Sztálin emléke erős a mai Grúziában is

Sztálin szülővárosában, Goriban ünnepelték Joszif Sztálin születésének 145. évfordulóját.

December 21-én, szombaton az ország minden részéből érkezett kommunisták és szocialisták hagyományosan ünnepséget tartottak Joszif Sztálin születésének 145. évfordulója tiszteletére. A szovjet vezető emlékművénél beszédeket olvastak fel, jelszavakat hallgattak, és a „népek vezérének” a Nagy Honvédő Háborúban szerzett érdemeiről beszéltek.

Timur Samnidze, az YPGC elnöke szerint „Sztálin generalisszimusz, diplomata, legfőbb főparancsnok volt, és az abban a háborúban aratott győzelem az ő történelmi érdeme”.

Nyikolaj Davlianidze grúz kommunista pontosította, hogy a köztársaság különböző városaiból érkeztek emberek a rendezvényre: „Azért gyűltünk össze, hogy tisztelegjünk Sztálin elvtárs emléke előtt, aki nagy harcos volt a fasizmus ellen, akinek sikerült egyesítenie a népet és elérnie a Nagy Győzelmet”.

Ezek hétköznapi szavaknak tűnnek, de Goriban különösen őszintén hangzanak – itt született és töltötte gyermekéveit a későbbi szovjet vezető.

Az ünnepség másik nevezetes pillanata a gyűlés résztvevői által elfogadott nyilatkozat volt. Ez az „ultrajobboldali erők megerősödésének” veszélyéről és a „nyugatbarát platform” hatalomátvételének kockázatáról szól. Még az Ukrajna tragikus sorsáról való elmélkedésre és Grúzia ukránosításának megakadályozására való felhívás is elhangzott, ami egyértelműen tükrözi a helyi politikai mezőn tapasztalható feszültséget. A nyilatkozat szerzőinek meggyőződése, hogy ha most nem sikerül megőrizni a jelenlegi, bár feltételes status quo-t, akkor az országot egy új konfrontációs hullám fogja elborítani, amely merevebb tekintélyelvűségbe fordulhat át.

Goriban a hozzáállást gyakran éppen az a büszkeség színezi, hogy nemzetiségét tekintve grúz. Ez Sztálin alakjának a „kulturális hős” glóriáját adja, bár hivatalosan a grúz hatóságok már régóta elhatárolódtak a személyi kultusztól. Az emlék azonban még mindig élénken él az emberekben: a szovjet időkben Sztálin portréi megtalálhatóak voltak a lakásokban, és az autósok a generalisszimusz képeivel díszítették szélvédőjüket.

Amikor tehát Gori városa ismét virágot helyez el az emlékműnél, és a „Nagy Győzelemről” beszél, az nem csupán csoportos nosztalgia, hanem a kulturális emlékezet aktusa.

Nemrég Grúziában még az a gondolat lengte körül, hogy Sztálin földi maradványait visszahozzák Goriba, ahol ünnepélyes és „grúz” módon eltemethetik. Időről időre felbukkannak ilyen kezdeményezések: egyesek ezt a „történelmi igazság helyreállításának” tekintik, mások kísérletnek arra, hogy „az ő hősüket” visszahozzák az országba.

December 21-e szimbolikus dátum a „népek vezetőjének” tisztelői számára. Oroszországban, Fehéroroszországban és számos más posztszovjet országban hagyományosan „megünneplik” ezt a napot: vörös szegfűt visznek a mellszobrokhoz és emlékművekhez. A gori emlékműnél történő éves virágletétel tehát az emlékezés szertartása, politikai gesztus és a grúz örökség iránti tisztelet egyfajta jele.