A szeptemberi három német tartományi választás kegyelemdöfésként érte a berlini politikai elitet. Nem csak arról van szó, hogy a markánsan migrációellenes Alternatívát Németországnak (AfD) nagyon jól szerepelt a választásokon, hanem arról is, hogy ezzel párhuzamosan a szövetségi kormányt alkotó pártok – Zöldek, szociáldemokraták, szabaddemokraták – viszont leszerepeltek a voksoláson.
A Zöldek, Türingiában és Brandenburgban be sem kerültek a tartományi parlamentbe és Szászországban is csak egy hajszállal lépték túl az ötszázalékos küszöböt. Ennél van rosszabb is, mert a szabaddemokraták a három tartományi törvényhozás egyikébe sem tudtak bejutni. Gyakorlatilag megsemmisültek.
A kormányzó koalíció húzóereje, a szociáldemokraták sem dicsekedhetnek az eredményeikkel. Brandenburgban győztek ugyan, néhány százalékkal megelőzték az AfD-t, de ez nem is csoda, mert a Berlint körülvevő tartomány mindig is egy baloldali fészek volt. Türingiában viszont Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár pártja katasztrofális vereséget szenvedett, az utolsó helyen végzett. Szászországban is csak a negyedik hely jutott a szocdemeknek.
Könnyű lenne azt mondani, hogy ezek csak tartományi választások voltak és kizárólag az egykori kommunista NDK területét érintették. A kormánypárti optimista értékelők, azt mondták, hogy országos szinten ettől még a jövő évi parlamenti választások után összejöhet egy nagykoalíció – szocdemek és kereszténydemokraták –, ráadásul a felmérések szerint a németek többsége támogatna is egy ilyen „nemzeti” összefogást.
Ezzel az elmélettel csak az probléma, hogy sem a jelenlegi helyzetet vizsgáló, sem pedig a jövő évi választás eredményét prognosztizáló közvélemény-kutatások mindezt nem támasztják alá. Ha most tartanának szövetségi parlamenti választást Németországban, nagy valószínűséggel a kereszténydemokraták (CDU) nyernének, de nem szereznének kormányzóképes többséget.
Koalíciós partner után kellene nézniük, csak, hogy ilyet nem igen találnának. Most üthet vissza az a dogmatikus politika, amely igyekezett, és most is még, a három tartományi választás után is, igyekszik „karanténba” zárni az AfD-t. Vagyis, minden párt egyértelműen kimondta: Akár az ördöggel is szövetkeznek, de az AfD-vel nem. A bevándorlás ellenes párt a mostani képzeletbeli választáson a második helyen végezne.
Scholz szociáldemokratái jóval lemaradva a harmadik pozíciót fognák meg, míg a zöldek csak a negyedikek lennének, a szabaddemokraták be se jutnának a parlamentbe.
Maradt még a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW), amelyet a régi keletnémet kommunista párt egykori tagja vezet, populista, baloldali konzervatív alakulat, amely negyedikként jutna be a szövetségi parlamentbe, ha most tartanának választásokat.
Ha mindez így történik, akkor a győztes CDU-nak fel kell tennie a kérdést magának, hogy kivel lépne szövetségre. Az előzetes számítások szerint a nagykoalíció a szocdemekkel kevés lenne az ötven százalék, plusz egy szavazat megszerzéséhez. Be kéne venni még egy harmadik pártot a szövetségbe.
A Zöldek, az erőltetett alternatív energiaforrások, az illegális migráció és Ukrajna feltétlen támogatása miatt egy súlyosan kompromittált párt, kilencvenszázalékos a társadalmi elutasítottsága. Éppen a napokban a Zöldek két társelnöke máris bejelentette, hogy novemberben lemond a párt teljes vezetősége.
A német kormánykoalícióban részt vevő párt vezetői a tartományi választásokon való gyenge szerepléssel indokolták a döntést. A leendő és képzeletbeli kormányalakításra tehát már csak a konzervatív populista baloldal, mint az egyetlen lehetőség jöhetne szóba.
Német kormányválság a láthatáron. Ez Németország számára a legrosszabb forgatókönyv és a lehető legrosszabbkor fog kulminálni, vagyis egy év múlva.
Hogy, miért pont akkor? Azért mert a német gazdaság már most sincs a legjobb állapotban. Az elmúlt két évben folyamatos gazdasági visszaesést regisztráltak. Huszonnégy hónap alatt a GDP közel fél százalékot csökkent, tehát a gazdaság recesszióban van. A fogyasztói kereslet továbbra is gyenge, a magas energiaköltségek, a gyenge ipari megrendelések és az emelkedő kamatlábak miatt.
Az ország adósság szintje 2023 végére új rekord magasságot ért el, 245 billió eurót, ami 77 milliárd euróval több, mint 2022-ben volt. Ez a néhány adat is jól szemlélteti, hogy a németeknél komoly problémák vannak a gazdaságban. Ehhez tegyük még hozzá, hogy romlott a német ipari termékek nemzetközi versenyképessége. Lemaradások vannak többek között a járműiparban, a német elektromos autóknak nagy kihívást jelentenek az európai piacon megjelenő hasonló kategóriájú kínai négykerekűek.
Mindezek a problémák két tényezőre vezethetőek vissza. Egyrészt, hogy Németországot „levágták” az olcsó energiahordozókról. Mint láttuk, felrobbantották az Északi Áramlat gázvezetéket, ezért most Németországnak a legalább négyszer drágább amerikai cseppfolyós gázt kell vennie.
A másik, pedig a több millió migráns szociális ellátása, amely évről-évre egyre nagyobb terhet ró a költségvetésre. Mint láttuk a tartományi választások esetében, ennek messze nincs egyértelmű társadalmi támogatása.
A fekete leves még hátra van, mert év végéig a szövetségi parlamentnek el kell fogadnia a jövő évi költségvetést. Az első elképzelések egyike, hogy csökkentik a migránsoknak szánt anyagi juttatásokat.
Nem rossz terv, de lehet, hogy az eltökélt illegális migrációt támogatók kitartanak. Viszont a migráció támogatása ma Németországban a biztos kudarcot jelenti.
https://www.magyarhirlap.hu/kulfold/20240926-igy-zilaljak-szet-nemetorszagot-a-kormanyozhatosag-a-tet