A földgömb két fő szárazföldi tömege között a lehető legrövidebb távolságra elhelyezkedő Északi-sarkvidék militarizálására csoda, hogy eddig nem került sor.
A világ Ukrajnára figyel, de lassan elkezdett megnyílni egy nyersanyagokban hihetetlenül gazdag régió, ahol nem mellesleg fontos kereskedelmi utak is elkezdtek feltárulni – ez az Arktisz, az Északi-sarkvidék. És bármelyik nagyhatalom is győzdelemeskedik itt, brutálisan nagyot nyer.
Ukrajnában háború tombol, de jó eséllyel nem ez, hanem egy egészen másik régió lehet, amely miatt kitörhet adott esetben egy új világháború – írja hosszabb elemzésében a Novara Media, egy független, baloldali alternatív médiaszervezet az Egyesült Királyságban.
Ukrajna és az Északi-sarkvidék
Ha valaki a térképre tekint, észreveheti, hogy Ukrajna és az Északi-sarkvidék nincs éppen egymás szomszédságában, mégis az épp zajló háború kihatással van a sarkvidék politikájára is. Az Északi-sarkkörön belüli nyolc ország – Kanada, Dánia, Izland, Finnország, Norvégia, az Egyesült Államok, Svédország és Oroszország ugyanis 1996-ban létrehoztak egy közös fórumot, a Sarkvidéki Tanácsot, amelyet működése óta először tavaly március elsején felfüggesztettek az Oroszországon kívüli országok tiltakozásként az invázió miatt.
Akkor Oroszország töltötte be a kétéves soros elnöki tisztet, Oroszországot aztán Norvégia váltotta, de amint Anniken Huitfeldt norvég külügyminiszter közleményében kiemelte: egyelőre nem lehetségesek a politikai kapcsolatok Oroszországgal. Emiatt aztán a tanács 130 programjának nagyjából az egyharmada leállt, mivel ezekben Oroszországnak fontos szerep jutott volna.
Az eredeti tagság egyébként kiegészült úgynevezett „sarkvidéki megfigyelő országokkal” is (például Nagy-Britannia és Kína), ám eddig több mint negyedszázadon át tartotta magát ez a sok, jellemzően ellentétes célokkal rendelkező nagyhatalom a tanácsot létrehozó Ottawai Nyilatkozathoz, amely kifejezetten megtiltotta a katonai ügyek megvitatását, és a tanács ennek megfelelően a polgári és tudományos ügyekre összpontosított.
Valami tehát nagyon megváltozott az utóbbi 25 évben, és bár Ukrajna fontos, a világ már ezelőtt is látott inváziót, humanitárius katasztrófát, amely mögött akár valamely, a tanácsban résztvevő hatalom állhatott. De miért ért el éppen most a politika az Északi-sarkvidékig?
A globális felmelegedés egyik következménye, hogy a sarkvidéki jég visszahúzódik, méghozzá egyre gyorsabban: a nyári jégborítottság mára az 1970-es évek szintjének 20 százalékára esett vissza. Ez egy átlagembernek talán nem hangzik túl biztatóan, de a civakodó nagyhatalmak számára három szempontból is hihetetlen lehetőségeket rejt, aminek eredménye az is, hogy az eddigi relatíve békés együttműködés egyre inkább megroppanni látszik, és érezhetően nemhogy elkezdődött, de már javában zajlik is egy versenyfutás.
Vlagyimir Putyin már egy évtizede megfogalmazta: „A legrövidebb út Európa legnagyobb piacai és az ázsiai–csendes-óceáni térség között az Északi-sarkvidéken vezet.”
Tény és való, hogy az utazás a földgömb tetején, mondjuk, Kelet-Ázsiától Európáig jóval rövidebb, mint a jelenlegi Szuezi-csatornán át vezető útvonal: körülbelül 3000 tengeri mérfölddel és 10–15 nappal kell erre kevesebbet szánni.
A megtakarítás értelemszerűen óriási lehet: csak a Kínára vonatkozó becslések szerint 60–120 milliárd dollár forog kockán. Azonban nemcsak megtakarításról van szó, hanem függetlenedéstől az eddigi, jellemzően nyugati ellenőrzésű útvonalaktól. Ezen törekvés része Kínának az Egy övezet, egy út kezdeményezése, amely új vasúti és közúti beruházások kolosszális rendszere, amelyben egyébként Magyarország is érdekelt.
Összességében tehát a helyzet az, ami a Szuezi-csatorna esetén is volt: aki irányítja az útvonalat, az a jelen világgazdaság egyik lényeges artériáját fogja uralni. A verseny is ennek megfelelő hévvel zajlik.
https://www.magyarhirlap.hu/montazs/20230519-hol-torhet-ki-a-harmadik-vilaghaboru