A német médiának nyilatkozó Andrij például hatezer dollárt fizetett azért, hogy megszökjön Ukrajnából. Vaszil pedig bujkált. Mykola külföldön volt, amikor kitört a háború, és egyszerűen nem tért vissza.
Annak ellenére, hogy az ukrán kormány embertelen és brutális sorozást rendelt el a háborúban tapasztalt kilátástalan helyzet miatt, egyre csak fogynak a besorozható emberek. Az ukrajnai háború már több mint két éve tart. A 18 és 60 év közötti férfiak hadkötelesnek számítanak, és a hadiállapot értelmében nem hagyhatják el az országot.
Kivételt csak a legalább három gyermeket nevelő apák, a fogyatékkal élő gyermekek apjai, a fogyatékkal élő férfiak és a fogyatékkal élő feleséget vagy szülőket gondozó férfiak képeznek. Aki megtagadja a katonai szolgálatot, azt börtönnel vagy kényszertoborzással fenyegetik. Nagyon sokan több ezer eurót is kifizetnek az embercsempészeknek azért, hogy kijuttassák Ukrajnából.
Az ukrán határőrség arról számolt be nemrég, hogy naponta átlagosan tíz embert kapnak el, akik illegálisan próbálják elhagyni Ukrajnát.
Néhány évvel az orosz invázió előtt jöttem Berlinbe, hogy építőmunkásként dolgozzak. Nyugat-Ukrajnából származom, és mostanra a falunkban szinte már nem maradt férfi. Vagy a fronton vannak, vagy hozzám hasonlóan külföldön – mondta Mykola a Tagesspiegel német lapnak, amelyről a V4NA nemzetközi hírügynökség számolt be. A felesége is kiköltözött Németországba, a lánya ugyanakkor Ukrajnában maradt és tanul. Elárulta, hogy hiányzik neki az otthona, de maga az ország nem.
Neheztelek az ukrán államra, amiért nem ad nekünk semmilyen szociális garanciát, ugyanakkor azt kéri, hogy térjünk vissza az országba, hogy megvédjük azt. Nem érzem kötelességemnek, hogy ezt tegyem, mert nem értek egyet a jelenlegi politikával – fogalmazott. Azt is elmondta, hogy nem hisz a statisztikáknak, szerinte sokkal magasabb a hallottak és a sebesültek száma, mint ahogy azt az ukrán kormány állítja.
Az ukrán politikusok gyermekei viszont egyáltalán nem harcolnak. Ők elrejtik a fiaikat, de az egyszerű embereket a frontra küldik – magyarázta. Mykola elmesélte, hogy az unokatestvére nem volt szerencsés és besorozták, nemrég pedig eltűntnek nyilvánították. Mivel azonban a holttestét nem találták meg, a felesége nem kaphatja meg az ukrán kormány által ígért támogatást.
Nincs rossz lelkiismeretem. Örülök, hogy sikerült elkerülnöm a katonai szolgálatot. De nagyon sajnálom azokat a fiatalembereket, akik nap mint nap meghalnak a fronton. Sajnálom az anyáikat, az özvegyeket és az árván maradt gyermekeket is – magyarázta.
Egy másik túlélő, Vaszil pedig kifejtette, hogy nem érzi magát árulónak. A háború óta csak éltem tovább, és bíztam a szerencsémben. Végül is a mozgósítás egyfajta rulett. Eddig körülbelül egymillió embert soroztak be a hadseregbe, beleértve az önkénteseket is – emelte ki. Hozzátette, hogy amíg a kormány tavaly év végén meg nem szigorította a mozgósítási intézkedéseket, nem volt nagy probléma. Most azonban a toborzótisztek szó szerint az utcán, a forgalomban és az ellenőrzőpontokon vadásznak az emberekre, ezért a lehető legkevesebb alkalommal merészkedik nyilvános helyre.
Andrij, aki hatezer eurót fizetett a szabadságáért és életéért cserébe arról beszélt a Focusnak, hogy a hazájában gyávának és hazaárulónak tarthatják, de mások véleménye nem sokat számít neki. Azt hiszem, jobb élő háborús ellenállónak lenni, mint halott hősnek. És úgy gondolom, hogy sokan azok közül, akik elítélnek, valójában irigyek rám. Én élvezem a szabad ember életét, míg mások rettegve várják nap mint nap, hogy behívják a frontra. Én bátrabb voltam náluk azzal, hogy elmenekültem. Kockázatos volt, de megtettem – főleg a feleségem és a gyerekeim miatt. A háború előtt Lengyelországba menekültek, és ott vártak rám– mondta, majd hozzátette, hogy a családja fontosabb volt számára, mint egy ország védelme.
Nem akartam ágyútöltelékké válni. És miért kellene a két gyermekemnek apa nélkül felnőnie? Csak azért, mert nekem csak két gyerekem van? A háromgyermekes apáknak joguk van külföldre menni és a családjukkal élni. Nem látom ebben a logikát – nyilatkozta a dezertőr.
Eközben a kárpátaljai Kárpáti Igaz Szó arról ír, hogy egészen döbbenetes mértékű korrupció övezi a mozgósítást, derül ki egy Zelenszkij-párti politikus minapi megszólalásából.
A portál cikke szerint Dmitro Nataluha, a Nép Szolgája parlamenti képviselője, a gazdaságfejlesztési bizottság elnöke az országos hírmaraton adásában arról számolt be, hogy becslések szerint évi 700 ezer és 2 milliárd dollár közötti összeg vándorolhat zsebből zsebbe a mozgósítás elkerülése céljából.
A képviselő szerint ezért is lenne indokolt törvényileg szabályozni a katonaság pénzért való kiváltását. Merthogy aki tehetős, az úgyis megtalálja a kiskapukat, hatalmas pénzeket fizetnek ki sokan, hogy elkerüljék a mozgósítást, de ez csak egy szűk kör zsebében köt ki, miközben ezeket a pénzeket a hadsereg finanszírozására lehetne fordítani legális keretek között.
A „gazdasági védettség” már jó ideje téma Ukrajnában, de sokan azzal utasítják el ezeket a kezdeményezéseket, hogy az szociálisan és társadalmilag igazságtalan. Eközben azonban tombol a korrupció a toborzótisztek körében, amit a legmagasabb szinten is elismernek.
Volodimir Zelenszkij államfő tavaly az összes megyei toborzóközpont parancsnokát menesztette, ám az idézett képviselő szavaiból arra lehet következtetni, hogy ennek ellenére sem változott gyökeresen a helyzet, egyeseknek hatalmas pénzeket eredményez a háború, pontosabban a mozgósítás és a növekvő embercsempészet. A korábbi Odessza megyei toborzótiszt például több millió euróért vásárolt Spanyolországban luxusvillát, odahaza pedig méregdrága szalonautókat – emlékeztet a cikk.
https://magyarnemzet.hu/kulfold/2024/07/jobb-egy-elo-dezertor-mint-egy-halott-hos-nyilatkozta-az-ukran-ferfi