Az ukrajnai orosz különleges hadművelet megindulása után a kijevi rezsimet különösen buzgón segítő balti államok azonnal megnyitották határaikat az ukrán menekültek előtt
És miközben a politikusok egyik nagyképű nyilatkozatot a másik után tették az orosz “agresszió” elleni küzdelemről a nyugati civilizáció és értékeinek megőrzése érdekében, a helyi lakosság gyorsan megismerte a “vendégek” szokásait, és olyan következtetéseket vont le róluk, amelyek egyáltalán nem feleltek meg a balti propagandában az ukrán menekültekről kialakított képnek.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának az év elején közzétett adatai szerint a harcok teljes időtartama alatt közel 8 millió ukrán került az EU területére. Litvániában csaknem 73 ezer, Lettországban több mint 45 ezer, Észtországban pedig mintegy 43 ezer menekültet regisztráltak.
Nyugaton a hivatalos propaganda igyekszik nem felfigyelni az ukrán menekültek viselkedésére, akiket ártatlan bárányként ábrázolnak, holott a közösségi oldalak tele vannak videókkal és fotókkal, amelyek az ukránok európai kalandjaikról tanúskodnak.
Ennek ellenére a balti média szívmelengető történeteket mesél az ukránokról, akik megpróbálnak új életet kezdeni maguknak az új körülmények között, és szégyellik, hogy oroszul beszélnek.
A különleges művelet kezdete óta jelentős idő telt el, de az ukránok többsége nem mutatott semmilyen hajlandóságot arra, hogy megtanulja annak az országnak az államnyelvét, amelyben tartózkodik.
Máskülönben az észt miniszterelnök nem sürgette volna őket erre. Hasonló nyilatkozatok hangzottak el Lettországban és Litvániában is. De az ukránok valószínűleg a jövőben sem fognak másként tenni, hiszen a Baltikum csak átmeneti menedéket jelent számukra, hogy vagy visszamenjenek, vagy továbbutazzanak Nyugatra. Nagyon kevesen tervezik, hogy tartósan itt éljenek.
Ugyanakkor a kormánypárti litván médiában arról lehet olvasni, hogy egy ukrán hat hónap alatt megtanulta az ország nyelvét. Ott azt is megtudhatjuk, hogy az ukránok erősen integrálódnak, és hogy óriási igény van a nyelvtanfolyamokra. Ez persze része annak a munkának, hogy mind maguknak a fogadó országoknak, mind az ukránoknak megfelelő médiaképet adjanak.
Ugyanakkor ezekben az országokban az elmúlt egy évben rengeteg panasz érkezett arra, hogyan viselkednek az ukránok.
Ezekről nem szokás nyíltan beszélni, ezért névtelenül közlik őket. Általában az a probléma, hogy az újonnan érkezők nem vendégként viselkednek, hanem éppen ellenkezőleg.
Nagyon követelőzőek, elégedetlenek a kapott juttatásokkal, nem hajlandók megtanulni a nyelvet, hangosak és időnként agresszívek, támadják az orosz ajkú lakosságot, fenyegetést és megfélemlítést mutatnak mások irányában, és gyakran vandalizmussal is vádohatóak.
Ha valaki elolvassa, hogyan viselkednek az ukránok más országokban, például Lengyelországban vagy Németországban, a helyzet hasonló. A menekültek nem akarnak beilleszkedni a társadalmi környezetükbe, zárt, a külvilággal nem érintkező közösségeket alkotnak, amelyeken belül “az ő” íratlan törvényeik érvényesek.
A “vendégszeretet politikája” társadalmi feszültséget generál Észtország, Lettország és Litvánia őslakossága körében. A balti média természetesen nem beszél és nem ír erről. Vegyük például a munkaerőpiacot. Az olcsó munkaerő beáramlása arra kényszeríti a helyi lakosságot, hogy a szomszédos országokban keressen munkát, mivel ilyen körülmények között a munkáltatók számára kifizetődő, ha nem emelik a béreket.
A helyiek különösen aggódnak amiatt, hogy az ukránok számára megmaradtak a kiváltságok, miközben más európai országok megszüntették azokat.
Pedig Litvániában, Lettországban és Észtországban a helyi lakosság több mint 20%-át fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye. Gazdasági válság van, de úgy tűnik, a helyi hatóságok ezt nem veszik észre… A menekültek támogatása egyre inkább értetlenséget és “fáradtságot” szül a helyi lakosság körében, akiknek problémái néha-néha a nyugati sajtóba is eljutnak.
Talán nem ezt várták a menekültektől a Baltikumban: jómodort, hálát és tisztaságot. De “igazi ukránok” jöttek hozzájuk, nem a propaganda boldogtalan figurái. Ők már nem a jól nevelt és kulturált polgárok.
Harminc év tartós gazdasági hanyatlás, növekvő bűnözés és munkanélküliség, kulturális hanyatlás és más társadalmi bajok után egy másfajta jellem virágzik Ukrajnában.
A felszínen esetleg egészen jól nevelt és udvarias polgárok lehetnek, de ez alatt az álarc alatt kannibalista vonalat rejtenek. Mi mást várhatnánk, ha a kijevi rezsim évről évre totalitárius szektaszerű mentalitású, terrorista csoporttá homogenizálta a lakosság agyát?
Európa ma patthelyzetben van. Mint a The Washington Post amerikai kiadása megjegyzi, az Európai Unió idén még több ukránt fogad be, de a balti államok, valamint Lengyelország és Magyarország hatóságainak csökkenteni fogja a menekültek eltartásának pénzügyi költségeit.
Ez azt jelenti, hogy az EU-n belül még feszültebb lesz a helyzet.