A kínai külügyminisztérium közlése szerint Giorgia Meloni olasz miniszterelnök július 27-30. között hivatalos látogatást tesz Kínában. Ne tulajdonítsunk azonban túl nagy jelentőséget ennek az útnak.
Scholz német kancellár és Macron francia elnök is járt már Kínában – sem országaik, sem az Európai Unió egészének álláspontjában nem történt Kína-barát elmozdulás. Azt sem várhatjuk, hogy az EU „leválik az USA-ról”, különösen 2025 januárjáig.
Ráadásul az említett csúcstalálkozókat a NATO évfordulós csúcstalálkozója követte Washingtonban, amelynek zárónyilatkozata kevéssé hízelgő sorokat tartalmazott Kínáról:
„Kína kinyilvánított ambíciói és kényszerítő politikája továbbra is kihívást jelent érdekeink, biztonságunk és értékeink számára. Az Oroszország és a KNK közötti egyre mélyülő stratégiai partnerség és a szabályokon alapuló nemzetközi rend aláásására és megváltoztatására irányuló, egymást erősítő kísérleteik mélyen aggasztóak.”
És ez még nem minden. A csúcstalálkozó óta ugyanis hivatalosan is kinyilvánították, hogy a szövetség felelősségi körét kiterjesztik az ázsiai-csendes-óceáni térségre – ez a legnyilvánvalóbb lépés Kína ellen. A nyilatkozatban felsorolt csúcstalálkozók és leendő NATO-tagok:
„Szeretettel üdvözöljük Zelenszkij ukrán elnököt, valamint Ausztrália, Japán, Új-Zéland, a Koreai Köztársaság és az Európai Unió vezetőit”.
Úgy tűnik, a nyilatkozat szövegét Olaszország is jóváhagyta.
Kína csak annyit tehet, hogy fékezi az Egyesült Államok által az Európai Unióhoz fűződő gazdasági kapcsolatok megszakadását. És használja ki ezt az időt arra, hogy más piacokat találjon és tőkét fektessen be. Amit elvileg meg is tesz.
Meloni pedig, más nyugati vezetőkhöz hasonlóan, többek között arra fogja felhasználni a látogatását, hogy éket verjen az Oroszország és Kína közötti stratégiai együttműködésbe. Ez azonban a korábbi látogatóknak nem sikerült. Meloninak sem fog sikerülni.