https://donbasstoday.ru/zahvachennogo-oficzera-sczkk-lnr-pytayut-v-sbu/
Mottó: “AZ SZBU KÉMELHÁRÍTÁSA KIHOZOTT AZ UN. “DNR”-BŐL EGY FEGYVEREST, AKI INFORMÁCIÓKKAL SZOLGÁLT AZ UKRAJNÁBAN FOLYÓ OROSZ AGRESSZIÓRÓL”
* * *
(1) Amit ma Ukrajnában nyomozásnak, igazságszolgáltatásnak nevezett, annak a lényege igazából az: A VÁDAT, AZ ERRE ÉPÜLŐ ÍTÉLETET MÁR ELŐRE ELKÉSZÍTIK. A „nyomozás”, a foglyok/letartóztatottak kihallgatása, majd „ nemzeti számonkérő szék” „bírósági pernek” nevezett gyülekezete arra irányul, hogy A VÁDLOTT VALLOMÁSA ALÁTÁMASSZA A VÁDLÓ FÉL ELŐRE ÖSSZEÁLLÍTOTT VÁDJAIT. UKRAJNÁBAN – legalábbis politikai természetű ügyekben – MA KIZÁRÓLAG KOHOLT VÁDAKRA ÉPÜLŐ KONCEPCIÓS PEREK ZAJLANAK. E „pereknek” nemcsak hogy nem célja a tényleges igazság kiderítése, de, éppen ellenkezőleg: az ilyen „perek” AZ IGAZSÁG ELLEPLEZÉSÉT SZOLGÁLJÁK. Koszjak „bűneiről” is már bizonyosan „csinos kis listát” állítottak össze.
Ha eljut a dolog addig, hogy az elrabolt Koszjakot „bíróság” elé citálják – ha például Oroszország nem lép fel teljes határozottsággal elhurcolt állampolgárának az azonnali szabadon engedéséért – akkor akár az összehordott vádak akár csak egyikének is (például a 2010-ben általa állítólag elkövetett gyilkosság) alapján, törvényesnek látszó perbe fogják. A koholt gyilkosság ügyével összefüggő kihallgatások már önmagukban is alkalmat adnak a fogoly megfélemlítésére, lelki gyötrésére – mert, természetesen, nem csak a koholt gyilkossági üggyel kapcsolatban fogják faggatni, hanem a „vádpontok” alapján is. Megfenyegethetik, hogy kínvallatások, igen hosszú börtönévek várnak rá, ha nem „működik együtt”. Hátha, esetleg már ez is elég lesz ahhoz, hogy az áldozat megtegye az elrablói által tőle elvárt vallomást.
Az a tény, hogy az áldozat feleségét egy „ügyvéd” hívta fel, jelzi: 1. lesz egy elsődleges, szabályosnak látszó tárgyalás 2. óvadékért szabadon engedhetik. A szándék itt persze nemcsak a több havi ukrajnai fizetésnek megfelelő pénz, váltságdíjnak is tekinthető összeg kicsikarása az ártatlan áldozat családjából. Hanem az is, hogy a férjéért aggódó asszonyt arra bírni, hogy férjét rávegye elfogói akaratának teljesítésére.
Ha a luganszki alezredes nem enged, akkor „ítéletének” kihirdetése után, immár mint elítéltet, átszállítják egy titkos börtönbe, ahol aztán, szemtanúk nélkül, belátásuk szerint addig és úgy vallathatják, kínozhatják, injekciózhatják míg meg nem törik – vagy netán szellemi nyomorékká, és így „használhatatlanná” válik a bele kényszerített tudatmódosítóktól, vagy éppen belepusztul a kínvallatásokba.
(2) A videó felvétel nyilván rögtön az után készült, hogy az elrabolt tisztet meghozták az SZBU szeverodonyecki központjába. Kihallgatása éppen hogy megkezdődhetett, Koszjak itt éppen a kezdő kérdésre, válaszolva szabatosan elmondja, hogy ki ő, és az ukrán hadsereg katonái „vették őrizetbe”. Ruházata tiszta. Arca elmosódottan látható. (Az SZBU videó felvételein, általában is, az elfogottak arca valamiért mindig homályos, fényképfelvételein pedig eltakart. Ahogy nálunk is, a BŰNÖZŐK arcát eltakarják.) Az elmosódott felvételen is azonban az áldozat arca teljesen épnek tűnik, a ruha tiszta rajta és a haja meg is van fésülve. Láthatón FELKÉSZÍTETTÉK – az SZBU korábbi fényképén az általuk frissen elfogott, és egy, az elszállításáig mély veremben őrzött tiszt arcán a foglyul ejtésekor és megkötözésekor elszenvedett bántalmazások (az orrát ért, egy vagy több ökölcsapás, ennek nyomán kifolyt és megszáradt vér) nyomai láthatók, haja akkor zilált, és egyenruhája is, földre teperésekor, az ukrán állásokba vonszolásakor beszennyeződhetett.
Az, hogy a kihallgatás legelején készült felvételen egy jól fésült embert látunk sértetlen arccal, tiszta ruhában, még nem jelenti azt, hogy rögtön a felvétel után, a foglyot nem kezdik el, akár rögtön, ott helyben ütni-verni. És mivel láthatóan nem kész „együttműködni” fogvatartóival, nem hurcolják, rövid időn belül egy kínzókamrába, ahol vallatása majd folytatódik. Az SZBU szeverodonyecki igazgatósága megyei központnak számít, ahol nyilván minden szükséges eszköz rendelkezésre áll (börtönök, kihallgató szobák és kínzókamrák).
(3) Ugyanaz az ukrán hadsereg mely minden további nélkül ágyúzza nemcsak a Donbassz néphadseregeinek állásait, de békés lakosságát, annak otthonait, civil infrastruktúráját; amely drónjait már nem csupán felderítésre, a tüzérségi tűz korrigálására használja fel (a néhai Zaharcsenkó donyecki elnök egyszer egy lakossági fórumon történt tetemre híváskor olvasta az EBESZ misszió vezetőjének a fejére: ők maguk is, és akkor is segítettek az ukrán tüzérség ágyútüzének korrekciójakor, amikor a célpont éppenséggel egy lakóház volt.)
Nos, ugyanez az ukrán hadsereg, az általa most elhurcolt, voltaképpen közel diplomata jogállású katonatisztnek bűnéül felrója, hogy mobiljára felvette, amit „donyecki katonák az ukrán hadsereg állásait lövik”. Túl azon, hogy a szóban forgó felvétel egy lőgyakorlaton készült… No, és mi van, ha tényleg annak a hadseregnek az állásait lőtték, amely fegyver- és tűzszünetek idején sem átall még polgári célpontokat sem lőni? Mintha olyan szokatlan lenne, hogy egy háborúban a szembenálló felek egymás állásait lövik! Hogy harc közben lelőni, megölni az ellenfél KATONÁJÁT sohasem számított gyilkosságnak. (Megjegyzés: nem úgy mint ezek a luganszki harcosok, akikre álmukban rontottak rá ukrán diverzánsok, és kegyetlenül gyilkoló fegyverből szétlőtték a koponyájukat.)
Volt azonban már arra is példa, hogy az ukrán néphadseregek főtisztjei, parancsnoki állományához tartozó személyek ellen adtak ki nemzetközi körözést, gyilkosság címén. És bármennyire is döbbenetes, de már előfordult, hogy a Donbassz néphadseregeinek, családjukkal az üldöztetések elől Oroszországba menekülő, vagy ott gyógykezelésen átesett harcosait, ilyen elfogató parancs alapján, többnyire valamilyen idegenrendészeti vétség címén őrizetbe vették és Ukrajnának kiadták. Szinte az utolsó pillanatban sikerült megmenteni ettől a sorstól a donyecki néphadsereg egyik ismert és népszerű egységparancsnokát. Az ő esetében is, minden különösebb utánjárás nélkül, az orosz hatóság tudomásul vette, hogy a harcokban megölt ukrán katonákkal az egységparancsnok gyilkosságokat követett el. És miután Oroszország mindmáig nem hajlandó elismerni a Donbassz népköztársaságait, így azok lakosai, harcosai, a formális jog alapján, még mindig ukrán állampolgároknak számítanak, akikkel szemben az ukrán törvényeknek megfelelően lehet eljárni. (Kivéve, mondjuk, azt a 700 ezret a négymillióból, aki már megkapta orosz állampolgárságát.) Egy rosztovi bíróság pedig elutasította annak a donyecki egységparancsnoknak (jobbról) a kérelmét, amit az orosz állampolgárság elnyerésére nyújtott be. Az indok: elárulta Ukrajnát (!!!).)
Náci-Ukrajna felfogása szerint azonban HARC KÖZBEN LŐNI, MEGÖLNI EGY KATONÁJUKAT ugyanolyan halálos vétek, büntetendő cselekmény, mintha ezt egy ukrán civillel cselekednék. Az SZBU hosszú évekig vadászott, például, Gyenyisz Haritonov orosz önkéntesre, aki 2014 júniusában, a luganszki repülőtérért vívott harcok idején, pontos célzással lelőtt egy ukrán KATONAI SZÁLLÍTÓGÉPET, fedélzetén negyven ukrán deszantos katonával. (Ennek hírét az ukrán propaganda Európába is eljuttatta, ahol erre akkora sivalkodás és jajveszékelés támadt, mintha azok a beste oroszbarát szakadárok egy polgári utasszállítót lőttek volna le.) 2020 vége felé aztán rátaláltak, egy általuk e célból fölbérelt banda pedig a Volga két partján elterülő Asztrahany megyei szülőfalujából elrabolta, és az ukrán határra vitte, onnan pár száz méterre tette le az erős nyugtató injekciókkal elkábított embert. Az ott lesben álló ukrán ügynököknek már csak át kellett volna húzniuk őt a határvonalon. A készülő akciót azonban szerencsére észrevették és meghiúsították orosz határőrök. Haritonov utóbb elmondta: tisztában van azzal, hogy ukrajnai fogságában kínzások, injekciózás várt volna rá. És a luganszki incidens mellett ráhúzták volna a vizes lepedőt az adott eset után egy hónappal később lelőtt maláj utasszállító ügyében is.
(4) A kijevi rezsimhez közel álló Telegram-csatorna
(5) A kijevi rezsim szóhasználatában „őrizetbe vételnek” számít az is, ha a célszemélyt Ukrajna mostani, de-facto határain kívülről, sőt sosem volt ukrán területekről (például Oroszországból) rabolják el, hurcolják Ukrajnába. Ha nagyon dicsekvős kedvükben vannak, akkor még hozzáteszik: „sikerült kihozni”
