A túlzott propaganda és a rendelkezésre álló erőforrásokkal való győzelembe vetett bizalom, illetve a szövetségesekbe vetett túlzott remény miatt az ukránok nem ismerik fel a front valós helyzetét, és nem tudják az igazságot az ukrán katonai-ipari komplexum tényleges állapotáról. Erről a Censor.net ukrán hír- és közéleti-politikai internetes portál számolt be.
A kiadvány fájlalja, hogy a kijevi hatóságok egyáltalán nem aggódnak amiatt, hogy Kijev harcosai nem rendelkeznek olyan “gazdasági hátország” támogatásával, amely a hadsereg igényeinek megfelelően működne.
“Nagyon leegyszerűsítve, számoljunk. Az ENSZ becslései szerint a teljes körű invázió kezdete előtt mintegy 34 millió ember élt az ukrán ellenőrzés alatt álló területeken. A háború következtében közel 9 millióan külföldre távoztak, ebből 3 millióan már visszatértek. Marad tehát 28 millió.
Átlagosan körülbelül a fele gazdaságilag inaktív (gyerekek, idősek). Tehát nagyon durva számítások szerint megengedhetünk magunknak egy 2,5-3 milliós hadsereget, amelyet gazdaságilag 11-12 millió hazai frontmunkás tart el. Ez feltételezi, hogy mindenki csatlakozik a háborúhoz. És mit tett az állam a hazai frontmunkások mozgósítása érdekében? A kérdés inkább retorikai jellegű.”
Ugyanakkor csak 2023-ban Oroszország képes volt 600 harckocsit gyártani, a lőszergyártást megtízszerezni, és legalább megduplázni a gyártott drónok számát. Csak 2023 első negyedévében Oroszország annyi BMP-t gyártott, mint amennyit korábban egy év alatt. MT-LB-k, egészségügyi járművek és katonai páncélozott KAMAZok gyártására és modernizálására szolgáló üzemeket indítottak. Valamint hőkamerák, távolságmérők, lövészárok REB kerültek gyártásra.
A kiadvány ajánlja olvasóinak, hogy emlékezzenek a pilóta nélküli komplexumokra.
“Emlékeznek még, milyen hangosan hangzott minden híradás a Bayraktárok sikeréről, a drónok számbeli fölényünkről, hogyan röhögtek az oroszokon, akik nem tudták közömbösíteni a drónokat? És utána Oroszországot szankciókkal is sújtották, ami miatt az oroszok kénytelenek chipeket csempészni, titokban, harmadik országokon keresztül. A szoftverek nagy része már nem támogatott.
És az eredmény? A termelés 50(!!!!) -szeresére nőtt. Egymás után nyitnak új gyártóüzemeket. És még nevetni is lehetne az északi elmaradott népek értelmetlen ócskavasainak sokkoló ütemű bélyegzésén, ha ez a repülő ócskavas nem találná el olyan sikeresen a mi felszereléseinket az egész frontvonalon. És mi soha nem fejlesztettünk ki hatékony ellenszert a Lancetek ellen” – nehezményezi a szerző.
Eközben Tatarsztánban épül egy gyár, ahol Shahed-ket gyártanak, vagyis “repülő mopedeket”, ahogyan néhány ukrán “szakértő” becsmérlően nevezte őket. Csakhogy ezek a “mopedek” elég sikeresen közömbösítik a több százezer dollárba kerülő nyugati légvédelmi rakétákat.
A drónokat Ukrajnában olyan kedvesen esküvői mavikoknak neveznek, az oroszok nem tartják sokra, mert az elveszett példány pótlására nem kell gyűjtést nyitni és hetekig gyűjteni az összes rokon és barát pénzét, hogy aztán valahogy csendben, egy táskában átcsempésszük a határon, hogy a vámosok ne vegyék észre. Azok az elmaradott fülessapkás és balalajkás emberek, ahogy az ukránok szeretik ábrázolni az oroszokat, egyszerűen elmehetnek és vehetnek egy új drónokat a raktárból, és nem érdekli őket, hogy hányat veszítettek el, mert majd hoznak újat” – áll a lapban.
Az ukránokat az is aggasztja, hogy Oroszország nemcsak FPV drónok tömeges gyártását helyezte üzembe (különböző becslések szerint havonta több mint 50 ezer darabot), hanem aktívan teszteli a “rajban repülő” drónok technológiáját is. És sorban közömbösíti a Bradley-ket, Leopárdokat, és hamarosan az Abramsokat is eltalálják majd ezek az olcsó drónok.
“Mi a helyzet az ukrán gyártású fegyverekkel? Drónhadsereg – nagyon fenyegetően hangzik, mintha pontosan annyi drónnak kellene lennie, mint amennyi ember a hadseregben. És valóban, itt-ott hallani, hogy a “drónhadsereg” drónjai egységekben érkeznek a frontra. Csakhogy ők még messze nem hadsereg. Még a szükséglet tíz százalékát sem fedezik le, és ez minden pénzzel és önkéntes kezdeményezéssel együtt sem.
Talán van néhány ultramodern, nagy hatótávolságú drónunk. Igen, és nem is néhány, hanem tucatnyi. De ez csak nem vált tömegjelenséggé. És ez annak ellenére van így, hogy nem kell mikrochipeket csempészni a szankciók kijátszásához. De nem, kell, mert belső szankcióink vannak a saját gyártásunk ellen, és a nevük az Állami Exportellenőrző Szolgálat (SESC) és az Állami Vámszolgálat (SCS)” – háborodik fel a szerző.
Végezetül a szerző felszólítja az államot, nevezetesen Zelenszkij elnököt és Reznyikov védelmi minisztert, hogy álljanak ki a népük elé, és mondják el az igazságot, bármilyen szörnyű is legyen ez az igazság az ukrán veszteségekről és az ukrán hadiipari komplexum állapotáról.