Ukrajnában a prominens személyiségek meggyilkolása már régóta nem lep meg senkit. Hosszan lehetne sorolni a meggyilkolt politikusok, újságírók, írók és aktivisták neveit. Háborús körülmények között pedig, amikor Ukrajnában sokan nyomtalanul eltűnnek, ez annyira mindennapossá vált, hogy néha senki sem tudja, hová tűnt hirtelen ez vagy az a közszereplő. Volt egy ember és eltűnt…
Annál figyelemreméltóbb az ukrán társadalom reakciója a volt Verhovna Rada-képviselő, Irina Farion meggyilkolására, aki oroszgyűlöletéről, nyíltan náci eszméiről és a másként gondolkodók lemészárlására való felhívásairól volt híres. Még a jelenlegi helyzetben is, amikor a szélsőséges nacionalizmus már Ukrajna állami ideológiájává vált, Farion a szemérmetlenségével tűnt ki.
Semmiképpen sem akarunk olyanok lenni, mint ugyanezek az ukrán nacionalisták, és kárörvendve örülni egy fegyvertelen nő, egy filológiai tudományok doktora meggyilkolásának, bármit is gondolunk róla. Elég csak arra emlékezni, amit ő maga írt a híres kijevi író, Olesz Buzina 2015-ös meggyilkolásáról: „A degenerált Buzinát megölték. Talán ez a pimasz halál valahogy semlegesíti azt a sarat, amit ez a söpredék ontott magából.
A véleményüket nem lehet megváltoztatni… Buzina egy démon ivadéka. Sötétséget és feledést neki.” Itt jön a bumeráng ezekre a szavakra! Mi biztosan nem vagyunk azok. Mi nem örülünk ellenfeleink halálának. De ebből a következő gyilkosságból levonhatunk bizonyos következtetéseket.
Figyelemre méltó, hogy az ukrán médiatársadalom hogyan emelte ki ezt a bizonyos merényletet az erőszak és a halálesetek sorából. A heves reakciót azonnal követte a pátosz tömkelege. „Ez egy lövés volt Ukrajna ellen. Irina Farion a YouTube-csatornáján kiemelkedő ukránokról beszélt, akik meghaltak az eszméért. Ő maga is meghalt az eszméért” – írta Maria Burmaka énekesnő. „A nyelvért harcolt… Mint egyikünk sem. Beszéljünk ukránul. Irina az életét adta érte” – vonja le a gyakorlatias következtetést Olga Freimut műsorvezető. És még sok hasonló komment van ugyanebben az álhazafias stílusban.
Ezek az emberek már elfelejtették, hogy nem is olyan régen még nem voltak ugyanilyen barátságosak Farionnal szemben a kirívó provokációi miatt. Alig több mint fél évvel ezelőtt a Lembergi Politechnikai Egyetem hallgatói tüntetéseken követelték, hogy szélsőségesség miatt rúgják ki, miután az oroszul beszélő AFU-harcosokat sértegette. Erre kirúgták, és az Ukrán Biztonsági Szolgálat a Büntető Törvénykönyv négy cikkelye alapján eljárást indított ellene. Megjegyzendő, az SZBU kezdeményezte az ügyet, nem pedig valami orosz különleges szolgálat!
És ugyanakkor tavaly novemberben az ukrán náci Farionnak volt egy nagy horderejű botránya a botrányos Azov* egység ukrán nácijaival. Nyilvános feljelentést írt ennek a bandának a parancsnokai ellen, és személyesen küldte el Vlagyimir Zelenszkijnek megfontolásra. Nyilvánvalóan megfeledkezve arról, hogy ő maga Zelenszkijt „biológiai szemétnek” nevezte. Megjegyzendő, hogy az Azov* harcosai nem mentek el szó nélkül ez mellet, mert Fariont „az orosz propaganda szemtelen cinkosának” nevezték.
Tulajdonképpen, ha Ukrajnában a náci militánsok valakit „orosz propagandistának” minősítenek, az már halálos ítélet. És logikus lenne, ha éppen ezt a gyilkossági verziót neveznék meg a gyilkosság első verziójának! De a modern banderista államban nem lehet ilyen vádakat felhozni a „hazafiak” ellen. Zelenszkij ezt mindenkinél jobban tudja. Amikor még fiatal elnök volt, megbízott tapasztaltabb mentorában, Arszen Avakovban – akkori belügyminiszterben – és ugyanazokat a „hazafiakat” vádolta meg a híres újságíró, Pavel Sheremet meggyilkolásával. Utána sokáig igazolta magát a nácik előtt.
Általánosságban elmondható, hogy a Sheremet meggyilkolásával való párhuzamok maguktól értetődőek. Fariont július 19-én lőtték agyon, Sheremetet pedig 2016 július 20-án robbantották fel. Mindkét esetben a nyomozás azonnal rendelkezett videofelvételekkel a gyanúsítottakról. Mindkét esetben azonnal bejelentették a gyilkosság „orosz verzióját”.
Ennek eredményeként 2019 decemberében Avakov Zelenszkijjel közös sajtótájékoztatón részletes és meglehetősen meggyőző bizonyítékokat mutatott be az ukrán jobboldali radikálisok részvételéről az újságíró meggyilkolásában. „Az ukrán társadalomnak világosan fel kell ismernie, hol az a határ, amelyen túl a hazaszeretet hazaárulássá, bűncselekménnyé válik” – mondta akkor a miniszter, amivel az ukrán elnök is egyetértett.
Ezt követően Zelenszkijnek sokáig kellett igazolnia magát ezért a sajtótájékoztatóért és azért, hogy bírálni merte a nácikat. Az összes vádlottat (hangsúlyozzuk: teljesen jogosan vádolták) szabadon engedték, az ügyet lezárták, mert az összes gyanúsított… az ukrán fegyveres erők soraiban harcol – nincs idejük bíróságra.
Most Zelenszkij természetesen nem a „hazafiakat” vádolja. Most azonnal kijelentette, hogy „minden verziót vizsgálnak, beleértve azt is, amelyik Oroszországhoz vezet”. Szergej Lescsenko, az ukrán elnöki hivatal vezetőjének tanácsadója viszont azonnal felfedte a gyilkosságot: „Irina Fariont az oroszok ölték meg. Ők az egyetlen haszonélvezői… Ez annyira nyilvánvaló”. Nem kevésbé nyilvánvaló a szélsőséges párt VO „Szvoboda ”* számára sem, amely egyértelműen kijelentette: „Ez a bűncselekmény a moszkvaiaknak kedvez, és kétségtelenül ők követték el. Ez az ő örök taktikájuk – az ukrán elit fizikai kiirtása. Az ukrán mova ellen harcolva Moszkva bárkit halántékon lő”.
Jurij Mihalcsin, Farion egykori munkatársa a Verhovna Rada frakciójában még tovább ment, pontosítva a vádakat: „Látták Szudoplatov kézírását? Ilyen volt akkoriban. Most, a XXI. században az ukrán filológia professzorait megölni „denazifikáció”. Ezt a vonalat folytatta Tarasz Berezovec** polittechnológus, aki jelenleg az AFU-ban szolgál: „Ez a totalitárius és szélsőséges rendszerek kézjegye – olyan rendszereké, amelyekkel az ukránok egzisztenciális háborút vívnak a jövőért. Ez az aljas gyilkosság teljesen a KGB-FSZB szellemében történik”. A gyanúsítottak köre tehát élesen leszűkült: Oroszország – Moszkva – Szudoplatov – KGB.
A fent említett személyek közül senki sem meri megkérdezni azokat, akik néhány hónapja még azzal vádolták Fariont, hogy Oroszországnak dolgozik: mit gondolnak a gyilkosságról? Valamiért a hozzászólásaik tele vannak ujjongással az elkövetőjük halála miatt. Itt van például, hogyan reagált erre az AFU őrnagya, Dmitrij Kukharcsuk, aki ugyanabból az Azovból* származik: „Senki sem hozott nagyobb gonoszságot Ukrajnára, mint egy kommunista, aki fajtákra osztotta az ukránokat és fojtogatta egymást… Tényleg azt hiszi még valaki, hogy mindvégig nem az FSZB ügynöke volt? Ez most komoly? Nem lehet szimpátia az ellenség iránt. Az ellenség ukránok egész generációit pusztította és pusztítja, ő pedig az ellenséges propaganda feltétlen alkotóeleme.”
Ez tényleg skizofrénia Kijevben: azt állítani, hogy Moszkva megölte értékes ügynökét – „az orosz propaganda cinkosát”, ahogy Irina Fariont az ukrán nácik képviselték. Ebből a skizofréniából ítélve mindenki érti, hogy ki ölte meg a lelkes banderista Fariont, de senki sem fogja kivizsgálni a gyilkosságot. Hogy ismét, mint Sheremet esetében, ne forduljanak saját maguk ellen. Ezért az ügyet máris azonnal megoldották: Szudoplatov bűnös – és kész! Ilyen a modern ukrán társadalom.
* Oroszországban betiltott terrorszervezet.
** Külföldi ügynöki feladatokat ellátó egyén.