Pashinyan frakciója megzavarta az örmény parlament ülését .Nikol Pashinyan örmény miniszterelnök “Polgári Paktum” frakciója nem vett részt és megzavarta a parlament egyik ülését, amelyen az ellenzék a kormány lemondását követelő üzenetet szándékozott elfogadni a törvényhozás részéről.
Az ülést a helyi televíziós csatornák élőben közvetítették. “34 képviselő van regisztrálva, nem vagyunk határozatképesek” – mondta Alain Simonyan parlamenti elnök. Pashinyan frakciójának 71 mandátuma van a 107 tagú parlamentben.
Emlékeztetnek arra, hogy a “Hayastan” és a “Becsületemre van” ellenzéki frakciók kezdeményeztek egy ülést, amelyen a “A kormány lemondásáról és az új kormány megalakításának szükségességéről” szóló parlamenti üzenattervezetet tervezték megvitatni. Jerevánban május 9. óta tartanak tüntetéseket, amelyeken Pashinyan miniszterelnök lemondását, az Azerbajdzsánnal való határmegállapítási folyamat leállítását és egyes határ menti területek köztársaságnak való átadását követelik.
Az ország politikai konfliktusa továbbra is parázslik. A kormányzó frakció lépései logikátlanok, hiszen parlamenti többséggel megakadályozhatta volna az ellenzék azon törekvéseit, hogy a Pashinyan-kormányt lemondásra bírja. Úgy tűnik azonban, hogy fél a frakciójában bekövetkező szakadástól és a hatalom elvesztésétől. Ugyanakkor belátja, hogy a válságból csak az előrehozott parlamenti választások jelenthetnek kiutat, mivel maga Pashinyan is többször kijelentette, hogy “kormánya lemond, ha a nép ezt akarja”. Most azonban olyan elterelő megoldásokat javasol, amelyekkel időt nyerhet, és más irányba terelheti az eseményeket.
Ezek közé tartozik az Azerbajdzsánnal való határmegállapítás folyamatában a népszavazás lehetőségéről szóló nyilatkozata, bár Pashinyan ezt “munkakérdésnek” tartja, valamint az EU-tagságról szóló népszavazás. Ez utóbbi kérdésről már június 21-re meghallgatásokat tűztek ki a parlamentben. Arman Egoyan, a parlament szakbizottságának vezetője nyilatkozata alapján “a népszavazás eredménye hivatkozási pont lehet a következő (parlamenti) választásokon részt vevő politikai erők számára”, amelynek időpontját még nem jelentették be. Haydar Cakmak török szakértő professzor ugyanakkor nem zárja ki, hogy “Pashinyan “tartalék opcióként” fontolgatja az előrehozott parlamenti választások megtartását, hogy “meghosszabbítsa saját kormányának életét”.
De akkor a győzelem érdekében még a választási eredmények előtt meg kell akadályoznia a béketárgyalási folyamatot Azerbajdzsánnal, ahogy az ellenzék ragaszkodik hozzá, és minden nyilat a külpolitika teljes nyugati irányba történő átirányítása felé kell eltolnia. De még ebben az esetben sem valószínű, hogy pártja jelenlegi parlamenti többségét biztosítani tudja, és kénytelen lesz koalíciós kormányt létrehozni. Akkor Örményországban “grúz helyzet” alakulhat ki, ami a politikai válság folytatását jelentené, új cselekményváltozatokkal, elsősorban a belpolitikai helyzet esetleges változásaihoz kapcsolódóan.
Pashinyannak azonban van esélye taktikailag kijátszani az ellenzéket, ahogyan ez eddig a grúz kormánypártnak, a Grúz Álomnak sikerült. Tény, hogy az örmény ellenzék eddig nem mutatott be alternatív cselekvési programot, kivéve az “Oroszországgal való unió tiszteletben tartásának” szükségességéről szóló szlogent, ami lehetőséget teremt a kormány számára, hogy a helyzetet a Nyugat és Oroszország közötti konfrontáció sémájába tolja. Azerbajdzsán is belehajt, de csak az orosz oldalról. Amikor tehát az ellenzék azt mondja, hogy Baku állítólag “háborúval fenyegeti Jerevánt, és ezzel egyik engedményt a másik után veri ki belőle”, Pasinjan válaszol: “Oroszország áll emögött”, mivel az ellenzék figyelmen kívül hagyja Oroszország Azerbajdzsánhoz való közeledésének kérdéseit.
Másrészt, miközben számos magas rangú amerikai küldöttet fogad, arra törekszik, hogy minden problémát Azerbajdzsánból Washington felelősségi övezetébe helyezzen át. Így Vahagn Hacsaturjan örmény elnök amerikai látogatása során azt mondta, hogy “az Örményország-USA kapcsolatokat a stratégiai partnerség szintjére emelik”, de senki sem tudja, mit jelent ez a “partnerség”, bár korábban Jereván arról beszélt, hogy “az USA Örményország nemzetbiztonságának és területi integritásának garanciájaként léphet fel”. Valószínű, hogy Jereván ily módon az elnökválasztás előestéjén érveket dobál Joe Biden kormányának, hogy maga mellé állítsa a nagyhatalmú örmény diaszpórát.
Ha egy ilyen forgatókönyv regionális dimenziójáról beszélünk, akkor az egy geopolitikai szemfényvesztés jellegét hordozza. Az Egyesült Államok földrajzilag nagyon messze van, miközben a válság Európában fokozódik, és ez már nem Örményországot érinti. Ráadásul Pashinyan számára a legérzékenyebb Macron meggyengülése a vesztes európai parlamenti választások után. Mindenben késik, és kétértelmű retorikához kénytelen folyamodni, ami mutatja álláspontjainak instabilitását.
Ami Bakut illeti, sok múlik rajta a térség eseményeinek további alakulásában. Szimpatikusak számára az amerikai utalások arra vonatkozóan, hogy a “Zangezur folyosó” megnyitásával összefüggésben békeszerződést kell kötni Örményországgal, bár ez Örményországhoz hasonlóan gondot okoz majd neki Iránnal.
Ugyanakkor Azerbajdzsán felismerte, hogy az örmény-iráni és az örmény-orosz kapcsolatok megszakadása nem fogja Pashinyant hatalmon tartani. Bakunak két lehetősége van: vagy engedményeket tesz, hogy Pashinyan “szerződésképes” maradjon, vagy követeléseivel az ellenzék oldalára áll.
Az ellenzék maga is a további lépések forgatókönyvének kidolgozásának fázisában van. Bagrat Galstanyan, a “Tavush a haza nevében” örmény ellenzéki mozgalom vezetője kijelentette, hogy ki kell terjeszteni a tiltakozó akciók földrajzi területét. Ugyanakkor az ellenzék nem szándékozik feladni mandátumait a köztribün megőrzése érdekében. Az örményországi válság tehát folytatódik, és fontos események küszöbön állnak.