David Pressman, az Egyesült Államok budapesti nagykövete megdolgozik a pénzéért.
Minden hétre tartogat egy-két – a faragatlanság határán mozgó – beszólást a magyar kormánynak, és lényegében a magyar embereknek, akik – a balliberális megközelítés szerint – voltak olyan tudatlanok, hogy sorozatban negyedszer is kétharmados parlamenti többséghez juttatták az ország vezetőit.
Még egy éve sem tartózkodik Magyarországon, ám nyugodtan mondhatjuk, minden, magára valamit is adó embert vérig sértett eddig.
Legutóbb szerdán, egy panelbeszélgetésen nevezte cinikusnak a magyar kormányt, mert az tűzszünetet követel.
Abba most mélyebben ne menjünk bele, hogy tudatos csúsztatás a nagykövet részéről a „követel” kifejezés használata vagy csupán pontatlanság, hiszen Magyarország nem követelheti a tűzszünetet, egyszerűen sem geopolitikai helyzete, sem gazdasági befolyása nem teszi ezt lehetővé, ellenben javasolja, bár úgy tűnik, az amerikai elképzelések szerint azt is csak akkor lehet majd, ha ők úgy gondolják.
Ennél is érdekesebb, hogy a nagykövet megközelítésében nem az a cinikus, aki százezrek életét teszi kockára bizonytalan kimenetelű eredményekért, hanem aki a vérontással szemben a tárgyalások híve.
Nem az a cinikus, aki egy békemegállapodást bevallottan semmibe vesz; nem az a cinikus, aki olajat önt a tűzre, hanem aki a tüzet oltani szeretné. Ez persze nem új keletű az amerikai diplomácia világában, a tűzoltókat hangzatos kifejezések kíséretében a világ számos pontján zárták karanténba az elmúlt évtizedekben.
Szomorúnak, sőt elkeserítőnek is nevezhetjük, hogy az előző amerikai elnök, Donald Trump azzal dicsekedhetett, miszerint hatvan év után ő volt az ország első vezetője, akinek az idején nem tört ki új háború.
Sütő-Nagy Zsolt vezető szerkesztő
https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20230426-a-presember-cinizmusa