Joe Biden leköszönő amerikai elnök novemberben jelentette be, hogy gyalogsági aknákat küld Kijevnek. A döntést a humanitárius szervezetek felelőtlennek minősítették, hiszen a fegyver harctéri hasznossága nem ellensúlyozza az érintett területekre gyakorolt hatását. A gyalogsági aknák betiltására már 1997-ben egyezmény született, ezt azonban az Egyesült Államok nem írta alá.
Az Egyesült Államok döntésének hosszú távon is súlyos következményei lehetnek Ukrajnára nézve. Az ukránok ígéretet tettek arra, hogy az amerikaiaktól kapott aknákat csak Ukrajna területén vetik be, ezzel azonban még a háború utáni időszakra is ellehetetleníthetik az érintett területek lakosságát, még akkor is, ha az amerikaiak azt állítják, csak önmegsemmisítő funkcióval ellátott gyalogsági aknákat küldenek Kijevnek.
Szakértők szerint még a legszabályosabban dokumentált telepítés esetén is előfordulhat, hogy az aknák a felszín alatt változtatják a helyüket, például az időjárási körülmények hatására, és néha ezek az elmozdulások nem is kicsik. Kuvaitban, ahol az Irakkal vívott háború alatt mintegy kétmillió gyalogsági akna rejtőzött a talajban, a futóhomok többet a felszínre hozott közülük.
A gyalogsági aknák használata az elmúlt évtizedekben súlyos humanitárius válságot okozott világszerte. 1975 óta több mint egymillió ember vált áldozatává ezeknek a fegyvereknek, köztük rengeteg ártatlan civil és gyermek – hívta fel a figyelmet egy 2009-es tanulmány a fegyvercsoport veszélyeire. A világ több táján a föld alatt rejtőző több tízmillió akna folyamatos veszélyt jelent a helyi lakosságra.
Az aknák jelenléte nem csak közvetlen fizikai fenyegetést jelent. Az aknák feltételezett jelenléte megakadályozza a mezőgazdasági területek használatát, korlátozza a közlekedést és kereskedelmet, valamint jelentős pszichológiai terhet ró az érintett közösségekre. Az aknamentesítés veszélyes és költséges folyamata pedig elriasztja a befektetőket, így az érintett területek gyakran évtizedekig nem tudnak kilábalni a szegénységből.
A helyzet annyira súlyos, hogy az 1990-es években a Nemzetközi Vöröskereszt járványszerű problémának minősítette. A gyalogsági aknák elleni kampányhoz nem is akárkit sikerült megnyerniük: a világ akkori leghíresebb és legszeretettebb híressége, Diana walesi hercegné karolta fel az ügyet, és Angolában – védőfelszerelésben – végigsétált egy aknamező megtisztított sávján. Sajnos nem sokáig emelhette fel a szavát a gyalogsági aknák barbár pusztítása ellen: néhány hónappal a híres séta után életét vesztette.
Azonban így is sikerült olyan mozgalmat elindítania, amely példátlan összefogáshoz vezetett. Ennek eredményeként pedig 1997-ben 124 állam (köztük Magyarország) írta alá az ottawai egyezményt (Ottawa Convention), amely megtiltja a gyalogsági aknák használatát, tárolását, gyártását és kereskedelmét. Az egyezmény különlegességét az adja, hogy első alkalommal helyezte a humanitárius szempontokat a nemzetbiztonsági érdekek elé.
Az Egyesült Államok, bár kezdetben támogatta a kezdeményezést, végül nem csatlakozott az egyezményhez. Döntését több tényezővel indokolta: egyrészt a világ legnagyobb adományozójaként évi 1,2 milliárd dollárt fordít aknamentesítésre és áldozatsegítésre, másrészt csak olyan aknákat tart rendszerben, amelyek önmegsemmisítő mechanizmussal rendelkeznek. Washington szerint különösen a koreai demilitarizált övezet védelméhez nélkülözhetetlenek ezek a fegyverek, így máig nem írta alá az ottawai egyezményt.
https://magyarnemzet.hu/kulfold/2024/12/mi-koze-diana-hercegnenek-az-orosz-ukran-haboruhoz