A „Krími Platform” megnyitóján valami nem úgy sült el…

https://zen.yandex.ru/media/id/5d184eba122da300aff83440/na-otkryvsheisia-segodnia-krymskoi-platforme-chtoto-poshlo-ne-tak-612396e137a42a0d0cdbe541

Amikor közzétették a „Krími Platformon” részt vevő országok listáját, akkor bizonyos meglepetést keltett, hogy Magyarország elnökével képviselteti magát. Eddig Oroszországnak, az utóbbi években, mondhatni, jó volt a viszonya, és a két ország vezetői inkább támogatták egymást… És most, tessék! Nemcsak hogy részt vesznek ezen a russzofób összeröffenésen, de mindjárt a legmagasabb szinten…

 

Kiderült azonban, hogy a magyarok úgy döntöttek: alaposan meglepnek mindenkit. És Áder János magyar elnök, aki mintha elfelejtette volna, hogy miért is gyűltek egybe, bírálni kezdte az ukrán vezetést a Kárpátalján élő magyarok szorongattatása miatt.

 Ha korlátozzák az anyanyelv használatát, ha pénzbüntetéssel sújthatják azokat, akik használják az anyanyelvüket, ez ellentétes a demokrácia eszményével, és nem válik javára a többségi nemzetnek.

Összességében véve a magyar elnök felszólalása oda lyukadt ki, hogy felszólította Kijevet: szavatolja az Ukrajnában élő magyarok biztonságát.

Reméljük, Ukrajna képesnek bizonyul minden állampolgára számára garantálni a biztonságos jövőt, és az itteni magyarok majd otthon érezhetik magukat Ukrajnában.

És a Krím? – kérdezhetik bízvást… Nem, Áder János a Krímről nem mondott semmit. Úgy tűnik, hogy számára a Krím egykutya. A magyarok csupán éltek a számukra felkínált lehetőséggel, hogy 44 állam képviselői előtt szólhassanak. Hogy emlékeztessenek az ukrán vezetés által más nemzetek ellen elfogadott diszkriminatív törvényekre.

Íme, egy kis apró „ajándék” a magyaroktól, Ukrajna 30. évfordulójára…Teljesen a Bátyka stílusában. Úgy értem, hozzá hasonlóan eredeti módja ez az ajándékozásnak.

És mit gondol erről Ön?

 

*                                  *                                  *

 

Én, magyar állampolgár, ezt elítélem. Élesen elítélem. Nem az a hallgatóság gyűlt ott egybe, akiket a kárpátaljai magyarok jogai érdekelnének. Senkit sem érdekelt, hogy mit mondott ott elnökünk. A legfontosabb: ki lehetett pipálni, hogy ez is megérkezett. Eggyel többen lettek.

A látogatás hatásfoka: nulla. A szégyen, a gyalázat viszont maximális. De, sajnos, nem csak az ő számára. A mi orcánk is pirulhat a szégyentől ezek után.

Elnökünknek, amúgy nemigen van itthon tekintélye. Szürke, átlagos tisztségviselő. Nem emlékszünk, hogy valaha is hallottunk volna tőle valami eredeti gondolatot. Gondolom, azért is jelölte államfőnek a Fidesz, Orbán (merthogy Magyarországon a parlament választja az elnököt). Arra jó, hogy – De Gaulle szavajárásával – megnyissa a krizantém-kiállításokat. A NATO, a Nyugat hűséges csatlósa. Kiváltképpen jóban van a lengyelekkel. Neki köszönhetjük, hogy a Győzelem 70. évfordulója alkalmából rendezett díszszemlén senki sem képviselte Magyarországot. Pedig jó alkalom lett volna, hogy rendezzük végre közös dolgainkat. Hogy – miként már az egész világ megtette – 1945-ről végre mi is napjainkra lapozzunk a kalendáriumban. És érzelmileg is új lapot nyissunk végre a népeink közötti kapcsolatok történetében. Magyarország akkor sokáig halogatta a választ a meghívás kérdésében (talán éppen őt hívták meg). De kezdett úgy tűnni, mintha Magyarország hajlana a meghívás elfogadására.

És akkor…

És akkor jött a lengyel-magyar barátság szokásos évi rendezvénysorozata. Amit felváltva tartanak a két országban. 2015-ben Lengyelország volt a házigazda. Ám amikor Áder hazatért onnan, érezhetően változott a moszkvai meghívó körüli légkör. Elhidegült. Budapesten, mint addig is, változatlanul lapítottak a kérdésben. De már érződött: magyar részről kosarat fognak adni a meghívásra. Úgy is lett. Budapest mindvégig lapított tehát. Ám az utolsó pillanatban kinyögte: nem megy senki.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a barátság napokra vendégként érkező Ádert a lengyelek beszélték le a moszkvai utazásról. Akik, a maguk részéről, a Nyugatról kapott feladatnak tettek eleget: akit csak lehet, beszéljenek le a moszkvai díszszemlén való részvételről. A NYUGAT LEGFŐBB CÉLJA ABBAN AZ IDŐBEN A 70. ÉVFORDULÓS MOSZKVAI ÜNNEPSÉGEK MINÉL TELJESEBB BOJKOTTJÁNAK A MEGSZERVEZÉSE VOLT. Elnökünk lelkesen kivette a részét ebből a bojkottból.

Orbán küldte-e most Ádert erre a russzofób gittegyletre? AMINEK LEGFŐBB CÉLJA, HOGY MOSZKVÁT RÁKÉNYSZERÍTSE EREDETI ÁLLÁSPONTJÁNAK FELADÁSÁRA. Miután a félsziget lakossága, néhány százalék híján, egyöntetűen TÖRTÉNELMI IGAZSÁGOT SZOLGÁLTATOTT ÖNMAGÁNAK azért, hogy hat évtizeddel korábban – a létező szovjet alkotmányt és törvényeket megsértve, a félsziget orosz lakosságát, annak megkérdezése nélkül egy másik köztársaságba tuszkolta át. ÉS HAZATÉRT EREDETI OTTHONÁBA. Mi talán nem szeretnénk, hogy az elszakadt területek lakosság népszavazáson dönthessen a hazatérésről? Ez olyan nagyon ellenünkre lenne? Ha nem, akkor miért ne lehessen meg a krími oroszoknak ugyanez a joguk? Csak azért, mert mi magyarok vagyunk, ők meg oroszok? Nekünk mindent szabad, mert mi vagyunk a legkülönbek? Nekik meg nem szabad semmit? HISZEN AKKOR UGYANOTT VAGYUNK, MINT AMI MIATT TELJES JOGGAL PANASZKODUNK A NYUGATRA! Akkor Áder a ferdehajlamú Mark Rutte. Az önmagát felsőbbrendűnek tartó pedofil, aki kukoricára térdepeltetne minket, mert nem olyanok vagyunk – és nem is akarunk olyanok lenni –, mint ők. Akkor mi miben vagyunk különbek, mint amazok ott?

A Krím népe döntött. Népszavazáson. Aki azt állítja, hogy törvénytelen volt – nos, akkor elő a farbával, uraim! Merkel asszony szerint A NÉPSZAVAZÁSOS OROSZ ÚJRAEGYESÍTÉS ANNEXIÓ VOLT. Nosza, akkor rajta: számoljon hát be (el) ő is annak a népszavazásnak az eredményéről, amivel egykori hazájának népe megszavazta A NÉMET ÚJRAEGYESÍTÉST! Hogy Koszovó Szerbiából történt kiválásáról (kiszakításáról) most ne is beszéljek.

Putyin elnök akkor, teljes joggal, kijelentette: a Krím népe döntött – innentől kezdve A KRÍM HOVATARTOZÁSÁNAK KÉRDÉSE EGYSZER S MINDENKORRA LEZÁRVA. Ki kérdőjelezné meg, ha egy nap Gibraltár népe arra szavazna, hogy több mint háromszáz évi brit uralom után mégiscsak visszatér a spanyol őshazába? És, teszem azt, ha ez megtörtént – ki mit szólna ahhoz, ha brit hajók visszatérően behatolnának spanyol felségvizekre, kémkedési és fenyegető céllal rendszeresen röpködnének Gibraltár fölött, és a visszatért Gibraltár közelében újra és újra hadgyakorlatokat tartanának? Amelyek nem is titkolt célja, hogy GIBRALTÁR ERŐSZAKOS VISSZAFOGLALÁSÁT GYAKOROLJÁK. Ugye, ugye? Elnökünk EZEN A FÓRUMON MEGJELENVE mintegy azt támogatja, hogy a „Spanyolországba távozott gibraltári népet visszatereljék brit gyarmati uralom alá. A KRÍM NÉPÉT VISSZATERELJÉK AZOK URALMA ALÁ, AKIK 1991 ÓTA MONDOGATJÁK: „A Krím vagy ukrán lesz, vagy néptelen”. AZOK URALMA ALÁ, AKIKNEK AZ ÜLDÖZÖTT ÉS IRTOTT NÉPBŐL SZÁRMAZÓ ELNÖKE KIJELENTETTE: A KRÍM VISSZAFOGLALÁSA UTÁN AZ OTTANI OROSZOKNAK TÖBBÉ NINCS MARADÁSUK. És ha majd Kárpátaljára kerül sor? Elgondolkodott-e ezen a magyar elnök?

Aki az én szememben MOSTANTÓL MEGSZŰNT MAGYARORSZÁG ELNÖKE LENNI. Azé az országé, mely évszázadokig maga is a puszta létéért küzdött. AKI 1848 HONVÉDEI HELYETT JELLASICS ZSOLDOSAINAK OLDALÁRA ÁLLT.