Szerdán Magyarországra látogat hét európai parlamenti képviselő, hazánkban töltve három napot. A LIBE-bizottság delegációjának hivatalos célja az, hogy „tájékozódjanak a helyi viszonyokról”, illetve megbizonyosodjanak arról, változott-e valamit a magyar jogállamiság helyzete a három éve velünk szemben megindított 7-es cikk szerinti eljárás kezdete óta. Ha azonban a szemünket kicsit tágabbra nyitva eltekintünk a brüsszeli narratívától, könnyen rájöhetünk, hogy a látogatás célja talán egészen más lehet: a progresszív nézetek ránk erőltetése – ahogy ez 2015 óta hatványozottan érződik az unióban –, és a jövő évi választások befolyásolása, nem véletlenül találkoznak az összes ellenzéki párt vezetőjével. A LIBE-bizottság látogatásának körülményeivel foglalkozott szerdán közzétett videójában Hidvéghi Balázs, a Fidesz EP-képviselője is.
Minden azzal kezdődött, hogy Magyarország nem akarta beengedni az illegális bevándorlókat. Azóta fokoztuk: az LMBTQ-propagandával szemben sem alkalmazzuk a Willkommenskulturt. 2016-ban népszavazást tartottunk a migránsok szétosztásáról, és bár a kvótareferendum érvénytelen volt, beszédes adat, hogy 3 282 723 ember, az érvényesen voksolók 98,33 százaléka nemmel szavazott. A referendum így kvázi véleménynyilvánító népszavazásnak minősült, a magyarok mégis egyértelműen kijelölték a kormány számára, milyen irányt kell képviselnie a migráció terén Brüsszelben és a hazai jogalkotás során.
HAT ÉVE TART A BRÜSSZELI ÖSSZTŰZ
Az uniós bürokraták és az Európai Parlament baloldali többsége nem volt hajlandó elfogadni a választók véleményét, és hat éve tartják össztűz alatt hazánkat. Végül már nem volt mihez nyúlniuk, de persze, ahogyan a nagy Sztálin elvtárs is mondta 1943-ben, „Magyarországot példásan meg kell büntetni”, így nem maradt más, mint 2018 szeptemberében elővenni ultima ratióként a 7-es cikk szerinti eljárást. Ezt akkor indítják meg, ha egy tagállam – egyesek megdönthető vélelme alapján –nem tesz eleget az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglalt alapelveknek, tehát deficit mutatkozik a demokrácia, a jogállamiság, az egyenlőség, a szabadság vagy az emberi jogok tiszteletben tartása terén.
Ezt az eljárást hazánkkal szemben az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi (LIBE) Bizottsága kezdeményezte, élén Judith Sargentinivel, akinek a helyét a 2019-es EP-választás után Gwendoline Delbos-Corfield, francia zöldpárti képviselő vette át, és azóta is szorgosan vegzálják Magyarországot különböző jogállamisági és alapvető jogokkal kapcsolatos vádakkal. És vajon ki vezeti a mai napon hozzánk érkező delegációt? Igen, természetesen Delbos-Corfield, az előítélet-mentesség és a független-objektivitás jegyében.
A LIBE-bizottság delegációja látogatásának deklarált célja, hogy „tájékozódjanak a helyi viszonyokról”, illetve megbizonyosodjanak arról, változott-e valamit a magyar jogállamiság helyzete a három éve velünk szemben megindított 7-es cikk szerinti eljárás kezdete óta. A valóság azonban az, hogy pontosan tudják: a magyar demokráciával semmi baj nincs – azt leszámítva, amikor a szocialisták szavazókat fuvaroznak az előválasztásukra, Jakab Péter emberei járókelőket tepernek le, vagy Gyurcsány földönfutóvá tétellel fenyeget –, és ennek megfelelően nem is fogunk változtatni semmin.
ELŐRE MEGÍRT VÉGEREDMÉNY
A delegáció háromnapos magyarországi turnéja a 2022-es országgyűlési választások közeledtével erősen valószínűsíthető, hogy a jogállamiság érvényre juttatása helyett az európai baloldal kampánycéljait szolgálja.
A „tényfeltáró látogatás” során kiemelt témák lesznek az LMBTQ-jogok, a migrációs- és a menekültkérdés, a zsidók és a romák helyzete, a hajléktalanok jogai, a civil szféra működése, valamint a médiaszabadság érvényesülése.
Tekintve, hogy az első két témában ideológiai különbség van köztünk, az utóbbiak terén pedig megmásíthatatlan a prekoncepciójuk, szinte biztosan állíthatjuk, hogy a bizottság kiküldött tagjai arra az előre megírt és valótlan megállapításra jutnak, hogy hazánkban megszűnt a demokrácia, az alapvető jogok érvényesülése pedig csak nyomokban észrevehető. Ez alapot adna a globalista baloldal európai uniós élharcosainak a még intenzívebb támadásokra és nyomásgyakorlása, amivel Magyarország megbüntetését kívánják elérni a Tanácsnál és a Bizottságnál. Így tehát azt mondhatjuk, hogy a delegáció idejövetele a jövő évi választásokba való európai baloldali intervenció egyik első állomása. Még szerencse, hogy az Európai Parlament 2019. október 10-én elfogadott egy állásfoglalást a választásokba való külföldi beavatkozásról, valamint a nemzeti és európai demokratikus folyamatokban megjelenő dezinformációról, amelynek 3. pontjában leírják, hogy az EP
ismételten kijelenti, hogy a választásokba való külföldi beavatkozás aláássa az emberek azon jogát, hogy közvetlenül, vagy szabadon választott képviselőiken keresztül az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzítettek szerint beleszóljanak országuk kormányzásába, és amikor ezt egy másik állam teszi, az akkor is sérti a nemzetközi jogot, ha az nem fegyveres erővel, illetve a területi integritás vagy a politikai függetlenség fenyegetésével történik.
Hogy miért vetődhet fel joggal az európai uniós baloldal beavatkozása a választásokba, és miért gondoljuk, hogy ez a látogatás, illetve az azt követően publikálandó – már nyilván előre megírt – jelentés csak a Brüsszel által folytatott politikai boszorkányüldözés része? Elég megnézni, kik a delegáció tagjai, valamint, hogy milyen programjaik lesznek és kikkel találkoznak mától péntekkel bezáróan.
TÖBBSÉGBEN AZ ELLENSÉGEK
A küldöttség hét képviselőből áll – a tanácsadók és az adminisztratív személyzet mellett –, akikből öten a magyar kormánnyal ellenséges és kritikus hangnemben, a baloldal narratíváját reprezentálva fognak részt venni a látogatáson, és csak két politikustól, az Európai Konzervatívok és Reformerek, valamint az Identitás és Demokrácia képviselőitől várható hazánkkal szimpatizáló és konstruktív hozzáállás.
A DELEGÁCIÓ VEZETŐJE
- Gwendoline Delbos-Corfield(alelnök, Zöldek) a gyermekvédelmi törvény kapcsán hazánk uniós szavazati jogának felfüggesztését kérte, néhány hete pedig azt követelte a LIBE bizottsági ülésén, hogy a helyreállítási alapból érkező EU-s pénzek elköltésére vonatkozó helyreállítási tervet a jóváhagyás előtt Magyarország esetében százszor jobban vizsgálják, mint más tagállamoknál. Az alelnök asszony pártja javaslatai között szerepel a migránsok szétosztása is.
EGY KÖVET FÚJ A DELEGÁCIÓ VEZETŐJÉVEL
Malin Björk,Svédország első nyíltan leszbikus EP-képviselője, A Baloldal nevű szélsőbaloldali frakció tagja. Természetesen ő sem maradhatott ki a hazánkba érkező küldöttségből, hiszen, habár a LIBE-nek csak póttagja, tagja az Európai Parlament LMBTIQ-munkacsoportjának – bizony, ilyen is van… –, a Soros György nevével összeforrt Open Society Foundation rendezvényein rendszeresen részt vesz, erősen migrációpárti, ő javasolta, hogy az EU-ban évente nagyjából kétszáznegyvenezer migránst kéne szétosztani, valamint felszólalásaiban ismétlődő jelleggel támadja Lengyelországot és Magyarországot, így „nyilván” ő az egyik legalkalmasabb ember az Unióban, hogy elkészítsen hazánkról egy újabb, vitriolos, a valóságtól teljesen független, objektíve propaganda jellegű jelentést a jogállamisággal összefüggésben.
Érdemes említést tenni a delegáció tagjai közül a szintén migrációpárti, osztrák
- Bettina Vollath-ról, a Szocialisták és Demokraták képviselőcsoportjának EP-képviselőjéről, aki Magyarországot független bíróságok és sajtószabadság nélküli látszatdemokráciának nevezte egy európai parlamenti felszólalásában. A gyermekvédelmi és a felsőoktatási törvényünkkel kapcsolatban is fellépést követelt a huszonhét tagú szupranacionális szervtől, utóbbival kapcsolatban javasolva, hogy ne csak a bíróságokra hagyatkozzanak, hanem „politikailag oldják meg az ügyet”. Véleménye szerint nálunk korlátozzák a nők jogait, bízunk benne, hogy látogatásával legalább ezen elmés gondolatának búcsút int.
Az imént felsoroltakhoz csatlakozik még a hazánkba látogatók közül, ideológiai szinoptikusként, Isabel Wiseler-Lima, aki a magyar jogállamiság témaköréért felel az Európai Néppártban, annak balliberális szárnyához tartozva. Bevándorláspárti álláspontot képvisel, és mily meglepő: támadta a gyermekvédelmi törvényünket. Egészen furcsa, hogy milyen sokan nem értenek egyet a kiskorúak megfelelő testi és szellemi fejlődését biztosító jogszabályokkal.
NA, ÉS DONÁTH
És végül, de nem utolsó sorban, a magyarellenes delegációhoz csatlakozik még Donáth Anna, a Renew Europe (Megújuló Európa) frakciójának tagja, belevaló hazafi, aki szerint „büszke szlovák lehet minden felvidéki magyar”, aki magyar(országi) politikusként 2019 novemberében egy szlovák pártnak, a Progresszív Szlovákiának kampányolt, és aki azon fáradozik az EP-ben, hogy hazánkat minél többször, minél nagyobb összegre büntessék, és ezáltal a lehető legkevesebb pénz jusson a honfitársainknak. Donáth Anna egyébként egy román képviselő helyett „ugrik be”, de azok után, hogy Fekete-Győr András visszatérő kampánytárs a román pártok oldalán, nem biztos, hogy ez a személyi csere szignifikáns tartalmi változást is jelent a delegáció összetételében.
A felsorolt európai politikusok személye önmagában nyilvánvalóan nem jelent beavatkozást a választásokba. Az viszont, hogy ezen magyarellenes brüsszeliták pont most jelennek meg hazánkban, ráadásul több időt szánnak Budapest főpolgármesterére, mint az igazságügyi miniszterre, vagy a belügyminiszterre, találkoznak az összes sorosista szervezettel – Amnesty International, Helsinki Bizottság, Transparency International, Menedék Migránsokat Segítő Egyesület –, illetve az összes jelentősebb ellenzéki párt vezetőjével. A „jelentős” szó használatáért az LMP és a Párbeszéd esetében utólag is elnézést kérek.
HIBA HIBA HÁTÁN
Valószínűleg Nyugat-Európában is látják a magyar belpolitikát nyomon követők, hogy a baloldal sorra követ el nagyobbnál nagyobb hibákat. A pandémia kapcsán egyszer abszolút lezárásokat, majd három hét múlva teljes nyitást követelnek. Kilencven napra adnának felhatalmazást, majd amikor a kormány azt hamarabb visszaadja, diktatúrát kiáltanak. Egyikük rendre hazudik a nyelvtudásáról és az oktatási tevékenységéről, a másik mindenről reggel, éjjel meg este, a harmadik mindenkit (is) börtönbe zárna, a negyediknek pedig van egy minden kérdésre betárazott, jól bevált válasza: „nem tudom”.
Nos, egy ilyen erős merítéssel nehéz lesz kormányt váltani – ezt a momentumosokon kívül talán mindenki érzi bel- és külföldön egyaránt. Brüsszelben pedig olyan államokat akarnak, amelyek nem ragaszkodnak foggal-körömmel a szuverenitásukhoz, hanem követik a központi narratívát, és bármikor könnyedén utasíthatók. Ehhez mindenek előtt utasítható politikusokra van szükség, akikkel nem kell ideológiai vitákra számítani. Bár biztosan nem tudhatjuk, az esélye fennáll, hogy a ma érkező delegáció és a később általuk publikálásra kerülő, de talán már hetekkel ezelőtt megfogalmazott jelentés ezeknek a politikai „aktoroknak” készül megágyazni.