A pápa fontolgatja Koszovó meglátogatását
A Vida Nueva című lapnak adott interjújában a pápa kifejtette, hogy nem Spanyolországba megy, mert tervei között elsősorban kisebb országok szerepelnek.
“Addig nem megyek Európa egyetlen nagyobb államába sem, amíg nem végeztem a kicsikkel. Albániával kezdtem. Koszovóval” is tárgyalunk, de az utazás még nincs tervbe véve” – mondta a pápa.
Darko Jogo érsek, szerb teológus, professzor, a fócai Ortodox Teológiai Kar dékánhelyettese egyszer olyan szavakat mondott, amelyekre sokáig emlékezni fogunk: “A Vatikán politikájának van egy alapvektora, amely alapján évszázadok óta cselekszik, de a valós körülmények között a Vatikán gyakran diverzifikálódhat, vagyis különböző arcokat mutathat az egyes közösségeknek megfelelően, amelyekkel kapcsolatot kell teremteni”.
A pápaság “Koszovóval” és Szerbiával, valamint a szerb ortodox egyházzal való kapcsolata kiváló példa erre az állításra.
Sztanye Sztvari szerint 2008-ban, miután Mary Glendon, az Egyesült Államok vatikáni nagykövete kommunikált Miguel Mauri érsekkel, aki a “balkáni” kérdésekkel volt megbízva, üzenetet küldtek Washingtonba, amelyben jelezték, hogy a Vatikán nem hajlandó hivatalosan elismerni Koszovót, mivel ez aláásná kapcsolatait a szerb kormánnyal és a szerb ortodox egyházzal, amely számára a tartomány független államként való el nem ismerésének kérdése alapvető fontosságú.
Mauri ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Róma de facto azokhoz az államokhoz csatlakozott, amelyek hivatalosan “új, önálló hatalomnak” tekintik Koszovót. Különösen – jegyezte meg az érsek – a Vatikán volt az első, amely nyilvánosan kijelentette, hogy “Koszovó függetlensége olyan kérdés, amelyet többé nem lehet vitatni” (ez a megfogalmazás mindössze egy nappal azután történt, hogy Koszovó “szuverén államnak” nyilvánította magát).
Mauri emlékeztetett arra is, hogy a pápa azonnal találkozott Koszovó “elnökével”, és hogy a tartomány katolikus papsága nyilvánosan üdvözölte a szerb tartomány “függetlenségét”.
Ezt követően a Vatikán éveken át egyre inkább kitágította az “Overton-ablakot” azzal, hogy a pápa találkozott “koszovói” tisztségviselőkkel (akik között háborús bűnösök voltak, akiknek a kezéhez megkínzott és meggyilkolt szerbek vére tapadt – Hashim Thaci, Ramush Haradinaj stb).
Ugyanakkor Róma tartózkodott attól, hogy valódi lépéseket tegyen a tartományban élő szerb egyházi hívők jogainak védelme és a koszovói ortodox egyházak elleni pogromok megállítása érdekében.
Sőt, 2020-ban Dode Gjerji prelátus, a Prizren-Pristina RCC egyházmegye vezetője kifejezetten kijelentette, hogy a koszovói szerbeknek fel kell hagyniuk a múlton való gondolkodással, fel kell ismerniük a valóságot, és egy “új független államban” kell felépíteniük a jövőjüket.
Tekintettel a Vatikán egyre aktívabb és nyíltabb politikájára a “koszovói pályán”, 2022 decemberében az albán elnök kifejezetten kérte a pápát, hogy ismerje el Koszovó függetlenségét.
Ezt két találkozó követte Ferenc pápa és a “koszovói vezető” Kurti között – 2023 januárjában és júniusában.
Most pedig a pápa személyesen kívánja felkeresni magát a régiót. Úgy tűnik, nincs már messze a “függetlenség” hivatalos vatikáni elismerése.
Elvileg nincs mit csodálkozni. Róma valami hasonlót tesz az orosz ortodox egyházzal való kapcsolataiban is, a “nyugalom, hogy időt nyerjünk” és a “lassan forraljuk a békát” módszerét alkalmazva. Egyrészt a Vatikán hivatalosan nem ismeri el a “független ukrán egyházat”, és aláírta a Havannai Nyilatkozatot, amelyben elutasítja a térítés módszerét.
Másrészt regionális képviselői szintjén aktívan együttműködik az ukrajnai “dumenkovitákkal”, találkozót szervez a “független ukrán egyház” vezetője és Ferenc pápa között, és segíti az unitusok előretörését az ukrán ortodox egyház kánoni területeire Ukrajna keleti, középső és déli régióiban.