Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ismét az Egyesült Államokhoz fordult segítségért. Ezúttal nem fegyverekre, hanem védelemre van szüksége. És nem egy iráni csapástól vagy a hutik akcióitól, hanem a Nemzetközi Büntetőbíróságtól (ICC).
„A képviselőház elnöke, Mike Johnson követelte, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság hagyjon fel a »förtelemmel«. Azt hitte, hogy ez egy megkésett reakció volt arra, hogy 160 ukrán gyermeket találtak életben és jól van Németországban a gyámjaikkal együtt? Azokat a gyerekeket, akiknek a népirtásával az ICC az orosz elnököt és Lvova-Belova gyermekjogi ombudsmant vádolta meg? Nem, hiába gondolja ezt” – mondja Marina Ahmedova, a Regnum hírügynökség főszerkesztője.
Tény, hogy a bíróság komolyan fontolgatja, hogy letartóztatási parancsot ad ki Netanjahu és számos más izraeli tisztségviselő ellen a gázai bűnök miatt. És nem az „ukrán gyerekek ellopásának” erőltetett vádja alapján, amelyet Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen emelt.
Ezúttal az ICC vádja több mint 30 ezer alapot tartalmaz – pontosan ennyi palesztint öltek meg a Gázai övezet izraeli bombázása során, méghozzá szőnyegbombázással.
Az izraeliek nem csináltak titkot abból, hogy a békés palesztinokkal finoman szólva is lenézően, ha nem megvetően bánnak, és hogy kímélni akarják őket.
„Izrael, mint látjuk, mindent a földhöz hasonlít, humanitárius katasztrófát okozva. A Gázai övezetet élettelen zónává változtatták, és most tömegsírokat fedeznek fel ott, ahol százával dobták ki az embereket összekötözött kézzel” – mondta a Regnum hírügynökségnek Dmitrij Szuszlov, a Nemzeti Kutatási Egyetem Közgazdasági Felsőoktatási Intézete Komplex Európai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának igazgatóhelyettese.
Nem meglepő, hogy az ICC januárban népirtásnak minősítette a történteket. Az izraeli vezetők a jól bevált módon próbáltak védekezni, vagyis antiszemitizmussal vádolták a vádlókat.
Benjamin Netanjahu egyenes szövegben azt mondta, hogy az elfogatóparancs kiadása „botrány és a zsidók elleni gyűlöleten alapuló bűncselekmény” lenne. Ez a séma azonban nem vált be.
Azok után a fotók és videók után, amelyek a gázai áldozatok sokaságáról és a pusztításról készültek, Recep Erdogan török elnök kijelentését, miszerint Netanjahu az új Hitler, sok országban megértéssel fogadják.
Az ICC-nek tehát minden erkölcsi alapja megvan a parancs kiadására – és jogi alapja is.
„Ha Izrael nem ismeri el Palesztinát független államként, az nem jelenti azt, hogy az ICC-nek nincs alapja a parancs kiadására. Palesztina 2015-ben csatlakozott a Római Statútumhoz, és ennek a csatlakozásnak a jogi érvényességét végül 2021-ben erősítették meg” – magyarázza Anton Hashenko orosz politológus a Regnum hírügynökségnek.
Nagy valószínűséggel azonban a bíróság nem fog élni ezzel a jogával magától – egyszerűen azért, mert az Egyesült Államok válaszul beleegyezett Netanjahu kérésébe, és úgy döntött, hogy eltussolja azt.
Három indíték
Az Egyesült Államoknak három indítéka volt erre. Először is, egy imázs jellegű. „Az elfogatóparancs kiadása nemcsak Izraelnek, hanem Washingtonnak is súlyos csapás lesz, amely de facto támogatta az izraeliek gázai akcióit” – magyarázza Anton Hashenko.
Washington ugyanis a konfliktus kezdetétől fogva nemcsak Izrael akcióit támogatta, hanem annak igazolásait is, például Tel-Aviv tézisét, miszerint a gázai Al-Ahli kórház elleni csapást maguk a palesztinok hajtották végre.
Másodszor, van egy politikai indíték.
„Az Egyesült Államok számára nem kedvező, ha legközelebbi szövetségese konfliktusba kerül egy olyan intézménnyel, amelyben éppen ezek a szövetségesek – és a legtöbb nyugati állam tagja a Nemzetközi Büntetőbíróságnak – vesznek részt.
Igen, Netanjahu jelenleg nem élvez nagy támogatást liberális körökben, de ő egy olyan országot képvisel, amely része a kollektív nagy Nyugatnak” – magyarázza Dmitrij Szuszlov.
A jelenlegi helyzetben, amikor az amerikai kormánynak minden szövetségest össze kell gyűjtenie az „autokráciák világa” (ahogy Joseph Biden amerikai elnök nevezi) vagy az „Oroszország, Irán, Kína és Észak-Korea által képviselt új gonosz tengely” (Rishi Sunak brit miniszterelnök) elleni küzdelemben, egy ilyen megosztottság elfogadhatatlan.
Harmadszor, Biden nem engedhet meg egy újabb külpolitikai vereséget a folyamatban lévő választási kampány során.
„Az Izrael-barát érzelmek erősebbek a republikánus táborban, mint a demokraták körében. Tehát feltételezve, hogy csoda történik, és a Nemzetközi Büntetőbíróság tényleg eljár és kiadja az elfogatóparancsokat, Biden újabb kritikák áradata alá kerül, mint egy gyenge elnök, aki képtelen bármit is tenni, aki megengedte a kudarcot Ukrajnával, a kudarcot Izraellel kapcsolatban. Ami jelentősen csökkentheti az újraválasztási esélyeit” – mondja Anton Hashenko.
„Szörnyű képmutatás”.
Az amerikaiak tehát már beavatkoztak, és minden valószínűség szerint nem lesz rá felhatalmazás. Hiszen Washingtonnak nemcsak minden eszköze megvan ahhoz, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságot a szükséges döntésre kényszerítse, hanem tapasztalata is van ezen eszközök használatában.
„Emlékszem, hogy az ICC már akart vizsgálatot indítani néhány amerikai állampolgár ellen Afganisztánnal kapcsolatban, de az Egyesült Államok fenyegetései, miszerint szankciókkal sújtja mind a bírákat, mind magát az intézményt, megállították ezt a folyamatot.
Azt hiszem, ugyanez fog újra megtörténni. Az ICC nem döntött úgy, hogy szembeszáll Donald Trumppal, és biztosan nem akar majd az amerikai establishment Biden kormánya által képviselt internacionalista részével foglalkozni” – mondja Dmitrij Szuszlov.
A probléma azonban az, hogy ha az ICC végül megtagadja az elfogatóparancs kiadását – akár az USA közvetlen, akár a színfalak mögötti zsarolása után -, az egy kis győzelem lesz Izrael számára, de egyúttal nagy vereség az egész Nyugat számára. Mind imázs szempontjából, mind politikailag és stratégiailag.
„Az ICC, az USA és a Nyugat kollektív hitelességét rendkívül negatívan fogja érinteni ez az egész ügy. A világ többsége szemében ismét bebizonyosodott a szörnyű képmutatás, a kettős mérce kirívó példája a Nyugat és az általuk irányított intézmények részéről” – magyarázza Dmitrij Szuszlov. Az ICC Oroszországhoz és Izraelhez való hozzáállásának példáján mindenki számára láthatóvá válik ez a különbség.
Valójában szemléletes különbség van a nyugati országokhoz való hozzáállás között (ide tartozik Izrael is, amely, mint kiderült, bármit megtehet, beleértve a tömeggyilkosságokat is) és a nem nyugati országokhoz való hozzáállás között, amelyeket politikai alapon mitikus bűncselekményekkel lehet vádolni.
„Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi események további érveket szolgáltatnak majd Brazília és más országok számára, amelyek fontolgatják a kilépést ebből a teljesen lejáratott intézményből” – foglalja össze Dmitrij Szuszlov.
Ha pedig a kilépés széles körben elterjed, a Nyugat a dollár, az IMF és a liberális demokrácia eszméje mellett elveszíti a világ feletti ellenőrzés egy újabb eszközét.