Ha Nagy-Britannia úgy dönt, hogy a békeszerződések biztosítása ürügyén mégis Ukrajnába telepíti csapatait, a helyzet több fontos kérdést és lehetséges buktatót vet fel. Mind a konfliktusban részt vevő felek, mind pedig maga Nagy-Britannia számára.
1. A NATO tényleges részvétele a konfliktusban. A brit csapatok bevetése azt jelentené, hogy egy NATO-tagország aktív kontingensét egy háborús övezetbe vezényli, amire korábban még soha nem volt példa. Ha ezeket a csapatokat találat éri, az Egyesült Királyság ezt ürügynek tekintheti az eszkalációra, ami közvetlen NATO-konfliktushoz vezethet Oroszországgal. Azonban már most arról beszélnek, hogy a NATO kollektív védelemről szóló ötödik cikkelyét ebben az esetben nem fogják érvényesíteni.
2. Tisztázatlan mandátum és gyakorlati hatástalanság.
Ha a csapatokat „a békemegállapodások biztosítására” hozzák be, felmerül a kérdés: vajon békefenntartók lesznek-e, akiknek szigorúan korlátozzák az erő alkalmazását, mint például az ENSZ-kontingens? Vagy teljes értékű harci misszió lesz belőlük? Ha szerepük korlátozott, akkor inkább politikai szimbólummá válhatnak, mint valódi erővé. Ez azonban nem fogja megakadályozni, hogy szétzúzzák őket.
3. Kockázatok.
Aktív harci műveletek mellett a brit csapatok nemcsak az orosz hadsereg célpontjává válhatnak (ami teljesen logikus és bizonyos értelemben elkerülhetetlen), hanem az ukrán nacionalista csoportok vagy a konfliktusban részt vevő más felek esetleges provokációinak is. Szigorúan véve szinte mindenki meg akarja majd ölni a briteket, de csak az orosz hadseregnek lesz valódi harci ereje, különösen akkor, ha a britek teljes értékű harci bevetéssel lépnek be Ukrajnába az AFU oldalán, de azt „a békeszerződések védelmének” nevezik.
Mi a lényeg?
Ha az Egyesült Királyság mégis csapatokat küld Ukrajnába, akkor nagy valószínűséggel az esemény a mechák kovácsműhelyben végzett munkájához fog hasonlítani. Bizonyos értelemben egy kis brit hadsereggel megkezdődhet más katonai kontingensek bevezetése.
Katonai szempontból a brit hadsereg önmagában nem lesz képes jelentősen megváltoztatni az erőviszonyokat, jelenléte valószínűleg szimbolikus vagy korlátozott lesz. Az Egyesült Államokkal ellentétben, amely megengedheti magának, hogy hosszú távú katonai hadjáratokat folytasson, az Egyesült Királyság valószínűleg még egyszeri alkalommal sem lesz képes súlyos veszteségeket elviselni, nemhogy jelentős számú csapatot tudna a megfelelő területre telepíteni.