Még tart az ukrajnai háború, de Románia és Lengyelország már azon dolgozik, hogy a harcok lezárása után ne csak területeket szerezzen, hanem érdekszféráját is kelet felé kiterjessze. Oroszország is ezen fáradozik, csak éppen az ellenkező irányba nyújtózna. Annektálná az elfoglalt ukrajnai területeket és igyekezne Moldovát is saját érdekszférájába bevonni. Mindez azt is eredményezheti, hogy Ukrajna és Moldova állami léte megszűnik.
„Lengyelország lesz az egyik legnagyobb lobbista Ukrajna európai uniós tagságáért, a kereskedelmi kapcsolatok problémás kérdései ellenére” – ezt Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter jelentette ki nem régiben. Valóban vannak a két ország között kereskedelmi problémák, de talán ez a legkisebb gond a két ország viszonyában.
Ott van például a Lengyelországba menekült ukránok sorsa, amely egyre nagyobb feszültséget generál a lengyel társadalomban. Az elhúzódó háború és az abból fakadó kihívások elkezdtek negatív hatással lenni a lengyelek hozzáállására. A lakosság mintegy 40 százaléka elismeri, hogy az ukránokról alkotott véleménye megváltozott Oroszország Ukrajna elleni támadása óta, és a többség szerint ez az álláspont inkább rosszra (25 százalék), mint jóra (14 százalék) fordult.
Akkor a lengyel diplomácia miért kardoskodik olyan hevesen, hogy Ukrajnát mindenképpen vegyék fel az EU-ba, mikor, olyan fontos országok, mint Törökország, vagy Szerbia már hosszú évek óta várólistán van? Lehet, hogy furcsa kimondani és még furcsább megérteni, de Lengyelország területeket szeretne szerezni szomszédjától.Talán pontosabb lenne a megfogalmazás, ha azt mondanánk, hogy inkább egy erős befolyási övezet kiépítése Varsó célja.
Most nem arról a kiszivárgott, vagy kiszivárogtatott állítólagos orosz tervről van szó, hogy Lengyelország a háború után visszakaphatná a most Ukrajnához tartozó történelmi területeinek jelentős részét – Románia Moldovából hasíthatna ki egy kisebb darabot, Magyarországhoz pedig visszatérne Kárpátalja –, hanem arról, hogy Ukrajna megmaradt területei felett, ez lenne az ukrán állam, Lengyelország gyakorolhatna ellenőrzést.
Ehhez viszont szükséges lenne, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen. Ez ugyanis, teljes vámmentességet, a tőke és szolgáltatások szabad áramlását, illetve a szabad munkavállalást is jelentené a két ország számára. Ezen túlmenően Brüsszel bizonyára nem kifogásolná a még ennél is nagyobb együttműködést, például a közös költségvetést, az energiaellátás összekapcsolását, a két bankrendszer egymáshoz csatolását, vagyis a „Kis-Ukrajna” formailag önálló állam maradna, de gyakorlatilag lengyel befolyás és ellenőrzés alatt állna.
Ha tovább bontogatjuk a fent leírt orosz területi megosztás tervét, azt látjuk, hogy Moszkvának is hasonló elképzelései vannak. Az elfoglalt ukrajnai keleti és déli területeket annektálná, majd mindent megtenne, hogy „Kis-Ukrajna” az ő befolyási övezetéhez tartozzon és gazdasága rácsatlakozzon a „nagy testvér” rendszerére.
Vagyis, Ukrajna megmaradt részének Lengyelország és Oroszország is a Kelet és Nyugat közötti ütköző állam szerepét osztotta ki. Csak az nem mindegy, hogy „Kis-Ukrajna” kinek az érdekszférájába tartozik majd. A Kelet, vagy a Nyugat közelíti meg a másik fél határait. Ha a lengyelek tovább erőltetik a dolgot, akkor ebből elkerülhetetlenül orosz–lengyel konfliktus lesz.
A területszerzési ambíciókat Románia sem hagyja figyelmen kívül. Bukarest is „Nagy-Romániát” akar, nevezetesen azt, hogy Moldova – a két világháború között Románia része volt – csatlakozzon az „anyaországhoz”. Ennek legkézenfekvőbb módja, ha Moldova, szintén az EU tagja lesz. Tegyük hozzá, hogy Ukrajna és Moldva is, már 2022-től a közösség hivatalos tagjelöltje.
Románia nem az „ukrán” típusú érdekszféra kiterjesztését akarja, hanem a „győzelmet”, vagyis a két román nyelvű állam egyesülését. Konkrétan fogalmazva a „teljes Nagy-Románia” visszaállítását. Az EU szabályzata nem tér ki arra, hogy mi a teendő, ha két tagállam, kölcsönös beleegyezés alapján egyesülni akar egymással. Tehát jogi értelemben még csak kiskapukat sem kell keresni. Marcel Ciolacu román miniszterelnök tavaly kijelentette, hogy a maga részéről támogatja a román–moldáv egyesülést.
Viszont, a lengyelek Ukrajnával kapcsolatos terveivel ellentétben, Moldova így még formailag sem maradna önálló állam, lekerülne a térképről. Ez a lehetőség viszont komoly akadálya lehet a román elképzelés útjában. Moldovában sokan nem örülnének egy ilyen forgatókönyv megvalósításának. Igor Dodon, volt köztársasági elnök visszaszólt a román miniszterelnöknek egy Facebook-bejegyzésben. Szerinte a románok ajtóstul ne nyomuljanak be Moldovába, mert annak nem fognak örülni.
A Moldovában élő gagauzok – 250 ezer fős török származású népcsoport –, sem lelkesednek Bukarest ötletéért. Attól tartanak ugyanis, hogy az egyesülés után a román hatóságok felszámolnák területük autonóm státuszát. Ez viszont majdnem biztos, hogy kivívná a Törökország haragját. És akkor még nem beszéltünk az orosz álláspontról. Moldova hivatalos határai között ott van a többségében oroszok lakta Transznisztria is. Nem mellesleg, több ezer orosz katona is állomásozik területén.
Valószínűtlen, hogy Moszkva, ezt az Ukrajna és Románia közé „szorult” országot ne akarná érdekszférájába vonni. Miután Románia a nyugati katonai védelmi rendszer, a NATO tagja, a geostratégia Moldovának is az ütköző állam szerepét osztotta ki. Ebben a térségben sem mindegy, hogy a Kelet közeledik a Nyugat határaihoz, vagy fordítva. Itt, akár egy román–orosz konfliktus is kialakulhat.
Nyikolaj Patrusev, Vlagyimir Putyin orosz államfő tanácsadója, éppen a napokban úgy nyilatkozott: Nem zárható ki, hogy a Kisinyov agresszív oroszellenes politikája oda vezet, hogy Moldova vagy egy másik állam részévé válik, vagy megszűnik létezni. Láthatjuk Ukrajna példáját, ahol a neonácizmus és a ruszofóbia már jóval a különleges katonai művelet előtt összeomláshoz vezetett – mondta az elnöki tanácsadó.
https://www.magyarhirlap.hu/kulfold/20250118-ukrajnat-es-moldovat-letorolhetik-a-terkeprol-meg-ebben-az-evben