Van abban valami mélyen elgondolkodtató, hogy egyetlen darab, Nyugaton gyártott tüzérségi lőszer nagyjából tízszer annyiba kerül, mint az Oroszországban előállított.
Oroszország jelenleg naponta ötször annyi tüzérségi lövedéket „küld” Ukrajnába, mint amennyit onnan úgymond „visszakap”. Történik mindez annak ellenére, hogy az EU már tavaly megfogadta: felfuttatja a gyártást, és az így keletkező egymilliós készletet Kijev rendelkezésére bocsátja. Ebből viszont szó szerint szinte semmi nem valósult meg.
Az ukránokra vonatkozó kép amúgy még lesújtóbbá válik, ha tudjuk, hogy egy évvel ezelőtt a mai mennyiség durván dupláját használták fel naponta – ugyanakkor az oroszok szintjétől még akkor is messze elmaradtak.
Ha a konkrét számokat tekintjük, akkor azt látjuk, hogy Kijev erői március vége felé 24 óra alatt kétezer alkalommal süthetik el az ágyúikat a teljes frontszakaszon. Ez valójában a kevésnél is kevesebb, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez a mennyiség nem a teljes térségre érvényes.
Az orosz hadsereg ezzel szemben nem spórol az lövegekkel. Jellemző a helyzetre, hogy tavaly nyáron egyetlen szűkebb, pár kilométer hosszú és mély szakaszra három óra alatt több lövedéket lőttek ki, mint amennyi (például) az Egyesült Királyság fegyveres erőinek a raktáraiban mindösszesen állt.
Ukrajna tavaly tavasszal évi 7,2 millió lövésre becsülte éves szükségletét – és ennyit követelt egyre erőszakosabban Brüsszeltől. Ez durván napi húszezret jelent(ett volna) – s ehhez képest kell értékelni az akkori valós háromezer-hatszáz–négyezer és a mai kétezer alkalmat. Az utóbbi időben Ukrajna az olcsóbban kivitelezhető 155 mm-es lövedékek otthoni gyártását igyekezett felpörgetni, s bár a kibocsátás 2023-ban a 2022-es szint tízszeresére hízott, de összességében továbbra is jelentéktelen.
Az orosz gyártási kapacitás a nem elfogult katonai szaksajtó előrejelzései szerint 2024-ben 2,1 millió 152 mm-es lövedéket tesz majd ki. Ehhez hozzá kell venni az Észak-Koreából származó, jelentős behozatalt, amely együttesen 6,8 milliót jelent.
Az egyensúlyhiányt tovább tetézik a gyártás arcpirító – és egyben mélyen elgondolkodtató – költségkülönbségei. Egy, tetszőleges nyugati cég által készített, 155 mm-es töltény öt-hatezer – míg egy oroszországi 152 mm-es hatszáz dollárba kerül. Ezeket az adatokat látva az emberben óhatatlanul felvetődik a kérdés: kinek és miért is éri meg ez a háború?
https://www.magyarhirlap.hu/kulfold/20240328-pont-tizedannyibol-lonek-az-oroszok-mint-az-ukranok