Hetedik éve (1) Ukrajna hadakozik hasztalan a Krím-félszigetért. Azzal a felkiáltással, hogy „KRIM – CE UKRAJINA” („A Krím – az Ukrajna”) az ukrán vezetés minden eszközzel igyekszik… nem is világos: minél több kárt okozni-e a Krímnek – avagy visszatéríteni azt Ukrajnába.
A Krím, a maga részéről, az Orosz Föderáció részeként, elég gyors fejlődésen esik át. A félsziget lakossága mostanság némi értetlenkedéssel gondol vissza az Ukrajnában eltöltött időszakra. (2) Amit csupán egy rossz álomnak tart.
Ukrajna azonban nem adja fel harcát. Ennek kapcsán hoztak létre egy bizonyos „Krími Platformot”. A „Krími Platformot” a félsziget „de-okkupálásáért” (3) vívott küzdelem afféle nemzetközi küzdőterének szánják. Ebben a formában szánják ezt a fórumot a Krím „de-okkupálását” célzó nemzetközi tárgyalások színterévé tenni. Kijev részéről azt is meg szokták jegyezni, hogy ezen a fórumon fogják majd megvitatni a krímiek jogaival összefüggő kérdéseket. (4) Ami eléggé paradoxként hangzik, ha figyelembe vesszük, hogy eközben Ukrajna maga az, amelyik továbbra is megsérti ezeket a jogokat. (5)
Miként Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök mondta: „Ahhoz, hogy hazahozhassuk Ukrajnába, a Krímet visszahozzuk a nemzetközi élet napirendi pontjai közé. A mai napig az alábbi országok igazolták vissza a csúcstalálkozón való részvételi szándékukat: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Lengyelország, Törökország, Franciaország, Németország (6), Ausztrália, Új-Zéland, Dél-korea, a balti államok, stb. Sok ország jön el az Európai Unióból. Összesen 29 ország. Ez hosszú, de még nem végleges listája azon országoknak, amelyek augusztus 23-án aláírják a közös megállapodásokról és szándékokról szóló közös nyilatkozatot. Azt örökre felejtsék el, hogy Ukrajna megfeledkeznék a Krímről. Ukrajna csak abban az egy esetben nem fogja fölvetni a Krím kérdését: amikor Ukrajna zászlaját felhúzzák a Krímben.”
Mindennek dacára, az ukrán fél még jelezte is azt a szándékát, hogy a „Krími Platformon” való részvételre meghívja Oroszországot. Az ukránok azonban nem fűznek különösebb reményt ahhoz, hogy elfogadjuk a meghívást. Az orosz fél reagált ugyan a meghívásra, ám annak elfogadására feltételt szabott. Oroszország csak abban az esetben érdekelt a Platformban, ha annak során napirendre tűzik a félsziget aktuális problémáit. Mégpedig a vízszállítási (7), a kereskedelmi és a közlekedési blokád feloldását.
Ukrajna ugyanakkor elismerte: egy ilyen nagyszabású rendezvény megtartása akkora anyagi eszközöket tesz szükségessé, amelyek Kijevnek nem állnak rendelkezésére. Anyagi eszközök híján ezért az ukrán vezetés azt tervezi, hogy a fórumot az ENSZ szokásos évi csúcstalálkozójának a keretében rendezik meg. (8)
Elég mulatságos, hogy az ukrán elnök nem érte be a fórumról általa elmondottakkal. Vlagyimir Zelenszkij nem fukarkodott a szavakkal, amikor azt a véleményét ecsetelte, hogy a félsziget „megszállói” sohasem fogják úgy szeretni a Krímet, ahogy Ukrajna szereti (9). Mint mondta, Ukrajna minden polgárát különleges emlékek fűzik a félszigethez (10), és csupán idő kérdése, hogy a Krím visszatérjen Ukrajnához. Az ukrán elnök közölte továbbá, hogy a Krím nem orosz föld. Ott sohasem lesz Oroszország, orosz emberek nemzedékei ott nem fognak nevelkedni, és a Krímből sohasem lesz orosz terület. (11)
Kíváncsi lennék: Ukrajna meddig akar még a Krím kerékkötője lenni. Egy azonban biztos: ebből semmi jó sem származik – sem a Krím, sem az ukrán fél számára.
* * *
A magyarázatok, kommentárok terjedelmesen ismertetik a Krímmel kapcsolatos megjegyzéseket. Ezek itt olvashatók: