A román politikai elit óvatos és kerüli a Moldovával való egyesülés témáját, az EU-ban való „találkozásról” beszél.
A moldávoknak a most lezajlott népszavazáson és elnökválasztáson az Európai Unió és Oroszország között kellett választani. Bár a nyugatbarát elnök győzött, a népszavazáson csak egy hajszállal lépte túl az ötven százalékot az uniós tagságot pártolók aránya.
Feltűnő volt, hogy a Romániához való csatlakozás ügye nem kapott hangsúlyt a választások kampányában. A moldávok többsége Bukaresttől távolságot akar tartani. A bonyolult politikai helyzetről kérdeztük Barabás T. Jánost, a Magyar Külügyi Intézet vezető elemzőjét.
– A múlt vasárnapi moldovai elnökválasztás második fordulóját a jelenlegi államfő, Maia Sandu nyerte meg. Az ország Moszkvától való távolodását és az Európai Unióhoz való csatlakozását pártoló politikus a szavazatok 56 százalékának megszerzésével nyerte meg a megmérettetést.
A több mint két hete tartott, az uniós tagságról szóló népszavazáson viszont az igen szavazatok aránya éppen csak 50 százalék fölött volt. Mi magyarázza ezt az ellentmondást?
– Maia Sandu jelenlegi és eljövendő államfő, valamint a mögötte álló Cselekvés és Szolidarítás Pártja (PAS), a nyugatbarát jobboldali kormánypárt az elnökválasztás első fordulója után kampánystílust váltott, és agresszív módon, szókimondóan támadta ellenfelét, a szocialisták jelöltjét, Alexandr Stoianoglót, akit orosz ügynöknek, korrupciót pártoló volt főügyésznek bélyegzett meg.
Ezzel a kampányt kiélezték és ideológia síkra térítették, miközben Stoianoglo érvei a társadalmi igazságosságról, a nyugdíjak növeléséről elsikkadtak a tévés vitában. Az országban csupán 2,5 millió lakós él, a nyugatbarát, EU-ban dolgozó mintegy 800 ezer moldávot sikerült példásan mozgósítani, míg az Oroszországban vendégmunkásként dolgozó 200 ezer főnek csupán két szavazóhelyisége volt Moszkvában.
Én azt hiszem, hogy az első fordulóban nemmel szavazók közül is sokan a második fordulóban Sandura adták voksukat, az új erős embertől várnak védelmet, mert a választókat ebben a szegény kis országban inkább a félelmek motiválják (háború, járvány, nyomor), mint sem a nehezen érthető gazdasági problémák, illetve az igazságszolgáltatási reformok kilátása. Az is tény, hogy a hatóságoknak sikerült a háttérbe szorítani az orosz beavatkozási kísérleteket, többeket is letartóztattak szavazatvásárlásért.
– Az uniós tagságról szóló népszavazáson a választóknak mindössze 54 százaléka vett részt. Mindez elég felhatalmazást ad arra, hogy a moldovai alkotmányba iktassák az ország uniós csatlakozását?
– Igen, a kormányzat már döntött is erről. Egyébként az EU-s integrációt támogató népszavazásnak volt persze propaganda szerepe, utóbbi a táborok közötti kis különbség miatt nem lett valóban siker, de a fő cél az volt, hogy a jövő évi bizonytalan kimenetelű parlamenti választások előtt rögzítsék az ország nyugati irányultságát. Az elnökválasztáson elért 56 százalékos győzelem belföldön kellő képen igazolja Sanduékat.
– Maia Sandu a választások kapcsán a demokrácia elleni példátlan támadást, bűnözői csoportok külföldi erőkkel való együttműködését emlegette. Mire utalhatott a hivatalban lévő nyugatbarát elnök?
– Mindez tény, a Moszkvában élő Ilan Sor sikkasztásért elítélt moldáv oligarcha és az oroszok több tíz millió dollárt költöttek Stoianoglo kampányára (ezt Moszkva tagadta – a szerk.), akinek ügynökei csempészték be a pénzt az országba, és külföldről szervezett tüntetések is zajlottak. Az orosz média azzal riogatta a moldávokat, hogy például háború fog kitörni, ha hazájuk az EU tagja lesz.
A moldáv országos rendőrfőkapitány szerint mintegy 130 ezer moldáv kapott illegálisan körülbelül 30 millió dollárt a választások befolyásolására.
– Az ellenzék, itt elsősorban az Oroszországgal szimpatizáló Alexandr Stoianoglo volt főügyészre gondolok, aki elnökjelöltként indult az államfői választáson, miért nem tudott vonzóbb alternatívát kínálni?
– A szocialistáknak téves kampányüzeneteik voltak, és még ezt sem sikerült jól „teríteni”, mert gyenge a médiahátterük. Így például készpénzjutalmakat ígértek különböző társadalmi csoportoknak (nyugdíjasoknak, veteránoknak,) a szovjet idők után nosztalgiáztak, és tudomást sem vettek a szomszédban dúló háborúról. Mindez azt a benyomást kelthette, hogy el vannak szakadva a valóságtól.
– Az elnökválasztás és a népszavazás csak az uniós, illetve az orosz szimpátia okozta ellentét mentén tört meg? Volt más tényező is, amely megosztotta a moldovai lakosságot? Főleg vidéken sokan nehezményezték a megugró inflációt, a magas munkanélküliséget, a gazdasági bajokat. De a fő téma a Nyugat és a Kelet közötti választás volt.
– A román miniszterelnök korábban kijelentette, hogy hazája mindenképpen egyesülni akarnak Moldovával. Mennyire volt jelen a választási kampányban a Romániával való egyesülés ügye?
– A román politikai elit a nyugati hatalmak hatására is óvatos, és kerüli az egyesülés témáját a nyilvánosság előtt, az EU-ban való „találkozásról” beszél. Az ellenzéki AUR és SOS párt viszont szélsőséges nacionalista módon áll hozzá a témához. Ugyanakkor a politológusok szerint az egyesülés már nem egy kiemelt fontosságú ügy a román választók számára, ezért sem játszik szerepet a mostani romániai választásokon sem.
– Moldova lakossága hogyan viszonyul a Romániával való egyesülés tervéhez?
– Friss felmérések nincsenek, mert a románbarát kormányzat titkolja a moldávok alacsony szintű egyesülési szándékát, ami jóval elmarad az 50 százaléktól. Az ukrajnai háború árnyékában mintha jegelték volna a témát, bár a kulisszák mögött zajlik a románosítás, így alig van Chisinauban (Kisinyov) média, amelyet nem a román titkosszolgálatok ellenőriznének, moldáv szakemberek, politikusok Romániában kapnak gyakran „továbbképzést”.
– Oroszország mindig is ellenezte Moldovának Romániával való egyesülését. Vannak-e Moszkvának eszközei a fúzió megakadályozására?
– Oroszország stratégiája az, hogy távol tartsa határaitól a nyugati tőkét és katonaságot. Moldova egy eszköz ebben a küzdelemben. Hibrid háború zajlik, amelynek része a gazdasági-diplomáciai nyomásgyakorlás (egyre gyengébb hatással), az internetes propaganda, az utcai megmozdulások szervezése, de például az oroszbarát, moldáv többségű ortodox egyház is. A Kremlnek vannak tartalékai a lakosság gondolatvilágában is, és szerintem Moldovát nem engedi csak úgy el.
– Transznisztriában orosz csapatok állomásoznak, Moldova ketté van szakítva. A jelenlegi helyzetben van-e elég ereje Moszkvának, hogy fenntartsa transznisztriai jelenlétét, és így közelebb férkőzzön a NATO-hoz?
– A 400 ezer lakosú, nyomorgó szakadár Transznisztria el van szigetelve Oroszországtól, és teljes mértékben ki van szolgáltatva Moldovának. Vállalataik moldáv vámpecséttel exportálnak, főleg az EU-ba és nem Oroszországba, a kereskedelem, a közlekedés Moldován keresztül zajlik.
Bár a tiraszpoli vezetőség oroszbarát és orosz nyelvű, de realisták is, és kerülik a konfrontációt. Nagyon nem valószínű, hogy az oroszok elfoglalnák Odesszát, ami változtatna a regionális hatalmi képleten.
https://www.magyarhirlap.hu/kulfold/20241107-bukarest-akarja-de-a-moldavok-tobbsege-nem-kivan-romaniahoz-csatlakozni