Az USA bővíti katonai bázisainak hálózatát a Csendes-óceánon
Az amerikai légierő vezérkari főnöke, Devin Ellwin tábornok a minap bejelentette az amerikai katonai jelenlét csendes-óceáni bővítését célzó program végrehajtását. A Pentagon tervei szerint így a repülés és az amerikai hadsereg más ágainak harci hatékonysága nőni fog, amire „különösen egy Kínával való fegyveres konfliktus esetén” van szükség.
Ugyanakkor a térségben lévő amerikai katonai bázisok földrajzi elhelyezkedése azt mutatja, hogy nemcsak Kínával, hanem Oroszországgal való további konfrontációban is felhasználhatók.
A „Defence news” (USA) szerint a Kínával való konfliktus esetén az amerikai légierő parancsnoksága attól tart, hogy Kína nagyszabású rakétacsapást mérhet az amerikai bázisokra, elsősorban Japánban és Guam szigetén. Ezért 2024 őszétől a Pentagon „Agilis harcászati alkalmazottak” („Flexible Combat Employmen”) koncepcióját hajtják végre, amely szerint az amerikai légierő és haditengerészet egységei „ezentúl több helyen és/vagy kisebb létesítményekben lesznek elhelyezve”. A légierő és a rakétaelhárítás létesítményei pedig „állandó vagy ideiglenes jelleggel polgári repülőtereken és repülőtereken is állomásozhatnak majd, minimális felszereléssel”.
Az amerikai légierő vezérkarára hivatkozva megjegyzik, hogy e program keretében „figyelmet fordítanak a bázisok vezetésének és irányításának fenntarthatóságára, az elektronikus hadviselés, a terrorizmus és a kibertámadások elleni védelmet szolgáló intézkedésekre is. Ami a térségben lévő amerikai katonai bázisok teljes számát illeti, az 2024-2026 között csaknem egyharmadával fog növekedni.
Eközben az USA már most is nagyszámú haditengerészeti, légi és szárazföldi katonai bázissal rendelkezik a Csendes-óceán medencéjében. Japánban például több mint 10 ilyen bázis van, köztük kettő Japán Oroszországgal és Kínával közös tengeri határának közelében. Dél-Koreában mintegy 20 amerikai katonai támaszpont van, és ezek többsége Oroszország (a Japán-tengeren) és Kína (Kelet-kínai-tenger) felségvizeinek közelében található. Arról nem is beszélve, hogy szinte az összes dél-koreai amerikai támaszpont Phenjan, a KNDK fővárosa közelében található.
A Kínával szomszédos Fülöp-szigeteken hat, Kínát célzó amerikai katonai bázis található. Az Egyesült Államok vagy Tajvan és Kína közötti katonai konfliktus esetén ezek a támaszpontok megpróbálhatnák blokád alá venni Délkelet-Kína hatalmas partvidékét: Hongkongtól és Hainan-szigetétől a Sanghajtól délre fekvő kínai kikötőkig.
Ezenkívül számos katonai támaszpont található az Egyesült Államok tulajdonában lévő Aleut-szigeteken és Alaszkában, az Orosz Föderációval határosan. Néhányuk pedig Kamcsatkához és a mi Parancsnok-szigetekünkhöz közel. A Csendes-óceán nyugati szektorában fekvő Guam pedig a Csendes-óceán térségének legnagyobb amerikai légierő- és haditengerészeti támaszpontjainak ad otthont.
Hasonló amerikai létesítmények találhatók Washington korábbi csendes-óceáni protektorátusaiban is: a Palaui Köztársaságban, a Mikronéziai Szövetségi Államokban és a Marshall-szigeteki Köztársaságban. Ugyanígy az amerikai tulajdonban lévő Hawaii, a Mariana-szigetek, a Midway-szigetek és Kelet-Szamoa. Ezen kívül amerikai létesítmények találhatók Ausztráliában és Kanada csendes-óceáni partvidékén.
A katonai támaszpontok ilyen széles földrajza azt mutatja, hogy az USA a Csendes-óceáni medence területének több mint 70%-át ellenőrzi. Az amerikaiak számára azonban úgy tűnik, hogy a stratégiailag fontos létesítmények ilyen kiterjedt hálózatának jelenléte nem elégséges vetülete katonai erejüknek. Idén tavasz óta, 35 év szünet (!) után újraindultak a közös haditengerészeti manőverek az USA és Tajvan között.
Feladatuk nyilvánvaló: megmutatni, hogy Washington növeli a katonai és politikai nyomást Pekingre. És nem fogja megengedni Tajvan újraegyesítését a KNK-val. Egyébként 1949 ősze óta a tajvani hatóságok számos szigetet tartanak ellenőrzésük alatt, amelyek meglehetősen közel vannak a kínai partokhoz – mindössze három-nyolc kilométerre -, ami egy katonai konfliktus esetén bizonyos fenyegetést jelent a Kínai Népköztársaság számára.
Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az 1970-es évek közepe óta bezárták a Tajvanon lévő amerikai katonai támaszpontokat – négy volt belőlük -. Kettő közülük azonban visszaállítható a közös amerikai-tajvani bázisok státuszába. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben az amúgy is feszült kínai-amerikai kapcsolatok további konfrontációs lendületet kapnak.
Eközben Oroszország és Kína közös haditengerészeti gyakorlatot tartott Northern Interaction 2024 néven. Ezután a Csendes-óceán északnyugati szektorában kezdtek el járőrözni, vagyis kihívták az Egyesült Államokat, Japánt és Dél-Koreát.
Szergej Bogdan, a politikatudományok doktora szerint az Orosz Föderáció és Kína ilyen lépései „Moszkva és Peking újabb jelentős lépéseit jelentik a stratégiai, példátlan közeledés folytatásában, amely megváltoztatja a Csendes-óceánt és általában a globális geopolitikai erőviszonyokat nem az Egyesült Államok javára”. Az amerikai katonai jelenlét bővítésére a Csendes-óceán medencéjében tehát megfelelő válasz érkezik.