanakkor maguk az SZBU, illetve a nacionalista zászlóaljak (5) fontos olyan nyomokat hagytak maguk után, melyek alátámasztották titkos börtönök meglétét. Voltak esetek, amikor a honlapjaikon vagy a televízióban közhírré tették, hogy veszélyes „terroristákat” fogtak el. Ám az elfogás tényének jogi formába öntése csak egy vagy két héttel később történt meg. Miközben eltérések voltak a között, ahogy az elfogás körülményeit hivatalosan, jegyzőkönyvben rögzítették – illetve azon körülmények között, ahogy az elfogásra ténylegesen sor került.
Eközben a fogoly egész idő alatt az ukrán igazságszolgáltatás „árnyékában”, egy titkos börtönben volt, ahol igyekeztek vallomást kiverni belőle.
Megjegyzések:
(1) Utódául Igor Girkint (ismertebb nevén: Sztrelkovot) nevezték ki. Aki 85 napig irányította Szlavjanszk város védelmét. A várost kinevezése után sem hagyta el – mindaddig, amíg a minden szempontból nyomasztóvá lett túlerő miatt a város feladására kényszerült. Ez idő alatt fegyelmezett, ütőképes csapatot formált a szedett-vedett, fegyelmezetlen, a katonáskodásban járatlan civilekből.
(2) Ezek a harcok valójában a Mariupol környékén tanyázó ukrán hadsereg rajtaütő portyázásait jelentették. A május 7-i rajtaütés során a város egyik kerületének közigazgatási, stratégiai fontosságú létesítményeit foglalták el. Rajta ütöttek ugyanakkor a város rendőrkapitányságán. Ennek egyelőre „csak” a vezetőjét hurcolták magukkal, a helyére a maguk emberét ültették. A rendőröket akkor még csupán megfenyegették. Ez volt azonban az előzménye a két nappal később bekövetkezett véres tragédiának.
Ami azzal kezdődött, hogy a rendőrök nem voltak hajlandók engedelmeskedni az új kapitány utasításának. Aki megparancsolta, hogy a Győzelmi Napi megemlékezéseket még akkor is kergessék szét, ha emiatt az emberek közé kell lőni. Szóváltás, lövöldözés támadt a kapitány és a rendőrök között. Emiatt a kapitány a város környékén állomásozó ukrán egységek segítségét kérte. A városba benyomuló ukrán katonák tankjaikból szétlőtték a kapitányság épületét, válogatás nélkül tüzet nyitottak az emberekre az utcán. Hivatalos adatok szerint mintegy negyven halálos áldozata volt a véres tragédiába fordult Győzelem Napjának.
Bő egy hónappal később, június 13-án – rövid utcai harcok után – az ukrán hadsereg végleg bevette Mariupolt. A harcok során esett át a tűzkeresztségen a hamarosan a legrettegettebb terrorbrigád, az „Azov”.
(3) Az „Azovot” Arszen Avakov belügyminiszter hozta létre – noha tárcájának voltak külön fegyveres osztagai is. Rémületes hírű terrorzászlóaljára vártak a legpiszkosabb, legvéresebb feladatok – főleg, hogy a halálbüntetést, formailag, az ukrán jogrend is tiltja. Az „Azov” (sok egyéb mellett) az ukrán BM „halálbrigádjának” is számít
(4) Oleg Ljasko, egy kisebb fasiszta párt (Radikális Párt) vezére. Fiatalkorában, karrierje érdekében, odaadta magát egy parlamenti képviselőnek, ami azóta meghatározza szexuális orientációját. És ami tulajdonság ezzel nem ritkán együtt jár: szadista, kegyetlen. 2014 nyarán – amikor az ukrán hadsereg elfoglalta a Donbassz 70 százalékát, bőven kiélhette beteges hajlamait. (Képviselői munkáját félretéve) mindig ott termett kisebb különítményével, ahol leszámolásra került (kerülhetett) sor: főképpen frissen elfoglalt településekre. Áldozatait főképpen lélektanilag gyötörte, látható élvezettel. Ám sajátos szükségleteinek kielégítésére kapott két fiatal kiskatonát is. Egyikük azután – arc nélkül – vallomást tett ennek a szadista állatnak a tetteiről: nem csak lelkileg gyötörte őket.
Igazán kedvére való feladat volt az elfogott Igor Hakimzjanov vallatása. Aki alsónadrágra vetkőztetve, szorosan hátrabilincselt kezekkel volt kénytelen várni az őt elszállító helikopter érkezését. Videó őrizte meg, ahogy Ljasko nagy élvezettel gyötri lelkileg az amúgy is maga alatt lévő embert. Ordítozik, fenyegetőzik, demagóg vádakkal ront neki, de már válaszolni, védekezni nem hagyja. Tud oroszul, de oroszajkú áldozataival is ukránul ordítozik.
(5) Nacionalista zászlóaljaknak azokat a terrorkülönítményeket nevezik, ahová szélsőséges nacionalisták, nem ritkán köztörvényes bűnözők jelentkeznek. Az ilyen egységeket gazdag oligarchák állítják fel (Porosenkó korábbi elnöknek is volt ilyen egysége.) Amelyek gazdáik, és nem az állam hivatalos fegyveres erőinek engedelmeskednek.