https://ukraina.ru/interview/20210913/1032244119.html
- 09. 13.
Ha Oroszország katonai segítséget kezdene nyújtani a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságnak, akkor ezzel megszűnne a tárgyalási folyamat résztvevője lenni. És akkor egészen más irányban alakulnának az ukrajnai események, az ország délkeleti részén zajló konfliktus – vélekedik Alekszej Leonov, az „Arszenál Otyecsesztva” („A Haza Fegyverarzenálja”) nevű katonai folyóirat főszerkesztője.
Mindezt az Ukraina.ru nevű kiadványnak adott interjújában mondta el.
Korábban Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök kijelentette: abban az értelemben nem lehet Ukrajnát Afganisztánhoz hasonlítani, hogy 5-6-7 nap alatt nem lehet elfoglalni egy olyan, földrajzilag nagy és akkora népességű országot, mint Ukrajna. Mint mondta, 2014-ben az ukránoknak annak ellenére is sikerült megvédeniük államiságukat, hogy „az orosz hadsereggel találták magukat szemben”, az ukrán fegyveres erők pedig nem kaptak semmilyen külső támogatást.
– Alekszej Petrovics, mit gondol: Zelenszkij tényleg komolyan mond ilyesmiket, vagy ez közönséges propaganda?
– Zelenszkij komolyan elhiszi, amit mond. Hiszen ő a szakmájánál fogva színész. És ha nem hinné el, amit mond, akkor nem tudná hitelesen alakítani az országát kormányzó elnök szerepét. (1) Valójában azonban az, amit mond, annak semmi köze a valósághoz. Nincs egyetlen bizonyíték sem arra, hogy a Donbasszban orosz csapatok lettek volna, hogy ott azok valamit ténykednének. Ahogy nem volt elődjének, Porosenkónak sem (2) Még az amerikai felderítő gépek sem rögzítették egyetlen orosz katona jelenlétét sem a Donyecki (DNR) és Luganszki (LNR) Népköztársaság területén. Mindez a fantázia szüleménye.
Zelenszkij arra hív fel, hogy Ukrajnát ne hasonlítsák Afganisztánhoz. Ezek azonban eleve összeegyeztethetetlen állítások. Ukrajna kapott 2-5 milliárd dollárt azért, hogy lemondjon szuverenitásáról. Az Egyesült Államok Afganisztánba viszont több mint 2 trillió dollárt fektettek. Az amerikaiak hivatalosan is közép-ázsiai partnerüknek és szövetségesüknek nevezték Afganisztánt – míg Ukrajnát különböző titulusokkal illetik.
Ennek ellenére az USA kivonult Afganisztánból, ahol most óriási gondok vannak. Mit lehet akkor mondani Ukrajnáról, amelyik távolról sem olyan fontos ország, mint ahogy azt Zelenszkij gondolja. Egyelőre mindenki válasz nélkül hagyja Zelenszkij felszólításait, hogy fogadják be Ukrajnát a NATO-ba. Lévén hogy mindenki számára világos: ezzel közvetlen összeütközésbe kerülnének Oroszországgal. Ukrajnával egy olyan területként számolnak, ahonnan majd diverziókat fognak végrehajtani.
A RAND Corporation még 2018-ban elvégzett egy kutatást arról, hogy miként lehet befolyást gyakorolni Oroszországra. Ebben Ukrajnát olyan területként minősítette, ahonnan maximálisan nyugtalanítani lehet Oroszországot. Anélkül azonban, hogy a helyzetet a nyílt katonai összecsapásokig fokoznák – minthogy az orosz hadsereg abban az esetben egyszerűen lesöpri a pályáról azt, amit „ukrán hadseregnek” szoktak nevezni. A lakosság nagy része pedig az orosz hadsereget támogatná.
Propaganda gyanánt Zelenszkij előhozakodhat bármilyen olyan radikális cselekménnyel, amelyek valamelyest is egybeesnének a realitásokkal.
– Az világos tehát, hogy a Donbasszban nincsenek semmiféle orosz csapatok. Akkor miben fejeződik ki az Oroszország által a DNR és az LNR erőinek nyújtott segítség?
– Mindenekelőtt humanitárius segítségnyújtással. Rendszeresen küldünk oda humanitárius segélykonvojokat. Mivel Ukrajna közlekedési és egyéb szempontból is lezárja ezt a térséget. Ami miatt Ukrajnából lehetetlen beszerezni bizonyos árufajtákat (például gyógyszereket). Így hát segítjük őket. Például vittünk a koronavírus elleni oltóanyagokat.
Ukrajnának viszont esze ágában sem volt oda bármit is vinni. Ők általában véve is úgy gondolkodnak, hogy ott nincsenek is ukrán állampolgárok. Ott mind szakadárok élnek. Én úgy gondolom, pont azért kért rengeteg ember orosz útlevelet, mert a tényleges segítség Oroszországból, és nem Ukrajnából érkezik.
– Ukrajna egyenrangú félként harcol a Donbasszban. De képes-e ellenállni Lengyelországgal, vagy Romániával szemben – amelyeknek valóban vannak területi igényeik vele szemben?
– Propaganda célokból Ukrajna gyakran beszél arról, hogy neki olyan erős hadserege van, hogy a NATO-ban megijedtek tőle, és inkább nem vették föl. De ha a NATO hirtelen úgy döntene, hogy elfoglalja Ukrajna területét, az ország akkor nem tudna mit szembeszegezni. Románia és Magyarország (3) is a NATO tagja. Ha hirtelen hadműveletek kezdődnének, akkor az ukrán államiság végéről beszélhetnénk, mivel Ukrajnának nincsenek szövetségesei. Ha a NATO harcba szállna velük, akkor ugyan kihez mennének panaszra? Tiszta sor, hogy akkor vereség vár majd rájuk. Mivel ahhoz, hogy hadba indulhassanak, ahhoz egy fejlett hadiipari komplexumra lenne szükség. Ilyen pedig Ukrajnában gyakorlatilag egyáltalán nincs.
Egész katonai erejük az Egyesült Államokból és egyes európai országokból érkező katonai segítségnyújtásra épül. Ha megszűnik ez a katonai segítségnyújtás, akkor az ukrán hadseregnek is vége.
– Mire számít akkor Zelenszkij, amikor arról beszél, hogy Oroszországgal lehetséges egy nagy háború?
– Ezzel Zelenszkij újra napirendre tűzi annak a kérdését, hogy ők a Nyugat és Oroszország közötti szembenállás élvonalában vannak. És ezért ha Ukrajna nem kap támogatást, akkor kezdetét veszi egy nagy háború. Mivelhogy ők csak üggyel-bajjal képesek visszatartani az agresszív Oroszországtól a nagyszabású hadműveletektől.
Megjegyzések:
(1) Mielőtt Donald Trump akkori amerikai elnök, a 2019-es ukrajnai elnökválasztás egyik jelöltjének fölfedezte Vlagyimir Zelenszkijt – televíziós szappanoperák szerzőjét, rendezőjét és főszereplőjét – annak nagy sikerű, „A nép szolgája” c. szappanoperájának főszereplőjeként egy Goloborogyko nevű középiskolai történelemtanárt alakított. Akiből váratlanul Ukrajna elnöke lett. És aki azzal az elszánással indult leendő új munkahelyére, hogy no, majd ő most rendet teremt. Véget vet a korrupciónak, az oligarchák fosztogatásainak, a hivatalnokok lopásainak, önkényeskedésének. A Krivoj Rog-i orosz zsidó család fia (akinek nagyapja vöröskatona volt a Nagy Honvédő Háborúban) – aki utólag tanult meg ukránul, és amit kívülálló számára is szembetűnő nehézkességgel beszél – Goloborogyko tanárként robbant be a politikai életbe. (Frissen alakított pártjának is „a Nép Szolgája” nevet adta.) Rendet, békét, az elődje által megtaposott orosz nyelv jogainak helyreállítását ígérve, 73 százalék szavazattal, elsöprő fölénnyel nyerte meg az elnökválasztást – igazi hollywoodi sikertörténet a valós életben. Aztán mindennek pont az ellenkezőjét téve is, a kívülálló határozott benyomása volt: talán MÉG MOST SEM TUDJA MEGKÜLÖNBÖZTETNI EGYKORI SZÍNPADI SZEREPÉT MOSTANI, VALÓS SZEREPÉTŐL.
(2) Főleg Porosenkó idején volt sűrű gyakorlat, hogy a politikai okokból letartóztatottakból, hadifoglyokból kínvallatásokkal igyekeztek olyan beismeréseket tenni, hogy ők valójában orosz ügynökök, diverzánsok – vagy az Ukrajnába benyomult hivatásos orosz hadsereg katonái, tisztjei. (Az utóbbi célból ukrán diverzánsok gyakran portyáztak a néphadseregek állásaiban, hogy onnan kivallatandó foglyoknak harcosokat raboljanak el.)
(3) A katonai szakértő nem tudni, hogy a neki föltett kérdésben említett Lengyelország helyett miért Magyarországot hozza szóba. Mint katonai szakértőnek, tudnia kellene a NATO és Magyarország közötti feszült viszonyról. Aminek folytán az észak-atlanti szervezet nemhogy nem tűrne el egy magyar fegyveres akciót Ukrajna ellen – de még örülhetünk, ha adott esetben nem támadnak hátba minket.