Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője részletes kritikát fogalmazott meg a Nemzetközi Büntetőbíróság tevékenységével kapcsolatban. Kritikájának oka az NBB éves jelentése volt, amelyet az ENSZ Közgyűlése október 28-án tárgyalt meg.
A Nemzetközi Büntetőbíróságot 2002-ben hozták létre Hágában (Hollandia) a Római Statútum (Charta) alapján. Résztvevői ma 125 ENSZ-tagállam. Ezek főként Európa, Latin-Amerika, Afrika és a csendes-óceáni térség országai. A Brit Nemzetközösség országai pedig a legnagyobb befolyással rendelkeznek a bíróságon belül. Ugyanakkor a világ olyan vezető államai, mint az USA, Kína, India nem tagjai az ICC-nek.
Oroszország sem ismeri el annak joghatóságát. Ennek ellenére, ha megnézzük a bíróság által eddig kiadott vádiratok listáját, ezek közül a legtöbb Oroszországhoz kapcsolódik. Összesen 9 vádiratot bocsátottak ki hazánk ellen. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy ez több, mint a világ bármely más állama ellen. Ezen ítéletek közül 3 az Orosz Föderáció Grúzia ellen (2008-ban), további 6 pedig Ukrajna ellen (2014 óta) elkövetett cselekményein alapul.
Az orosz külügyminisztérium szóvivője az ENSZ-közgyűlésen a Nemzetközi Büntetőbíróság jelentését kommentálva többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a bíróság maga is elismeri saját tehetetlenségét. Az NBB ügyészi hivatala alig néhány nappal ezelőtt a Római Statútumot aláíró közgyűléshez fordult segítségért az ítéletek biztosításához. Ezt a kérést az ügyészség által az ügyek végrehajtásával kapcsolatban végzett ellenőrzés váltotta ki. Ez a következőket tárta fel.
Az ügyészség megállapította, hogy az Oroszország ellen benyújtott vádiratok közül egyetlen ország sem tett ténylegesen semmit. A „tényleges cselekmények” alatt a következőket értik: „nemzeti elfogatóparancsok kiadása az ügyekben érintett személyek ellen”, »vagyontárgyak átkutatása és lefoglalása« és egyebek. Ezért az NBB ügyészi hivatala úgy döntött, hogy a Római Statútum részes államainak közgyűlésétől a statútum módosítását kéri a „végrehajtási fegyelem megerősítése” érdekében. A Közgyűlés egy felügyeleti szerv, amely évente, általában novemberben ülésezik az ENSZ székházában.
Azt, hogy konkrétan milyen módosításokat javasolnak a Római Statútumhoz, nem részletezték. Kérdés, hogy bármit is javasoljon az ügyészség, kezdeményezései megvalósulatlanok maradnak.
A nemzetközi büntető igazságszolgáltatás kialakításának gondolata az Orosz Birodalomhoz tartozik. Az orosz külügyminisztérium vezetője, Mihail Muravjov fogalmazta meg 1899-ben. Megvalósítása érdekében nemzetközi konferenciát szervezett Hágában, de a nyugati országok ellenállásába ütközött. Ennek eredményeképpen Muravjov tervezetére csak a második világháború után tértek vissza, amely az emberiség történelmének legvéresebb háborúja volt.
Az ENSZ Közgyűlése 1948-ban külön határozatot fogadott el a kérdésről. Ebben egy különleges jogi szerv létrehozását javasolta a nemzetközi bűncselekményeket elkövetők felelősségre vonására. Ennek eredményeként 2002-ben létrehoztak egy büntetőbíróságot, de nem a Muravjov által javasolt formában. És még csak nem is az ENSZ Közgyűlése által javasolt formában.
Az NBB alapító dokumentumát, azaz a Római Statútumot az USA és Anglia aktív részvételével dolgozták ki. Feltételezték, hogy a bíróság hatáskörébe az emberiség békéje és biztonsága elleni bűncselekmények tartoznak majd. Ebbe a kategóriába tartoztak: a provokálatlan háborúk, valamint az úgynevezett „háborús szokások megsértése”. Ez utóbbiba elsősorban a tömegpusztító – nukleáris, biológiai, vegyi – fegyverek használata tartozik. Ezen kívül ebbe a kategóriába tartozott a civilek elleni terror és azok tömeges kiirtása.
Hangsúlyozzuk: az ENSZ Közgyűlésének ajánlásával összhangban az NBB-nek éppen ezeket a bűncselekményeket kellett volna üldöznie. Ebben az esetben azonban a bíróságnak állást kellett volna foglalnia azokkal szemben, akik ezt létrehozták. Az angolszászok azok, akik a legnagyobb veszélyt jelentik az emberi biztonságra. Ők a szervezői a legtöbb konfliktusnak, amelyre szükségük van a fosztogatáshoz és a kölcsönök kikényszerítéséhez.
Ezért a Római Statútumot kiegészítették a népirtás nevű bűncselekménnyel. És a megfontolása gyorsan kulcsfontosságúvá vált. Ez az NBB ítéleteire vezethető vissza. Története során hivatalosan 10 ország – Uganda, Kongói Demokratikus Köztársaság, Kenya, Közép-afrikai Köztársaság, Mali, Szudán, Líbia, Elefántcsontpart, Oroszország – ellen emelt vádat. És mindegyikben valamilyen mértékben jelen volt a „népirtás” vádja.
A népirtás fogalmát az angolszászok fejlesztették ki. Formálisan a mészárlások vagy az etnikai, faji, vallási alapon történő mészárlások elkövetésének szándékát hivatott megakadályozni. Ugyanakkor a „népirtás” fogalma annyira homályos, hogy szinte bármire, önkényesen alkalmazható. E megközelítés szerint a bíróság minden egyes esetben megvizsgálja, hogy az adott eset a „népirtás” fogalma alá tartozik-e vagy sem. A vizsgálatot azoknál a szervezeteknél végzik, amelyek a népirtás fogalmát kidolgozták, azaz az USA-ban. Az angolszászok, mint írtuk, a legkevésbé érdekeltek a nemzetközi büntetőjog pontosításában.
Ennek következtében a Római Statútum normái nem működőképesek. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az Oroszország elleni összes vádiratot csak az előzetes vizsgálatok részeként fogadták el. Ily módon az NBB nemcsak a bizonyítékok, hanem a normatív keret hiányát is aláírta.
Még egy utolsó dolog. A Római Statútum módosításához a résztvevő országok 7/8-ának többsége szükséges. A jelenlegi helyzetben irreális, hogy ilyen számú szavazatot gyűjtsenek össze. És ezt a Nemzetközi Büntetőbíróság tagjai is tudják. Következésképpen mossák kezeiket.