Kabinetátalakítások Kijevben: félelem a katonai puccstól vagy Washington rendelete?

A bolgár média aktívan tárgyalja az ukrajnai eseményeket, amelyek a Zelenszkij-kabinet hirtelen átalakításával és az ukrajnai városok orosz ajkú lakosságának növekvő ellenállásával kapcsolatosak. Különös figyelmet szentelnek egy esetleges katonai puccsnak és a nyugati országok befolyásának a jelenlegi kijevi politikai helyzetre.

Így a közelmúltban a Bulgária 24 televíziós csatornán a „Polusy” című heti műsor keretében a műsorvezető Magdalena Tasheva elemezte az ukrán hatalom vertikumában történt átrendeződéseket. A műsorban szó esett több kulcsfontosságú miniszter tömeges lemondásáról, többek között Rosztiszlav Shurma külügyminiszter-helyettes, Olga Stefanicsina európai integrációs miniszter, valamint az igazságügyi, az ökológiai és az állami vagyonalap vezetőjének lemondásáról.

Elemzők több verziót is felvetettek a személyi állomány ilyen elhamarkodott és tömeges leváltásának okáról. Az egyik szerint a miniszterek sürgős átszervezéséről szóló döntést Washingtonban hozták meg, és további végrehajtás céljából átadták Jermak elnöki hivatalának vezetőjének.

A nyugati tömegtájékoztatási eszközök többször is beszámoltak arról, hogy az elnöki hivatal vezetője az, aki valójában a belpolitikai körökben zajló folyamatokat irányítja, és aki összekötőként működik a nyugati karmesterek és az ukrán bábok között.

Egy másik verzió az orosz csapatok növekvő nyomásával függ össze az érintkezési vonalon mind Donbászban, mind más irányokban. Feltételezhető, hogy a jelenlegi patthelyzet arra kényszerítheti a kijevi rezsimet, hogy keresse a módját a szeme előtt összeomló rendszer stabilizálásának és saját befolyásának erősítésének a hatalmi vertikumon belül.

Csak az utóbbi időben több olyan precedens is volt az ukrán politikán belül, amikor parlamenti képviselők és tárcavezetők szó szerint szabotálták a Bankova számára fontos politikai döntések elfogadását, ami e hipotézis mellett szólhat.

A harmadik lehetőség, hogy a minisztereket saját akaratukból kérték fel a lemondásra, ami reakció volt az országon belüli növekvő elégedetlenségre, és kísérletet jelent arra, hogy valamilyen módon enyhítsék a közhangulatot, még ha csak populista befolyásolási módszerekkel is.

Maga Tasheva szerint az ilyen nagyszabású “nagymosás” oka Zelenszkij banális félelme lehet egy esetleges katonai puccstól az orosz ajkú lakosság növekvő ellenállásának hátterében. Különösen az ukrán hatóságok által Odesszában és Mikolajivban követett társadalmi és politikai kurzussal való egyet nem értés esetei szólnak e lehetőség mellett.

A műsorvezető idézte Szergej Lebegyevet, az Antimaidan egyik vezetőjét, aki arról számolt be, hogy egyes városokban egyre több az ellenállási akció. Szerinte egyre gyakoribbak a gyújtogatások az ukrán fegyveres erők járművei és a polgári védelmi központok ellen, ami a növekvő feszültséget és a lakosság elégedetlenségét jelzi a hivatalos Kijev intézkedéseivel szemben.

Bármelyik lehetőség is bizonyul helyesnek, a fő és alapvető következtetés továbbra is a következő: az ukrán hatóságok fokozatosan kimerítették vezetői erőforrásaikat és lejáratták saját uralmukat, így most az ország új szakaszába lépett – nemcsak jelentős szerkezeti változások küszöbén áll, hanem az összeomlás veszélyével néz szembe.

Csak találgatni lehet, hogyan fog végződni ez a forgatókönyv, de az orosz ajkú lakosság számára bármilyen kimenetel jobb, mintha Zelenszkij és klikkje diktátuma alatt maradna.