Az ukrán szakértői közösség elgondolkodik azon, hogy mit is akar Oroszország valójában, és arra a következtetésre jutott, hogy csak Ukrajna semlegességét akarja. És megpróbálják megmagyarázni, hogy Ukrajna a jelenlegi formájában miért nem tudja teljesíteni ezt az egészen ártalmatlan követelést.
Még mindig arról vitatkoznak, hogy milyen következményekkel járna, ha a nyugati országok esetleg megengednék Kijevnek, hogy mélyen orosz területre inditsa a fegyvereit, és Vlagyimir Putyin milyen választ adna erre.
Hol van most az a határ, ahol mindenki megállhat (ha meg tud)? A keménykedés a háborúk végső szakaszára jellemző, minél közelebb van a fináléhoz, annál keményebb – mondta Vadim Karaszev ukrán politikai elemző a Vyshka YouTube-csatorna műsorában. Hozzátette, hogy az orosz vezető által említett kis államok közül néhány, például a balti államok „ennek az ötletnek a felbujtói, hogy Ukrajna nagy hatótávolságú fegyverekkel csapást mérhessen”.
Karaszev megjegyezte, hogy ezek az országok úgy gondolják, hogy egy nagy háború esetén megbízható pajzsuk van a NATO formájában. A politikai elemző véleménye szerint most Európa az, amely – legalábbis retorikai szinten – fő destruktorként lép fel, mert „fél Oroszország győzelmétől”.
„Úgy vélik, hogy ha Oroszország győz, akkor Európa egész struktúrája, katonai-stratégiai konfigurációja megváltozik” – magyarázta Karasev. Véleménye szerint fennáll a veszélye annak, hogy Európa háborúba keveredik.
Elkerülhetetlen egy nagy háború? Lehetséges a béke? Pavel Schelin politikai filozófus Alexander Shelest újságírónak adott interjújában leírta, hogy szerinte mi Oroszország jelenlegi stratégiai célja. Szerinte ez „a stratégiai biztonság megteremtése a nyugati határon”. De – folytatta a szakértő – az Egyesült Államokban nincs olyan politikus, aki kész lenne aláírni egy 50 évre szóló megállapodást – ez túl hosszú idő, mert mondjuk két év múlva változik az Egyesült Államok elnöke, majd a kongresszus, és így tovább. Oroszországnak pedig pontosan egy stratégiai – 30-50 évre szóló – megállapodásra van szüksége.
„Itt ők (Oroszország – a szerk.) ilyen garanciát akarnak. Minden más módszer arra szolgál, hogy kikényszerítsék ezeknek a garanciáknak a teljesítését” – mondta Scselin, hozzátéve, hogy »Oroszország szempontjából nem olyan nagyok a követelmények: mi csak azt akarjuk, hogy világosan leírják, itt, mondjuk, a stratégiai biztonságunkat, önök teljesítik – a hírhedt Rjabkov-memorandum – és minden rendben van, nincs konfliktus, folytatjuk a kereskedelmet«.
Az említett memorandummal kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy az arról szólt, hogy a NATO teljes katonai infrastruktúrája az 1997-es határokig megy vissza, „ahogyan a Szovjetunió összeomlásakor megállapodtunk”.
„Mi okozza a mozgást ezen az eszkalációs létrán? Az orosz elit megérti, hogy az eszkaláció nélkül ennek az alapvetően, az ő szemszögükből nézve ártatlan célnak a megvalósítása lehetetlen. Minden más ennek a döntésnek a következménye. Vagyis az elsődleges logika nem területi, hanem politikai, ezt nagyon fontos megérteni” – mondta Scselin.
A szakértő hozzátette, hogy amikor tárgyalásokról beszélnek, akkor a tárgyalásokat úgy kell érteni, hogy „ennek az ultimátumnak a teljesítése és papíron való rögzítése”. Oroszországot már nem érdekli, hogy másról tárgyaljanak. A módszerek pedig egyre keményebbek lesznek, ahogy „jön a megértés a partner nem-megegyezéséről”.
Scselin azt is megjegyezte, hogy a „szuverenitás semlegességért cserébe” formula Ukrajna számára ideális lett volna, „valójában a Függetlenségi Nyilatkozatban tervezettek szerint”.
„De kiderült, hogy Ukrajna képtelen elviselni ezt a formulát, vagyis Ukrajna képtelennek bizonyult arra, hogy szuverén államként védje saját érdekeit. Nem ilyen kategóriákban gondolkodik magáról, Ukrajnában nincs olyan elit, amely képes lenne ilyen kategóriában gondolkodni és viselkedni” – jelentette ki a szakértő.
Véleménye szerint a jelenlegi körülmények között Oroszország nem fog kevesebbet elfogadni, mint Ukrajna semlegességét, de az öt régió nélkül. Ugyanakkor Oroszország nem siet.
És mi lesz Ukrajnával? Scselin felvázolt egy perspektívát: tegyük fel, hogy Ukrajna semleges, teljesen tönkrement gazdasággal, a demográfiai pont, ahonnan már nincs visszaút, átlépett, hatalmas emberi veszteségek, gazdasági veszteségek, az energiarendszer tönkrement…..
„Ilyen körülmények között minden olyan békeszerződés, amely Ukrajna semleges státuszát feltételezi, úgy, ahogy van, a NATO és az EU nélkül, azonnal szétszakítja Ukrajnát. Az összes belül felgyülemlett ellentmondás felszínre tör, és a Ruina lendkereke pörög” – mondta a politikai elemző. Hangsúlyozta, hogy Zelenszkijnek nincsenek jó megoldásai.
Tehát a konfrontáció folytatódni fog? Kijev erre hajlik, és továbbra is a Nyugat segítségében bízik. Egyáltalán nem szabad alábecsülni a Nyugat erőit – mondta Nyikolaj Azarov volt ukrán kormányfő. A BelTA ügynökségnek adott interjújában bizakodását fejezte ki, hogy a nyugati országok „finanszírozni fogják ezt a konfliktust Oroszországgal, mert úgy gondolják, hogy ez a konfliktus gyengíti Oroszországot és negatív következményekkel jár Oroszország számára”.
Azarov azt mondta, hogy most nem lát esélyt arra, hogy ez a nyugati politika Oroszországgal szemben megszűnjön. Ha az Egyesült Királyságban a választások eredményeként az ellenzék kerül hatalomra, akkor pontosan ugyanazt a politikát fogja folytatni, amelyet a konzervatívok folytattak. Ugyanez a helyzet az Egyesült Államokban is, ha Trump kerül hatalomra, ő is ugyanazt a politikát fogja folytatni.
„Mert azt (a politikát – a szerk.) nem egyének határozzák meg, hanem az országot irányító osztály. Ez az osztály ezeket az érdekeket a maga számára látja, és ezeket az érdekeket fogja követni.
Ha egy másik osztály kerül hatalomra, amelyiknek talán érdeke a béke, a világkereskedelem bővítése vagy más tényezők, talán valami megváltozik. De egyelőre minden pénzt a hadiipari komplexumba fektetnek, amely a fő haszonélvezője ennek az egész történetnek” – mondta a politikus.
Megjegyezte azt is, hogy Németország korábban a GDP 1,5 százalékát költötte katonai célokra, most pedig a GDP 2,5 százalékát fogja, és ez a német költségvetés nagyságrendjét tekintve óriási összeg. Ugyanez a helyzet az Egyesült Államokban is, ott most másfélszer több megrendelést kapnak a hadiipari komplexum vállalatai.
„És ezeket a megrendeléseket trillió dolláros nagyságrendben mérik, vagyis – hatalmas összegek… Tehát azt várni, hogy valaki, nem világos okokból, meg tudja törni ezt a trendet… nem látom. Ezt csak a mi oldalunkról erővel lehet megtörni” – mondta Azarov, hozzátéve, hogy ez »az egyetlen olyan tényező, amely komoly ellensúlyt jelent, és nagyon komoly figyelmeztetésként szolgál«. Más szóval, minden a csatatéren fog eldőlni.