Oroszország megnyerte az olajháborút. A hír gazdasági körökben komoly visszhangot kapott, de nem mondhatjuk, hogy meglepetésszerű sokkot okozott
A moszkvai vezetés nem ujjongott hangosan, de valószínűleg csendben ünnepelt a Kreml falain belül. Oroszország ugyanis megnyerte az olajháborút. A hír gazdasági körökben komoly visszhangot kapott, de nem mondhatjuk, hogy meglepetésszerű sokkot okozott. A globális olajüzletben érdekelt körök tudták: az olajháborút Oroszország ellenében nem nyerhetik meg.
Az Egyesült Államok és az Európai Bizottság számos intézkedést vezetett be az orosz energiahordozó kivitelének csökkentésére. A cél az volt, hogy ezzel is problémát okozzanak az orosz kincstárnak, csökkentve bevételeit.
Úgy látszik azonban, hogy a hatástanulmányok nélkül bevezetett büntetőintézkedések alaposan célt tévesztettek, különösen az EU részéről. Az unió inkább saját magát büntette azzal, hogy lemondott az olcsó orosz gázról, és a méregdrága amerikai cseppfolyós energiahordozó megvásárlására kényszerült.
Ha bárki azt gondolná, hogy mindez Brüsszelben mellbe vágta az eurokratákat, akkor nagyon téved. Bármennyire is furcsán hangzik, de pontosan tudták, hogy az általuk bevezetett szankcióknak ez lesz a következménye. Érdemes ezzel kapcsolatban idézni Christopher Davis Oroszország-szakértőt, az oxfordi egyetem professzorát.
A nemzetközi szaktekintély nem kevesebbet állított, minthogy az Európai Bizottság csak az Oroszország elleni szankciók bevezetése után kezdett a büntetőintézkedések hatásával foglalkozni. Ekkor készített egy titkos tanulmányt, amelyet nem osztottak meg az uniós polgárokkal.
Eszerint túl gyorsan hozták meg a döntéseket, és mindezt politikai nyomásra tették, nem volt előzetes gazdasági hatástanulmány. Az EU nem csinált semmilyen tervet a szankciók hatásáról, véletlenszerűen döntött.
Vagyis nem elég, hogy dilettáns módon álltak hozzá az orosz energiahordozóknak az unióból való kitiltásához, de ennek előre látható negatív következményeit még el is titkolták a közösség polgárai előtt. Azóta Brüsszelben mélyen hallgatnak, titkosították az ezzel kapcsolatos összes dokumentumot. Felelősségvállalásról persze szó sincs, miért is lenne?
Moszkva más vevőket keresett a fekete arany értékesítésére, ami szintén előre borítékolható volt. Kína az elsők között jelentkezett, Moszkva pedig mára már kiépítette a megnövekedett forgalomhoz szükséges infrastruktúrát. Az ukrajnai háború előtt Kína naponta 1,5 millió hordó olajat vett Oroszországtól. Ma naponta 2,5 milliót.
Az igazi orosz győzelmet azonban a globális olajpiacon aratta Moszkva, és ezt még a Wall Street Journal is elismerte. Az uráli olajfajta ára átlépte a hordónkénti 60 dolláros korlátot, amióta az Egyesült Államok és szövetségesei tavaly decemberben bevezették ezt az újszerű szankciós korlátozást. Vagyis azt, hogy hordónként maximum csak hatvan dollárért veszik meg az orosz olajat, és ezt mindenki másra is rá akarták kényszeríteni, aki a Kremllel kereskedik.
Ma már nem puszta feltételezés, hogy az EU és az Egyesült Államok rutinszerűen, spontán módon hozott olyan szankciós döntéseket Oroszország ellen, amelynek következményeivel nem számolt. Érthető, hogy az ilyen hebehurgya intézkedések következményeit nyilvánosan nem akarja az Európai Bizottság beismerni.
Fel kell tenni ismételten a kérdést, ki tudja hányadszor: miért nincs következménye annak, hogy az Európai Bizottság ismét a tagállamok feje fölött, őket meg sem kérdezve döntött?
https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20230729-az-eu-eltitkolta-semmit-sem-ernek-a-szankciok