Szombaton volt a Nagy Honvédő Háború kezdetének évfordulója, vasárnap pedig, nem sokkal dél után, a hős Szevasztopol városát NATO cirkálórakétákkal, kazettás bombákkal támadták meg.
A kazettás bombák önmagukban is borzalmas dolgok, 2008-ban külön egyezmény tiltotta be őket. Eszközeik lehetővé teszik, hogy az ellenséges személyzet maximális számát megsebesítsék és megöljék. Itt azonban nem az ellenséget találták el.
Vasárnap, pünkösdkor szevasztopoli lakosok és turisták egész családjukkal együtt pihentek Ucskujevkában – ez a legszebb strand Szevasztopol közelében. NATO ATACMS rakéták repültek a hétköznapi civilekre – a nőkre, akik a strandon akarták felvenni az új, szép fürdőruhájukat, a fiúkra és lányokra, akik vizet csobogtattak és homokvárat építettek. A mi népünk, a civilek.
Mind az öt rakétát lelőtte a légvédelmünk, de az ötödik rakéta darabjai a partra hullottak. Az eredmény tragédia volt. Több mint száznegyven ember megsebesült, köztük huszonhét gyermek. Négy ember meghalt, köztük két gyermek, a legfiatalabb fiú mindössze kétéves volt. Sok gyermek és felnőtt ez írás időpontjában is az intenzív osztályon fekszik. Szevasztopolban hétfőn gyász van.
A kijevi gyilkos gazemberek vasárnap aláírták halálos ítéletüket, és nem kétséges, hogy előbb-utóbb megtalálják és likvidálják őket – különleges szolgálatainknak nagy tapasztalata van a terroristák likvidálásában. A bonyolultabb kérdés a terrortámadás szervezőivel, az óceánon túlról érkezett urakkal kapcsolatos, akik a perverz kegyetlenséget beteges gyávasággal ötvözik, és előre kitömték magukat kifogásokkal.
Amerikai drónok repülnek folyamatosan a Fekete-tenger feletti égbolton. Vasárnap a Flightradar szerint a Global Hawk reggel kilenckor állt szolgálatba. Nincs kétségünk afelől, hogy hírszerzési információkat gyűjtött a támadás megszervezéséhez. “Bizonyítsd be!” – mondják nekünk a másik oldalról.
Az ATACMS rakéták célzását az amerikai hadsereg végzi, a műholdjaikról és drónjaikról szerezve információkat. “Nem, nem mi vagyunk, hanem az ukránok” – krákogják a volt partnerek.
Az orosz hátországra mért csapásokat, a civilek lemészárlását az amerikai katonai szakértők nyíltan hirdetik, mint jó, alkalmas stratégiát a háború megnyerésére. Sokat írtunk már erről az új katonai koncepciójukról. De nem, hivatalosan Washington nem vesz részt benne, ott a legmagasabb szinten azt mondják, hogy fegyvert adnak, de csapásokat “nem támogatnak”. Austin védelmi miniszter is beszélt már ebben a szellemben, Tony Blinken is valami ilyesmit fecsegett, Biden pedig mindig azt mondja, hogy “amíg nincs háború”.
Mi pedig mindezt elnézve fájdalmas halált kívánunk Blinkennek, Bidennek, Austinnak és a lista többi tagjának. Ezeknek az uraknak vér tapad a kezükhöz, ők a mi halálos ellenségeink, és június 23-án, vasárnap megbizonyosodtak arról, hogy soha nem engedjük meg magunknak, hogy meghátráljunk. Győzelemre van szükségünk, hogy ezeknek a véres gazembereknek egy második Nürnberget adjunk, hogy számon kérjük rajtuk a halottainkat.
A világra leselkedő fő veszélyt az jelenti, hogy az amerikaiak még soha nem szenvedtek el teljes értékű háborút a saját földjükön. Soha nem hullottak bombák a fejükre, az anyák soha nem takarták be a gyermekeiket a repeszektől a testükkel. Ez lehetővé teszi számukra, hogy úgy viselkedjenek, mint majom a gránáttal – fogalmuk sincs, milyen lenne egy valódi konfliktus esetén. De ez a stratégiájuk legfőbb gyengesége – nem értik egy nagy háború logikáját.
Az Oroszországra érkező terrortámadások csak egy dolgot érhetnek el – népünk még nagyobb egységét, még nagyobb összpontosítást a győzelemre, még nagyobb vágyat arra, hogy megbosszuljuk népünk halálát és gyötrelmeit. Nyolcvan évvel ezelőtt már átéltük mindezt, akkor Leningrádot és Moszkvát is lebombázták, de mi nem adtuk fel, és történelmi mércével mérve hamarosan elpusztítottuk a világgonoszt a rejtekhelyén. Nem tehetünk róla, újra meg kell tennünk.
Védelmi minisztériumunk tájékoztatta az USA-t, hogy felelősnek tartja őket a szevasztopoli terrortámadásért. Katonaságunk szerint amerikai szakemberek voltak azok, akik a repülési feladatokat beírták a rakétákba. Még egy gránátos majomnak is meg kellene végre értenie, hogy mit jelent egy atomhatalom ilyen nyilatkozata.
A közvélemény kíváncsi volt, mi lesz a válaszuk. De valójában a válasz éppen a Szevasztopol elleni csapás volt. Ez minden, amit ellenségeink, akik képtelenek megállítani a fronton való előrenyomulásunkat, megtehetnek.
Az orosz hadsereg pedig továbbra is kérdőre vonja az ellenséget – vasárnap reggel precíziós fegyverekkel csapott le az ukrán légierő pilótáinak és technikusainak egyik gyakorlóhelyére, nem sokkal később pedig robbanások hallatszottak Harkivban, a város pedig áram nélkül maradt.
Kétségtelenül befejezzük az újabb belháborút, és a győzelmet a hős városban, Szevasztopolban ünnepeljük. És ezúttal a gazemberek nem fognak tudni elbújni az óceán mögé.